Brüsszel ránk terhelné az uniót

Az Európai Bizottság (EB) számára folyamatos fejtörést okoz, miként hozza a közös Európa polgáraihoz közelebb az uniót, miképp tegye a mindennapokban is érezhetőbbé a brüsszeli végrehajtó testület tevékenységét. Egy múlt heti esemény esetleges folytatása ezt a gondot egy csapásra megoldaná: José Manuel Barroso, az EB elnöke bemutatta a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó uniós költségvetés tervezetét.

A büdzsé tervezetében ugyanis mindenkit érint az az elképzelés, amely szerint a bizottság új, közvetlen adók bevezetését javasolja azért, hogy az EU-t részben az adófizetők tartsák fenn. Barroso a hétéves költségvetési periódusra a keretösszeg emelését javasolja, a jelenlegi 976 milliárd euróról 1025 milliárd euróra. Az előző évtized átlagosan évi kétszázalékos uniós inflációja mellett ez 4,8 százalékos növekedést jelent. Az elnök azzal érvelt, hogy a tagállami hozzájárulások csökkennének, ami összhangban állna az Európa-szerte bevezetett megszorításokkal is.
A mostani, 2007 és 2013 közötti költségvetési időszakban minden tagállam átlagosan bruttó nemzeti jövedelmének 1,12 százalékával járul hozzá az EU-s kerethez. Ezt az arányt most a bizottság 1,05 százalékra csökkentené. Barroso szerint ez a terv nagy ívű, ugyanakkor „felelősségteljes”. A legnagyobb keretet a mezőgazdaság és a regionális politika kapná, emellett további két új terület kapna elsőbbséget. Az egyik a most alakuló európai külügyi szolgálat, a másik az uniós belügyek, mint a határellenőrzés, a biztonságpolitika és a bevándorlás. Ezzel egy időben viszont csökkennének az adminisztrációs kiadások. Ez várhatóan erős ellenállásba ütközik majd az uniós tisztviselők körében már a napokban is. Ugyanakkor több pénzt fordítanának a közös energia- és közlekedési programokra, a kutatás-fejlesztésre és képzésre.
Az Európai Unió megadóztatná a pénzügyi tranzakciókat is, ami évente 30–70 milliárd eurós bevételt jelentene. Ez az úgynevezett Tobin-adó a banki és tőzsdei ügyletekre vonatkozna. Ami az uniós polgárok közvetlen hozzájárulását illeti, az ötlet a költségvetésért felelős uniós biztostól, a lengyel Janusz Lewandowskitól származik. Szerinte az áfaalapú egységes adó bevezetésével a háztartások így közvetlenül is hozzájárulhatnának a közös kiadásokhoz. Az egyik elképzelés szerint a tagállamok megemelnék az általánosforgalmiadó-kulcsot, és a többletet fizetnék be Brüsszelnek. Csakhogy Magyarország – akár két skandináv ország – már most is a maximális, 25 százalékos adótételt alkalmazza. A meglévő szabályok szerint tehát a magyar áfa nem lenne emelhető.
A bizottsági javaslatra adott tagállami kritikák nem várattak sokáig magukra. A londoni kormány azonnal azzal bírálta az EB javaslatát, hogy irreális. Franciaország nem támogatja az egységes áfa ötletét, amit Francois Fillon miniszterelnök már korábban is elmondott, amikor erről Barrosóval tárgyalt. A magyar kormány eddig az ügyben nem nyilatkozott. Ami a tranzakciós adókat illeti, ezek már hat éve meghiúsultak, felvetésük pillanatában. Az Európai Parlament akkor azzal támadta a koncepciót, hogy a globális adó elriasztaná a pénzintézeteket a túlzott mértékű kockázatvállalástól. Arra is emlékeztetnek: Svédországban a nyolcvanas években bevezették a tranzakciós adót, és ennek hatására több pénzügyi cég áttelepedett a londoni Citybe.