Előtérben a hagyományos fajták termesztése

A magyar mezőgazdaság számára adva van a kitörési recept, mégpedig a hagyományos zöldség- és gyümölcsfajták termesztésének felfuttatásával. A nagy hozzáadott értéket képviselő munkaigényes termékek nagy lakosságeltartó képességűek, tehát ott, ahol nagy a munkanélküliség, a geotermikus energiára alapozott zöldséghajtatás sokat tudna segíteni az embereken. A kereslet megvan, hiszen az EU-országok gond nélkül fel tudnának venni még néhány százezer tonna friss árut, és akkor az orosz piacról még nem is beszéltünk, ahol most már nem is annyira a konzervet, hanem a friss terméket vennék.
Magyarországon a kedvező földtani viszonyok nagy mennyiségben hozták létre a hévizeket. A Kárpát-medencében a földkéreg elvékonyodott, ezért a felszínhez közel van a magas hőmérsékletű földköpeny. A kéreg elvékonyodását valószínűleg a köpeny alatti mélyáramlások okozzák. A vizet tároló és azt leadni képes kőzetek a vízadó rétegek. Gyakorlatilag nincs olyan része Magyarországnak, ahol a felszín alatt ne fordulnának elő jó vízadó tulajdonságú képződmények. A bennük tárolt vizek – a geotermikus adottságok következtében – a mélységgel arányosan növekedő hőmérsékletűek. A geotermikus energia hasznosítása terén probléma, hogy nincs terv a megújuló energiaforrások hazai hasznosítására, például egy esetlegesen bekövetkező energiaválság esetére. Jelenleg Magyarország Európa legnagyobb geotermikus készletekkel rendelkező országa, és egyben olyan ország, ahol az energiamérlegben a legkisebb a geotermikus energia részaránya.
A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 15. § (1)-e kimondja, hogy „a felszín alatti vizet – az e törvényben foglaltak figyelembevételével – csak olyan mértékben szabad igénybe venni, hogy a vízkivétel és a vízutánpótlás egyensúlya minőségi károsodás nélkül megmaradjon, és teljesüljenek a külön jogszabály szerinti, a vizek jó állapotára vonatkozó célkitűzések elérését biztosító követelmények”. Sajnos ugyanennek a törvénynek a 15. § (3) bekezdése nem megalapozottan rendelkezik a felhasznált termálvíz visszasajtolásáról.
Hazánkban a meglévő természetföldrajzi adottságok ésszerűbb kihasználására még bőven van lehetőség. A termálvíz energetikai célú felhasználásához fontos a kutak teljesítményének hosszú távú fenntartása. Ehhez elegendő a kitermelt vízmennyiséget úgy szabályozni, hogy az károsan ne befolyásolja a víznyerő helyek hozamát és hőmérsékletét. Minden további rendelkezés betartatása csak fölöslegesen nehezíti meg a termálvíz energetikai hasznosítását, holott erre éppen a hátrányos helyzetű kistérségekben lenne szüksége a kertészeti ágazatoknak.
Az Európai Unióban nincs egységes szabályozás a termálvíz kezelésére. A túlzott hazai szigor hibás idegen nyelvi fordítás eredménye! Akik 2004 és 2009 között fúrtak kutat, csak a visszasajtoló kiépítése függvényében kaphatták meg az engedélyeket, a visszasajtolókat nekik most működtetniük kell. Mindez a kertészek számára elviselhetetlen költségteher. A jelenlegi szabályozás megakadályozza a termálvíz mezőgazdasági hasznosítását. A „therme” görög eredetű szó, melegséget jelent. A forró forrásvíz geológiai hasadékokon át tör a felszínre, és – akár kútfúrás nélkül is – kibugyog a földből. Az így felszínre kerülő vizet termálvíznek akkor szabad nevezni, ha a természetes hőmérséklete legalább 20 Celsius-fok. A természetes hévizek energetikai célú használata az energiaárak rohamos emelkedése következtében egyre erősebb igényként jelentkezik. Évről évre beigazolódik, hogy csak fűtött térben termelt primőr áruval tudunk a piacon kellő időben megjelenni. A fűtés költségei azonban magasak. Az éghajlati előnyöket élvező déli országok mindenképpen olcsóbb áruval tudnak ebben a piaci versenyben részt venni. A termálvíz fokozottabb és ésszerűbb használata képes lenne ezt a versenyhátrányt hatékonyan csökkenteni.

A szerző a Kisgazda Polgári Egyesület–
Kisgazda Polgári Szövetségpárt munkatársa

A magyar vidékfejlesztésről folyó vitában megjelent írások: Ángyán József: Új nemzeti vidékstratégia (vitaindító, június 10.); Wagenhoffer Zsombor: Szerezzük vissza belső piacainkat! (június 20.); Németh István: Életképes kistérségek, patrióta szemlélet (június 20.); dr. Molnár Rezső: A mezőgazdaság jövőképe (június 25.); dr. Keve Tibor: Gazdakörök szervezése és a magyar vidék (június 30.), Csudai Endre: A monopolizált piac nem piac (július 8.).