Tipikus kérdés a nyelvhasználóktól: melyik a helyes? Ágnessel vagy Ágnessal? Döntsem el, mert fogadtak egy láda sörben. A válaszom az, hogy mértékkel igyák meg közösen az italt, ugyanis mindkettő helyes. Nem szívesen adtam volna ezt a választ a Valami Amerika 2. című filmben a maffiózónak, mert biztosan kinyírt volna… A filmben… Igaz, különleges maffiózó volt, mivel köpködte ugyan a szotyolát a batárnyi méretű limuzinjában, és szemrebbenés nélkül nézte, ahogy vernek valakit, de a nyelvhelyességre, arra adott. Efféle mondatok hangzottak el tőle: „Ha bármi gond van, szólj Alexnek, Alexnak!” „Viszszakérem a pénzt Alextól, Alextől.” A karaktert kitűnően alakító Csuja Imre egy interjúban elmondta, hogy ő találta ki ezt a szereplőt árnyaló jellegzetességet.
Igen ám, de ez a fránya nyelvtan már csak olyan, hogy vannak kivételek. Mint például az Alex név, amely vegyes hangrendű, de az utolsó magánhangzó e, ezért mindkét toldalék, a magas és a mély is járulhat hozzá. A Magyar nyelvhasználati szótár is megerősít ebben: „Ha a vegyes hangrendű szavakban e hang is van, ma már sokkal természetesebb a magas hangú toldalék. Régebben ilyenkor gyakoribb volt a mély hangrendű változat – s ez megőrződött bizonyos nyelvjárásokban –, így az utóbbiak egyesek számára már szokatlanok, de nyelvtanilag elfogadhatók: Ágnesnek–Ágnesnak, argentinek–argentinok, bakelitből–bakelitból, bakterek–bakterok, balettet–balettot, fotelbe–fotelba, hotelben–hotelban, kráterben–kráterban, októberben–októberban, palesztinek–palesztinok.” Ha beütjük az internetes keresőbe a szópárokat, akkor a magas hangrendű változat szerepel nagyobb számban. Viszont ez is változó, a számítógépem aláhúzta az argentinek, októberban, palesztinek alakokat is. Nem baj. Nem kell mindent elhinni neki, mint ahogy az internetes keresők a helyesírásban messze nem mérvadóak.
Előfordul, hogy egy előadás után sokan nem a nagy nyilvánosság előtt teszik fel a kérdésüket, hanem személyesen kérdeznek meg. Volt olyan, hogy a kérdező azt a típust képviselte, akinek már megvan a válasza a kérdésre, csupán megerősítést vár. A felvetés a következő volt: „Melyik a helyes? Az indokolás vagy az indoklás?” Egy-egy probléma előtt célszerű tájékozódni a szakirodalomban, azonban most nem volt erre lehetőség. Úgy véltem, mindkettő elfogadható. Ellentétben a kérdezővel, aki szerint az indoklás szó hibás. Odahaza utánanéztem. Egyrészt a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének honlapján, az úgynevezett e-szókincs, alaktani táblázatok oldalán. A szótőt beütve elolvashatjuk a legjellemzőbb toldalékolt alakjait. Az indokol ige esetében kétszer esik ki a második o hangzó, igaz, a táblázatban csak zárójelben szerepel: a folyamatos melléknévi igenévi formában az indokoló mellett ott van az indokló, valamint az -ás képzős alakjában az indokolás mellett ott van az indoklás. Ugyanakkor az internetes keresőben az indoklás háromszor annyi alkalommal fordul elő, mint az indokolás. Hasonló szavakat megvizsgálva a következőket mondhatjuk még el: a bandukol igének csak a bandukolás, a kakukkol igének pedig csak a kakukkolás alakja létezik, tehát banduklás és kakukklás nincs. Ezzel szemben az esdekel igének csak az esdeklés képzett formája létezik. Ezen nem kell csodálkozni, a magyar nyelv nem olyan, mint az eszperantó: természetes nyelv, ahol mindig ugyanaz a törvényszerűség nem érvényesül. Úgyhogy bizonyára ismeretlen kérdezőm is megbocsátja, hogy nem teszem meg azt, amire kért. Nem írok a legfőbb ügyésznek, hogy hibásan beszélnek.
origo.hu
Meghalt Jelenits István
