Hozzá képest

Politikai hovatartozásunk megkerülhetetlen elemévé lett az idők során a Gyurcsány Ferenchez való viszonyunk. Újabban már a különféle felméréseket végző intézetek is aszerint osztályoznak egyesületet, pártot, magánszemélyt, bármit, bárkit, hogy az miként kezeli a megfáradt politikust. Egy ilyen összehasonlítás rengeteget elmond a vizsgált csoportról, személyről. Gyurcsány esetében általában négy képzeletbeli rubrikát használnak a statisztikusok a vizsgált alany szemszögéből nézve: 1. Nagyon utálja a szemlőhegyi böszmét (sitten szeretné látni); 2. Simán utálja (páviánketrec is megteszi); 3. Kicsit utálja (elég csak felsorolni a bűnlajstromát); 4. Kedveli (beengedné a saját ketrecébe). A kategóriák között természetesen árnyaltan kell vizsgálódni, lehet például, hogy az használ legtöbbet a közjónak, ha a „Kicsit utálja” kategória vezeti a sort; ebben az esetben ugyanis maradna pódiumon a nyolcvankilences demokrata – vagy minek mondja magát legújabban –, vagyis jelenléte mint figyelmeztető felkiáltójel nem engedné feledtetni ámokfutásának éveit. (E választás előnye még, hogy Gyurcsány további MSZP-s bomlasztása ígéretes garancia a nemzeti kormány hosszú távú működésére.)
Az egész méricskélésben amúgy nincs új elem, mindent viszonyítani szoktunk valamihez. A távolságot például a Lánchíd budai hídfőjénél lévő 0. kilométerkőtől mérjük. Belpolitikánkban jó ideje Gyurcsány Ferenc a viszonyítási alap, ő a 0. Esetleg így: nulla.