Elejtett félmondatok, felvillanó sorsok. A táncosok emlékei a hőskorról, küszködésekről és felejthetetlen előadásokról. Rövid archív bejátszók, egy összekapaszkodó séta. Méltón Mireille Négre soraihoz: „A tánc nemcsak az értelemmel való gondolkodás művészete, hanem egész létünkkel való légzés és az élet művészete”. Az erőszakmentesség rendkívüli iskolája. Megtanít minket tudatalatti hatalmaink és erőink ellenőrzésére és vezetésére.
A Háromszék Táncegyüttes Sepsiszentgyörgyön alakult. A hetvenezres lakosság háromnegyede magyar, a város kulturális élete hagyományosan pezsgő, a terep tehát adott volt, a célkitűzés pedig világos. Az erdélyi népzene és néptánckultúra gyűjtése, megőrzése és továbbadása, művészi értékű színpadi bemutatása. Ez persze szinte már lózung, de a mögötte lévő munka jelentősége felbecsülhetetlen. Ezt a kultúrát többé már nem lehet elcsalni, megmásítani. Az együttes több mint kétezerszer lépett színpadra Erdélyben, Magyarországon és szerte Európában.
És Háromszékből van mit vinni a világba. Borsos Balázs és Magyar Zoltán A magyar népi kultúra régiói (Mérték Kiadó, 2011) című nagyszerű, kétkötetes munkájában olvashatjuk, hogy a tájegység viszonylagos földrajzi nyitottsága, a szászok által képviselt polgári, parasztpolgári minták, az önellátó gazdálkodásból kilépve a síksági parasztgazdaságoknak az árutermelésbe való tudatos bekapcsolódása együttesen eredményezték azt, hogy Háromszék évszázadokon keresztül folyamatosan a Székelyföld legfejlettebb vidéke volt. Jelzésértékű, hogy lélekszámához képest szembetűnően nagyszámú értelmiségi származott el onnan, és például a XVIII–XIX. században a nagyenyedi Bethlen-kollégium diákjainak mintegy háromnegyede Háromszék református településeiről verbuválódott. Ugyanakkor a népművészeti hagyományvilág még a XX. század második felében is meglepően régies állapotokat őrzött meg. Érvényes ez a megállapítás a Kakas Zoltán által feltárt hiedelemtörténetekre és a már Orbán Balázs által is érzékeltetett mondavilágra, valamint a balladahagyományra, amely döccenőkkel ugyan, de a helybeli magyar anyanyelvű cigányság körében az ötvenes évek után is tovább élt.
Komoly fundamentum ez, akár a sepsiszentgyörgyi Kós Károly-házak. Tradíció és nyitottság, ha tetszik: multikultúra. Egy idő után a Háromszék Táncegyüttes is nyitott: táncszínházi produkciókra, új formanyelvre, mozgásszínházi előadásokra. Hogy valóban élő legyen a dolog, minden generációnak hozzá kell tennie a magáét. Könczei Árpád szerkesztő és munkatársai mindezt kitűnően dokumentálták. Lám, mindössze kétszer fél óra, és mi minden van a táncosok tekintetében, mozdulataik mögött.
(Élő népzene, 20 éves a Háromszék Táncegyüttes, 2. rész, Duna Televízió, július 17.)
origo.hu
Elképesztő módon menekült meg egy tinédzser
