Már a katonák is unják

Romlik a brit katonák hangulata a háborús övezetekben, panaszkodott a haderő egyik parancsnoka a minap. Azt mondja, túl hosszúra nyúlnak a különféle hadműveletek, már nem csak a megnyerhetetlennek látszó afganisztáni kalandba fáradtak bele az odavezényelt katonák, tengerészgyalogosok, romlik a Líbiát támadó légierő harci szelleme is. Mindkét fronton rohamosan csökken az erkölcsi muníció, egyre nagyobb a fásultság, a kezdeti lendületnek nyoma sincs. Hasonló a helyzet a tengerentúlon is, nem véletlen, hogy az amerikai elnök épp most jelentette be, júliusban megkezdik az Egyesült Államok csaknem százezres afganisztáni hadereje kivonásának első ütemét. Na igen, jövőre elnökválasztás lesz odaát; a sűrűn érkező katonakoporsók nem növelik Obama esélyeit…
„Miért indítunk újabb és újabb háborúkat? – kérdi a londoni napilap szemleírója. – Mindig találunk valamilyen ürügyet, hogy csillapítsuk posztimperialista nyugtalanságunkat, de mindig csapdába kerülünk.” Ez így van, ráadásul rendre a demokrácia felkent bajnokai csiholják legjobban a tüzet.Nem árt, ha újra meg újra tudatosul bennünk: a háttérben az üzleti világ, a háborús lobbi áll – mindenben érdekelt, ami a háború kelléke, az ágyúgolyótól a hadtápon át a koporsókészítésig. Az üzlet az üzlet. Nekik a béke anyagi csőd. Kényszerszabadság.