Nemrég lezárult az a vizsgálat, amelyet a német katonai rendőrség végzett el a magyar katonák súlyos afganisztáni balesetéről. Hogy vannak a sérültek?
– A könnyű és a súlyos sérültek állapota is rendeződött, de a gépkocsivezető állapota sajnos nem mondható megnyugtatónak. A sofőrünk még mindig súlyos és életveszélyes állapotban fekszik a Honvédkórházban. Annak a katonánknak pedig, aki több műtéten esett át, jelenleg is folyik az egészségügyi kezelése, rehabilitációja.
– A vizsgálat szerint egy durrdefekt okozta a bajt. Hogyan fordulhatott ez elő?
– A baleset közvetlen oka valóban egy durrdefekt volt, de a katasztrófát több szerencsétlen körülmény egybeesése okozta. Például a sofőrünk előzni kényszerült az elé gördülő teherautó miatt, amikor a defekt bekövetkezett, így igen szűk tere maradt a gépjármű úton tartására, a manőverezésre. Így futhatott rá az útpadkára, amely felborította a járművét. Az útpadkáról azonban ráadásul nem az árokba borult az általa vezetett MRAP, hanem az aszfalton csattant. Az utastérben tartózkodók is nagyobb mértékben sérültek, pedig a vizsgálati jegyzőkönyvek alapján betartottak minden szabályt, volt rajtuk sisak és be voltak kötve. Az utóbbiról többek között úgy szereztek bizonyosságot a vizsgálatot végző szakemberek, hogy a sérülteken megtalálták a biztonsági öv nyomán keletkezett zúzódásokat.
– A híradások szerint a vizsgálat tapasztalatai alapján elrendelték, hogy ezek után ötven kilométer per órás sebességgel haladhatnak az MRAP-ekkel a katonáink. Eddig azonban tudomásom szerint az volt az előírás, hogy lehetőség szerint legalább nyolcvannal haladjon a menetoszlop, hogy ne találhassák el könnyen a rakéták, aknavetők. Nem jelent ez újabb gondokat a misszióban?
– Nincs ilyen előírás. Természetesen Budapestről nem határozhatjuk meg a műveleti területen szolgáló parancsnoknak, hogy mit tegyen, ez az ő kompetenciája és felelőssége. Neki mindig az adott helyzetnek megfelelően kell döntenie. A sajtóban tehát félreérthető módon jelent meg ez az információ. Mi csak annyit kötöttünk ki: ahol ez lehetséges, vegyék figyelembe, hogy az MRAP műszaki paraméterei alapján ilyen sebességgel van garancia arra, hogy sérült abroncsokkal is biztonságosan lehet haladni.
– Milyen tapasztalatokat szűrtek még le a balesetből, és milyen intézkedéseket kellett meghozni ezek alapján?
– Egyértelmű volt eddig is, hogy az MRAP járművek – bár páncélvédelemmel sokkal nagyobb biztonságot nyújtanak – borulékonyabbak, mint a korábban használt eszközeink. Azt azonban hangsúlyozni kell, hogy a baleset nem képzetlenség miatt következett be. A sofőrünk kiváló gépkocsivezető, többek között Németországban amerikai tanfolyamon is részt vett, valamint több ezer kilométert hajtott a helyszínen. Ennek ellenére a lehető legmagasabbra növeljük a vezetéstechnikai képzések óraszámát. Felhívtuk a figyelmet arra is, hogy a műveletek előtti ellenőrzéseket továbbra is szigorú rendben, megadott követelménylista szerint hajtsák végre.
– Hogy vannak a katonáink a tartományi újjáépítési csoportban? Milyen hatással volt rájuk, hogy az utóbbi időben több bajtársukat is elvesztették?
– Ők kiváló katonák, akik tudják, milyen feladatot vállaltak, és ez milyen veszélyekkel jár. Ugyanakkor egy közösség tagjai, akikre nyilván pszichésen is hatott a bajtársaik elvesztése, hiszen éjjel-nappal együtt vannak a misszióban. Az ebből adódó problémákon azonban túl kell tenniük magukat, ebben a parancsnokon túl a katonapszichológus is segíti őket.
– Egy felmérés szerint sok külszolgálatban lévő katonán úrrá lesz az úgynevezett missziós szindróma, és emiatt Afganisztánból visszatérve már nem tudnak elhelyezkedni a korábbi beosztásukban.
– A missziós szindróma sajnos bármikor, bármilyen körülmények között jelentkezhet. Ezért is tervezzük a váltásainkat hat hónapra, és eközben legalább egyszer lehetőséget adunk a katonáinknak arra, hogy meglátogathassák a külszolgálat alatt az itthoni szeretteiket. Ezenkívül komoly előválogatáson esnek át azok, akiket misszióba küldünk, és ezen kiemelt tényező a pszichológiai alkalmasság vizsgálata. Valóban gondot jelenthet ugyanis az a lelki teher, amelyet egy misszió okozhat a katonáknak. A hadszíntéri stressz mellett nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy ezek az emberek hat hónapig távol vannak a családjuktól, egy konténerben alszanak hárman-négyen együtt, és nem tudnak félrehúzódni egy kevés időre sem. A szétszakadó házaspároknak pedig ebben az időszakban meg kell tanulni önállóan élni, és ettől gyakran a szerepkörük megváltozik. A stresszhelyzetek ugyanakkor más lelki sérüléseket is okozhatnak. Szerencsére a Magyar Honvédség több szinten is végzi azokat a tréningeket, programokat, amelyek segítenek a visszailleszkedésben.
– Egy helyszíni riportban nemrég úgy nyilatkozott egy afganisztáni parlamenti képviselő, hogy a magyarok jó emberek, de nem építenek szinte semmit, mert erre nincs pénzük. Miért érezhetik ezt az afgánok?
– Nincsen az a pénz, amire azt lehetne mondani, hogy elég lenne az afganisztáni újjáépítésre. Természetesen több forrásra lenne szüksége a magyar tartományi újjáépítési csoportnak (PRT) is, hogy megfeleljen az afgán elvárásoknak, de nekünk figyelembe kell venni a lehetőségeinket. Ennek ellenére a magyar PRT rengeteget tett az újjáépítés érdekében. 2006 októbere és 2011 júniusa között összesen 731 civil programot és 26 középtávú fejlesztési projektet hajtott végre. Az utóbbiak keretében hét iskolát, öt klinikát építtetett, és felújíttatott mintegy negyven kilométernyi útszakaszt Baglán tartományban. Huszonhárom klinika, illetve alapellátást biztosító egészségügyi létesítmény bővítését, korszerűsítését végeztette el. Hatvankét projektünk irányult a kormányhivatalok és a biztonsági hivatalok megújítására, fejlesztésére. Szintén hatvankét ivóvízellátással kapcsolatos beruházásunk fejeződött be, negyvennyolc esetben javítottunk az árvízvédelmen, és hatvanhét humanitárius projektet is végrehajtottunk. Azt tehát nem lehet mondani, hogy nem építettünk szinte semmit. A PRT feladata az előkészítés, a koordinálás, az egyeztetés a kormányzóval az igényekről, és a munkák finanszírozása, elvégeztetése a helyiekkel. A kivitelezést a helyi foglalkoztatás érdekében mindig a helyiekre bízzuk.
– Az afganisztáni misszióval foglalkozó kormánybizottság nemrég bejelentette: a tartományi újjáépítés helyett inkább más, katonaibb jellegű feladatokra vált a magyar misszió. Mit kell ezalatt érteni?
– Az újjáépítési feladatokat jelenleg még nem lehet különválasztani a katonai feladatoktól, hiszen összefügg a két tevékenység. Az kétségtelen, hogy a jövőben nagyobb energiát kell fektetni a biztonságos környezet megteremtésére. A katonáknak az úgynevezett Force Protection feladatokkal, a fegyveres biztosítással és támogatással többet kell foglalkozniuk, hiszen a magyarok által is felügyelt északi Baglán tartományon halad keresztül a NATO fő szállítási, stratégiai útvonala.
– Ezek szerint jövőre sem vonulhatunk ki a PRT-ből?
– Nem tudom megmondani, meddig kell a térségben maradnia a PRT-nek. A Magyar Honvédség mindenesetre úgy számol, hogy az afgán erők felkészítésére kell a nagyobb hangsúlyt fektetni, hogy minél előbb önállóan is képesek legyenek a tartományt vezetni, biztonságát garantálni. Ez határozza meg ugyanis a kivonulás időpontját, lehetőségét. Az Egyesült Államok is úgy nyilatkozott, minél előbb szeretné megkezdeni a haderő csökkentését a térségben, és a folyamatos kivonulást. Az afgán hadsereg felkészítésében egyébként jelenleg is aktívan részt veszünk, hamarosan egy második helikopterkiképző csoportunk kezdi meg a munkát az olasz hadsereg katonáival együtt a térségben, működik egy kiképző és harcászati támogató alegységünk (OMLT) és egy logisztikai kiképző csoportunk is. Emellett számos feladatban vesz részt a különleges műveleti csoportunk (KMCS) is.
– A Honvédelmi Minisztérium (HM) költségvetéséből 26 milliárd forintot zároltak az idén. Lesz pénz haditechnikai fejlesztésekre?
– A missziók időről időre szükségessé váló fejlesztésén túl sajnos erre nem marad forrásunk ebben az évben. Ez azt jelenti, hogy vissza kell fognunk a tervezett szükségszerű beszerzéseket, és fontossági sorrendet kell felállítanunk. Első helyen természetesen a katonák ellátása és illetménye áll. A második a laktanyák üzemeltetése, fenntartása. Ezután fontos még a felkészítés, a kiképzés és a missziók ellátása, illetve a hazai képességeink fenntartása is. Sok mindent újra kell gondolnunk. Sajnos kevesebb jut az oktatásra, csökkentenünk kell a NATO- és európai uniós szervezetekben tartósan külszolgálatban lévő katonáink számát, a reprezentációs kiadásokat, a rendezvényeket, a bürokráciát. A hangsúlyt tehát a hatékonyságra kell helyezni, hiszen nem költekezhetünk felelőtlenül.
– A HM 2012-től tervezi bevezetni az önkéntes műveleti tartalékos rendszert. Erre honnan lesz pénz?
– Már idén is minőségi előrelépést jelentett az önkéntes védelmi tartalékos rendszer kialakítása. Ettől az évtől nyolcról hetvenhétre nőtt a fegyveres biztonsági őrök által őrzött objektumaink száma. Az önkéntes műveleti tartalékos rendszer kiépítéséhez idén a jogi hátteret kell kidolgozni, és valóban 2012-től szeretnénk megkezdeni az állomány feltöltését. Ha erre nem lesz pénz, a programot átütemezzük. Figyelembe kell azonban venni, hogy bizonyára sokan lesznek, akik rendelkezésre állási díj nélkül is szívesen vállalják a szolgálatot, rájuk már jövőre is számíthatunk.
– Rendvédelmi dolgozók vonulnak az utcára szerzett joguk, a kedvezményes nyugdíj megcsorbítása miatt. Mit mondhat nekik, mit tehet az érdekükben a vezérkari főnök?
– Katonákat nem nagyon lehet az utcán látni, hallani, hiszen fegyelmezett emberek. A honvédségnél ez a kérdés elsősorban a nyugállományúakat és a nyugdíj előtt állókat foglalkoztatja. Tudni kell viszont, hogy a honvédségnél a sorozatos leépítések miatt kényszerből vonult nyugállományba a tisztek és tiszthelyettesek túlnyomó többsége. A katonák nagy része nem kívánt idő előtt nyugállományba vonulni, nem azért lett katona, hogy fiatal korában visszavonuljon. Sajnos a részükre nem tudtunk beosztást biztosítani. Őket mindenképpen segíteni kell abban, hogy újra dolgozhassanak, ha ők is úgy érzik, hogy ezt szeretnék, és a korábbi beosztásuknak megfelelő munkát tudunk adni nekik. Vannak azonban olyanok is, akik kihasználták ezt a helyzetet, és „éltek a törvény adta lehetőséggel”, ez viszont nem támogatandó a jövőben, mert nem szolgálja a Magyar Honvédség érdekeit. Mindenképpen egyensúlyt kell teremteni a katonák foglalkoztatásában. A nyugdíjasok munkáját el kell ismerni, róluk gondoskodni kell. Nekik viszont meg kell érteni, hogy nehéz helyzetben van az ország, a Magyar Honvédség, mert a jelenlegi állomány nem örül, ha például nincs megfelelő illetménye, nem megfelelők a kiképzési feltételek, nincs elég üzemanyag, nem tudjuk a pilótákat a szükséges óraszámban repültetni. Nekem természetesen mindkét „tábor” érdekeit képviselnem kell egy megfelelő pályamodell felvázolásával, illetve a döntéshozók tájékoztatásával, hogy ésszerűen osszuk fel a rendelkezésre álló anyagi javakat.
– Hende Csaba honvédelmi miniszter a hivatala elején úgy nyilatkozott, hogy a tízéves haderő-fejlesztési terveinkkel becsaptuk a NATO-t. Most viszont új tízéves terv készül. Mi kerülhet ebbe a tervbe, ha nem akarunk senkit félrevezetni?
– A tervekben csak az szerepelhet, hogy ilyen feltételek mellett előreláthatólag mire vagyunk képesek. A korábbi szokással ellentétben tehát nem felajánlásokat teszünk majd, és ezek alapján tervezzük meg a fejlesztéseket, hanem fordítva, megtervezzük, miként teremthetjük meg az országvédelmi képességeinket, és ennek megfelelően tesszük meg a felajánlásainkat. Hogy csak egy példát mondjak, Gripen vadászgépekre nem azért van szükség, hogy azt felajánljuk a NATO-műveletekhez, ezért is volt túlzás a légi utántöltési képesség korábbi erőltetése. A vadászgépek azért kellenek, mert ezekkel tudjuk megvédeni hazánk légterét.
– Milyen a katonáink megítélése a NATO-ban?
– Elismeréssel szólnak rólunk a különböző vezetési szinteken Brüsszelben, Monsban és a műveleti parancsnokságokon is. A kabuli repülőtér vezetését például külön kiemelték a szövetséges vezetők, az amerikai partnereink folyamatosan dicsérik a KMCS munkáját, kiváló az együttműködés az afganisztáni közös kiképző csoportban, erről is tárgyaltam a héten az ohiói nemzeti gárda parancsnokával. Nagy elismeréssel szóltak a NATO egészségügyi csoportfőnökei a katonai egészségügyi ellátórendszer szövetséges együttműködési képességeit bemutató magyarországi gyakorlatról. Sorolhatnám a további példákat, hiszen a katonáink kiválóak, tisztességgel helytállnak mindenhol.
origo.hu
Elkészült Magyar Péter pszichiátriai szakvéleménye
