A szombati ünnepnap műsorhelyszínei között nem szerepelt a városligeti Regnum Marianum-emlékpont. Kár. Pedig az idén kerek évfordulók kapcsolódnak a hajdani Mária országa templomhoz: nyolcvan esztendeje szentelte fel a kegyhelyet Serédi Jusztinián hercegprímás, húsz évre rá, 1951 őszén romboltatta le egy másik „prímás”, Rákosi Mátyás. Az apró domb a puritán fakereszttel mára történelmi hellyé lett, két eszme mementója. A hité és a diktatúráé. A Regnum Marianum a vörösterrortól megszabadult nemzet háláját hirdette; lerombolása – majd a helyére emelt Sztálin-szobor, később az őrjöngő tanácskatona-portré – a proletárdiktatúra örökkévalóságát. Építés és rombolás. Közelmúltunk.
Kevesen tudják, hogy a domb máig maga alatt rejtegeti a rommaradványokkal teletömött altemplomot (pedig a bontási anyagot Marosán György nagyvonalúan az egyháznak ígérte), ahogyan az sem ismert: maga Kádár János döntött úgy – pár nappal letartóztatása előtt –, hogy itt álljon a generalisszimusz szobra. A hatalom csendben, gyorsan akarta elvégeztetni a bontást, ám nem bírt az erős falakkal, a csákányok kicsorbultak a betonon – végül sorozatos robbantások döntötték le a templomot. A háborút túlélte a Regnum Marianum, Rákosit nem. A diktatúra a kegyhely emlékét is ki akarta törölni a lelkekből. Az egypártrendszer bukása után több próbálkozás történt a templom újjáépítésére, a szándékot néhai II. János Pál pápa áldása is buzdította. A Váralja Szövetség minapi gyertyagyújtása a kereszt alatt egyszerre volt szép és felemelő. Kevés pátosszal azt is írhatnám, a lángokban üzenet volt: tovább, tovább…
origo.hu
Vidnyánszky Attila nyílt levele Dúró Dórának
