John Francis Queeny 110 éve, a Missouri állambeli Saint Louisban alapította a Monsantót. A cég eredetileg szacharint gyártott és az annak idején újnak számító Coca-Colának szállított édesítőszereket, de néhány vargabetű után ma már elsősorban növényvédő szereket és génmódosított termékeket gyárt és forgalmaz. Mai tulajdonosa a mexikói Alfonso Romo Garza, aki 1999 végén vezényelte le az egyesülést egy másik gyógyszeripari óriással – Pharmacia & Upjohn –, hogy létrejöjjön az akkor negyedik legnagyobb amerikai gyógyszeripari óriáscég. Ugyanabban az évben a mexikói környezetvédők felszólították a Monsantót, bizonyítsa be, hogy termékei nem károsak az emberi szervezetre. A környezetvédők azonban csak annyit értek el a mexikói parlamentben, hogy öt évvel kitolták a génmódosított termékek használatát Mexikóban. De két évvel később Mexikó két szövetségi államában, Oaxacában és Pueblában is találtak génmódosított kukoricát, amiről nem tudni, miként került oda. Végül is a mexikói kormány 2009-ben inkább beadta a derekát, és engedélyezte a génmódosított vetőmagok használatát a mexikói termőföldeken. A vita azóta se csillapodik a mexikói kormányok és a környezetvédők között. Ugyanakkor a korábbi kukoricaexportőr Mexikó ma már behozatalra szorul saját nemzeti termékéből.
Argentínában és szomszédainál az Ieco gazdasági napilap tudomása szerint a Monsanto egyszerű cselhez folyamodott. A társaság kisebb cégeket keresett meg, és rajtuk keresztül juttatta be a génmódosított vetőmagokat ezekbe az országokba. Emlékezetes, Argentína 2001-ben hivatalosan is fizetésképtelenséget jelentett, s a sarokba szorított dél-amerikai államban 2008-ig a termőföldek 65 százaléka került külföldi, jórészt multinacionális cégek kezébe. Az új helyzet miatt Uruguay és Paraguay sem tudott ellenállni a génmódosított terményeknek. Argentína ugyan megszabadult a Monsantótól, de beengedte kisebb vetélytársait – 14 génmódosított fajta vetését engedélyezték. Az utolsó bástya Brazília volt a térségben. 2003-ig ellenállt a génmódosított vetőmagoknak, majd inkább szélesre tárta előtte a kapukat, és tavaly megelőzte Argentínát: tőle eltérően nem 14-, hanem 17-féle vetőmagot termesztettek, többek között a szója több (természetesen génmódosított) fajtáját. Most Perura nehezedik a nyomás. A mezőgazdasági miniszter ellenzi a génmódosított növények termesztését a perui élővilág sokféleségének megőrzése érdekében – akárcsak a világhírű perui szakács, Gastón Acurio. De a multik itt is megtalálták a kaput, mert a parlamenti pártok már „rugalmasabb” álláspontot képviselnek. Az Atlanti-óceán innenső oldalán is akad hasonló példa. Az amerikai élelmezés- és agrárpolitikai tanulmányi központ 2003-ban azt állította, hogy az EU csak hasznot húzna a génmódosított növények termesztéséből, a Monsanto pedig talált is két csendes uniós kísérleti alanyt: Portugáliát és Spanyolországot. Bár 2007-ben az utóbbihoz tartozó Baleár-szigeteken az autonóm kormányzat hivatalosan nem engedélyezte a génmódosított kukorica termesztését, a vetőmag mégis „beúszott” a szigetekre, és 2008-ban már több mint 80 ezer hektáron nőtt a MON810-es fajta. A tavalyi cikkek tanúsága szerint minden hivatalos ellenőrzés nélkül, sőt már Katalóniában és a jó termőföldjeiről híres Andalúziában is. És nemcsak Európát vették célba a GMO-cégek, hanem Afrikát is. Indokuk, hogy a jórészt éhező földrészen növelni lehet az élelmiszer-termelést. De érdemes megemlíteni azt is, hogy a sajtóhírek szerint napjainkban is tart – 2002 óta – a Monsanto indonéziai vesztegetési pere. A cég állítólag 50 ezer dollárt adott egy magas rangú kormányhivatalnoknak, ha az ázsiai ország eltekint (kivételesen) a génmódosított gyapot környezeti ártalmait ellenőrző hatástanulmányoktól.
origo.hu
Robbanás volt Budapesten
