Allende tényleg öngyilkos lett

Salvador Allende, Chile marxista elnöke az ellene 1973-ban elkövetett államcsíny során – hét szemtanú jelenlétében – önkezével vetett véget életének. Ez a Nyugat és a kommunista Szovjetunió vezette tábor közötti, akkor még nyitott kimenetelű hidegháború idején történt. A magyar antikommunisták – az elmúlt 21 év alatt a jobboldali pártok törzsszavazói –, akár Washington és a nyugat-európai kormányok csaknem mindegyike a világ eseményeit a két világrendszer élethalálharcának szemüvegén keresztül nézték. Mint Chilét, ahol Salvador Allende Gossens Washington szerint is kubai típusú szocializmust akart bevezetni országában. Amelynek nemcsak a Haza és Szabadság nevű „szélsőjobboldali” chilei párt, hanem az amerikai hírszerzés, a CIA is tevőlegesen ellenállt.
Allende öngyilkosságának tényét a baloldali mítoszteremtők nem tudták elfogadni. Azt állították, az elnököt jobboldali ellenfelei megölték.
Nem volt szerencsés számukra, amiért a kétkedés oly mértékben eluralkodott rajtuk, hogy idén január végén egy chilei bíró kérésükre vizsgálatot rendelt el és ennek részeként a holttestet május 23-án exhumálták. A holttest megvizsgálását követően az ország törvényszéki orvostestülete megerősítette, hogy a halál oka öngyilkosság volt.
A testület július 19-én nyilvánosságra hozott jelentése szerint Allende 1973. szeptember 11-én egy AK–47-es géppisztollyal vetett véget életének a La Moneda elnöki palotában, miután annak közeléből fegyverropogás hallatszott. A géppisztoly Fidel Castro ajándéka volt és annak tusára erősített aranylemezen ez állt: „Salvador jó barátomnak, Fideltől, aki más eszközökkel igyekszik elérni ugyanazokat a célokat.”
Az akkori boncolás a maival azonos eredményt állapított meg, de annak napvilágra kerülte óta egészen mostanáig a nemzetközi baloldal nem hitt a jobboldali Pinochet-kormány uralma alatt kiadott megállapításoknak.
Nálunk Krausz Tamás MSZP-s történész terjesztette és védte az Allende-mítoszt, azzal az agresszivitással, amelyet táborának hazai katonáitól megszoktunk.
Amikor 1999 januárjában az MTV-ben újonnan induló A Hét című műsor beszámolt az Allendét megbuktató Augusto Pinochet angliai letartóztatásáról, megemlítve Allende öngyilkosságát, a tények ismertetése Krausz mérhetetlen dühét váltotta ki, amely a Népszabadság című napilapban csapódott le, Pinochet A Hétben: a tudatlanság orgiája címmel. A vitába beszállt a Népszabadsághoz hasonlóan balliberális Magyar Narancs című hetilap is, amely szintén felrótta a közszolgálati televíziónak, hogy azt állította, Allende öngyilkos lett, holott lelőtték, jelentette ki.
A Hét védelmére a Magyar Demokrata című, már akkor több tízezer példányban elkelő, a hirdetők által bojkottált hetilap vállalkozott, amely Allende öngyilkosságának több szemtanújának tanúvallomását idézte, mint Dr. Paricio Gijon Kleinét, a marxista elnök egyik háziorvosát, aki így vallott a végzetes pillanatról: „A Morande utcával párhuzamos folyosón voltunk, amikor az elnök utasított bennünket, hogy hagyjuk el a Moneda-palotát. Ő majd jön utánunk… Valaki egy seprűnyelet ragadott. Én levettem fehér ingemet és ráakasztottam, hogy lássák, megadjuk magunkat. Megindultunk a kijárat felé… Ekkor jutott csak eszembe, hogy a gázálarcomat fennhagytam, amikor az ingemet lehúztam magamról. Berohantam a Függetlenség terembe. Allende ott ült a szófán. Géppisztolyát lába között fogta, a csövét pedig az állának szegezte. Ezután minden egy szempillantás alatt történt. Nem emlékszem, hogy egy vagy két robbanást hallottam, mert olyan hangos volt a kinti lövöldözés. Láttam ahogyan a test megrázkódik. A koponya szétrobbant, az egész fejet is összeroncsolva. Ösztönösen odaugrottam, de egyértelműen tudtam, semmit nem tehetek. A halál azonnal beállt. De nem tudtam mozdulni: a holttest mellett álltam megmerevedve és leírhatatlan rettegés uralkodott el rajtam.”
Javier Palacios tábornok ezzel járult hozzá a szomorú vég ecseteléséhez: „A katonai juntától közvetlen parancsot kaptam, hogy vegyem be a Monedát. Ez négy óra alatt sikerült, noha azt hittem, hoszszabb lesz az ellenállás és a harcok öt-hat napig tartanak. Amikor behatoltam a palotába, a lángok már pokollá változtatták. Allende egy nagy heverőn nyugodott. A géppisztolya, amit Fidel Castro ajándékozott neki, ott volt a holttest mellett, az állkapcsa közelében. Két golyót lőttek ki belőle…”
Pedro Espinoza írta alá a rendőrség vizsgálati csoport jelentését. Ebből is érdemes idézni: „Amikor a Morande utca 80. szám alatti kapun beléptünk a Monedába, Palacios tábornok felvezetett bennünket a második emeletre, a Függetlenség terembe. A holttest a falnál lévő szófán hevert. Mellette egy 72-es kaliberű, szovjet gyártmányú AK típusú géppisztoly. A szokásos módon kezdtünk a vizsgálathoz. Meg kell említenünk Dr. Gijon jelenlétét, akit a volt elnök halálában való esetleges részvételéért kellett őrizetbe venni… Megállapítottuk, hogy Dr. Salvador Allende Gossens, a köztársaság elnöke lőfegyverrel követett el öngyilkosságot… Az áll területén kimarjuló zúzódás jellegű sebesülést tapasztaltunk, mely megfelel a lövedék bemeneti nyílásának. Ennek peremén kis mennyiségű szenesedést észleltünk. A jobb szemöldökíven egy másik sebet észleltünk, amely a lövedék kimenetének, illetve csontszilánknak tűnt. A bal oldali falcsont tájékán egy golyó kilépése okozta sebet láttunk, amely a koponyaüreg szétrobbanásához vezetett. A felső és az alsó állkapcson, az orron és a homlokon törés látható… A halál megközelítő időpontja 18 óra, de meglehet, hogy 16 óra 30 perc. A valószínű ok koponyaagyi sérülés, amit golyó általi seb okozott.”
De a nemzetközi és a chilei baloldal még ennek sem hitt. Sőt, nem hitt Dr. Thomas Tobar törvényszéki szakértő többoldalas boncolási jegyzőkönyvének sem, amely szerint: „a golyó bőrfelületen áthatolva a száj felső részén ment át, a nyelvet szétroncsolva, végét letépve, eltörte az alsó állkapocs elülső részét, fogdarabokat törve le és betörve a fogmedert…”
Ezzel szemben álltak olyan „hiteles dokumentumok”, mint például Fidel Castro beszámolója Allende haláláról, amely az egykori kubai Claridad című újság 1973. október 14-i számában jelent meg: „Amikor a fasiszták behatoltak a vörös szalonba, Allende nézett velük szembe, géppisztollyal a kezében. Ekkor érte hasában egy golyó. De nem halt meg. Leroskadt egy karosszékbe és onnan tüzelt tovább a néhány méterre lévő fasisztákra, míg egy másik golyó is a hasába fúródott. Majd a már halott testet szitává lőtték.”
Hogy a gyaníthatóan Hans Christian Andersen meséi iránt olthatatlan nosztalgiát érző nemzetközi baloldal melyik verziónak hitt, talán említenünk sem kellene, de megtesszük. Fidelének. Akár Krausz, a Népszabadság és a Magyar Narancs. Mint a tudás orgiájának hordozói.
A most végrehajtott törvényszéki vizsgálati jelentés – amely a Pinochet tábornok alatt kiadott első, hivatalos vizsgálat eredményeit tökéletesen megerősíti – olvastán Isabel Allende, a néhai elnök lánya azt mondta: „Allende elnök – aki egy bonyolult helyzetbe került – az öngyilkosság mellett döntött ahelyett, hogy lealacsonyítsa magát.”
Krauszéknak viszont lenne még egy dobásuk. Bocsánatot kérni. De azt – szintén Fidelhez hűen – nem szoktak.