A Kárpát-medencében ma tartjuk Nagyboldogasszony napját, ma emlékezünk az 1038-ban elhunyt első királyunkra: Szent István e napon, a halálos ágyán ajánlotta fel országát Szűz Máriának – legnagyobb Mária-ünnepünk a mai. Mária országa vagyunk, Regnum Marianum.
Az elnevezésnek nem mindenki örült az elmúlt évtizedekben, Rákosi Mátyást kifejezetten bosszantotta a titulus, akárcsak az első király emlékezete; 1951-ben le is romboltatta a városligeti Regnum Marianum templomot, az augusztus huszadikákat pedig Szent István-napról a hangzatosnak szánt új kenyér napjává kelesztette. A Kádár-korban sem törte össze magát a pártvezetés a hitélet ápolásáért; bár az első titkár 1977-ben bekéredzkedett a pápához egy audienciára – szemforgató külsőség volt ez a javából, lehet mondani, ravasz tömjénezés a vidám barakk felé. A rezsim tevékenysége kimerült a spionokat alkalmazó és végtelenül aljas Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) működtetésében. (Az ÁEH az ÁVH konszolidáltabb és ájtatosabb utódjaként szolgálta a proletárdiktatúrát – részletesebb bűnlajstromuk elemzésével máig adós a politológus- és történészszakma.) A közelmúlt már árnyaltabban nyúlt az egyházi kérdésekhez. A szorgalmasan, több alkalommal is bérmálkozó Gyurcsány Ferenc például egyik 2004-es, veretesnek szánt beszédében (minden beszédét veretesnek szánta) így panaszkodik: „Lehet, hogy valaki azt gondolja, ez Mária országa, de ahogy látom, Mária a kezét mindenképpen levette róla, és csak mi vagyunk itt, mi tudjuk formálni…” Formálták is. Az eredmény ismert. A bukott gondolkodó nézeteit ma már legfeljebb őszödi beszéd címen emlegetjük. Az ország viszont maradt Máriáé…
origo.hu
Két, Kádár-kegyenc unoka akar minket tönkretenni
