Pár tucat ember lézeng poszterszerű helyszínen, léleknyugtató zenére – sajnos a Babel Sound idén nem vonzott tömegeket. Betudható talán ez annak, hogy a világzene itthon még mindig rétegműfajának számít. Talán a távolságnak, hisz Fonyódliget már egy eldugott sarka a Balatonnak, és persze a szélviharral tarkított őszies időjárásnak. Na meg persze a promóció sem volt eléggé átütő. A mostani Babel Sound tényleg egy másfajta fesztivál lett, ahogy eredetileg is ígérték.
A fonyódligeti gyerektábor szocreál miliőjében huszonéves és harmincas neohippik, raszták és hétköznapi zenekedvelők lötyögtek a világ ritmusaira, kisgyerekes családok keringtek a büfé körül. A fesztiválhangulatot azonban a minőségi muzsika garantálta: a marokkói–magyar Chalaban afrikai ritmusokkal fűtött be. A Chalaban zenekart a marokkói származású Said Tichiti alapította 1999-ben Budapesten, gyakran hív meg különböző zenei hagyományokkal rendelkező vendégzenészeket. A hagyományos popzenei felállás és az egzotikus hangszerek, mint a guembri és az oud keveréke hipnotikus hangzássá állt össze, amit az ember szívesen hallgatna egyszer Marrákes ősi falai alatt is. A Chalabant a nemzetközi zenészekből verbuválódott Talam követte; elsöprő lendülettel adták elő sűrű szövésű dalaikat. A zenekar szerb énekesnője, Bojana Nikolic korábban Palya Beával is együtt dolgozott, a zenekarban pedig az egyiptomi neyművész, Mohammed Antar és a belga tangóharmonikás, Tuur Florizzone hozott két távoli tájról újabb ízeket a Taramba. Ottjártamkor még a Fókatelep és a Besh o droM is hátra volt a nagyszínpadi kínálatból. A Korai Öröm és colorStar zenészeiből álló Fókatelep Oláh Annamária énekesnővel 21. századi folkrockra szakosodott, míg a Besh o droM a hazai világzene egyik legfontosabb bandájaként több mint egy évtizede ötvözi a magyar, a cigány és számos egyéb folkzenei stílust. Most sem okoztak csalódást: a tőlük megszokott maximumot adták.
A természet két megpróbáltatás között különös csodát adott a kitartó közönségnek. Badacsony fölött, a viharfelhők alól a kibukkant a lemenő nap, és szélcsendben aranyszínnel vont be mindent, a fűtől a fákon és az embereken keresztül az égig. És ekkor éreztük meg, hogy miért más is ez a fesztivál most: messze a betondzsungeltől – eddig Budapest volt az otthon –, a természettel együttlélegezve lehet csak a zenére koncentrálni.
Az eldugott fonyódligeti táborban, idén első alkalommal megrendezett Babel Sound tehát kevesek különleges élménye volt – és benne van a lehetőség, hogy a következő években valóban nagy fesztivállá nőlje ki magát.
Egyre nagyobb bajban a SPAR - heti összefoglaló