Civilizációk harca

Amióta Samuel P. Huntington 1993-ban, tehát majdnem két évtizede megírta könyvét a civilizációk összecsapásáról válaszképp Francis Fukuyama munkájára, amely a nyugati liberális, szabad piacgazdaságra épülő kapitalista államot a „világ végének”, vagyis a társadalmi-gazdasági fejlődés végpontjának tekintette, azóta folyik, hol nyíltan, hol burkoltan a vita Európa jövőjéről, különös tekintettel a mozlim bevándorlókra.
Az elmúlt két évtizedben világosan kiderült, hogy ami a vendégmunkások ideiglenes foglalkoztatásának indult a hatvanas évek Németországában, az Európa eliszlámosodásához, vagyis az európai társadalomba be nem illeszkedő, önálló kultúrát kialakító (pontosabban a saját eredetit megtartó), zárt enklávékban élő, ott nemzetiségi elismerést igénylő és gyorsan növekvő népességcsoportok kialakulásához vezetett. A jelenlegi tendenciák fennmaradása esetén Európa nyugati fele e század második felére mozlim többségűvé válik. Az eliszlámosodás folyamata már régen a nyugat-európai lakosság legnagyobb problémája, erről azonban a „liberális demokráciában” kialakult politikai korrektség követelménye miatt beszélni csak a legszűkebb családi és baráti körben mertek. Csak a szélsőjobboldali pártok erősödése mutatta, hogy a lakosság bevándorlásellenessége növekszik.
Norvégiában például a közvélemény-kutatás már két évtizede jelezte, hogy a lakosság többsége elveti a norvég társadalomba beolvadni nem képes és nem kívánó mozlim eredetű népesség bevándorlását. Ennek ellenére a potenciálisan kormányt alakítani tudó pártok ezt a lakossági igényt nem vették figyelembe, mint ahogy más európai országokban sem, sőt uniós dokumentumok az elöregedő európai lakosság pótlása érdekében kifejezetten a bevándorlás mellett szállnak síkra. Legutóbb Cecilia Malmström, a belügyekért felelős biztos fejtette ki, hogy a globális versenyképesség megtartása érdekében Európának szüksége van a szakmai képesítéssel rendelkező bevándorlókra, de korábban más uniós vezetők is síkraszálltak évi közel kétmillió bevándorló szükségessége mellett.
A volt német kancellár, Helmut Schmidt már egy évtizede beismerte, hogy a vendégmunkások milliós nagyságrendben való importálása hiba volt, a multikulturális együttélés koncepciója pedig demokratikus társadalmakban nem működik. Ezt azóta Angela Merkel német kancellár és David Cameron brit miniszterelnök is megerősítette, de alig több mint egy hete a The Daily Telegraph arról adott hírt, hogy Lord Glasman, a munkáspárti vezér, Edward Miliband politikai tanácsadója is kijelentette, véget kell vetni a bevándorlásnak, és újra kell tárgyalni a munkaerő szabad áramlásáról szóló uniós egyezményt.
A kapkodás azonban már valószínűleg elkésett, Európa eliszlámosodása megállíthatatlannak tűnik, de nem annyira a mozlim bevándorlók, hanem Európa demográfiai öngyilkossága miatt. A bennszülött lakosság teljes termékenységi rátája (egy nő élete során szült gyermekek száma) olyan mértékben lecsökkent (a népesség fenntartásához szükséges 2,1-ről 1,6-re), hogy a népesség másfél generációnként megfeleződik. Az alapvető ok kulturális: a huszonéves nők szülnek kevesebb gyermeket, és azok a gyermekek, amelyeket a nők huszonévesen nem szülnek meg, sohasem fognak megszületni. A hatszáz évvel fiatalabb, életerős mozlim kultúra legyőzi, a hitét, kulturális gyökereit megkérdőjelező, hanyatló európai kultúrát. Ez az, ami a szemünk előtt zajlik és ami gyermekeink és unokáink életében fog csak teljes terjedelmében kibontakozni. A múlt halmozódó tapasztalatai szerint ez az átmenet aligha fog békés úton végbemenni.