Bejött ezen a nyáron a Szent Medárd névnapjához fűződő időjóslás: június 8-án nem volt eső, ezért aztán a rákövetkező negyven napig sem esett. A Szent László-nap táján gabonát aratók örülhettek a száraz, napos időnek és a szép termésnek, a városlakók pedig szenvedtek a hőségtől. Nálunk, a Dunántúl középső részén májustól egészen július 23-ig legfeljebb percekig és foltokban láthattunk égi áldást, összesen néhány milliméternyit két hónap alatt, azután a hónap harmadik hétvégéjén pár óra alatt ötven milliméter csapadék szakadt le a Bakony déli felén. Végre, sóhajtottunk fel a szomjazó növényekkel együtt, az esőnek viszont cseppet sem örültek az épp aznap kezdődött Művészetek völgye látogatói, a mutatványosok és a vendéglátásból némi jövedelmet remélő helybeliek.
Az idei nyáron mindössze három Malom-völgyi település – Kapolcs, Taliándörögd és Vigántpetend – volt a rendezvények helyszíne, szinte úgy, mint a kezdet kezdetén, huszonegy évvel ezelőtt, az Eger-patak mentén. De volt már olyan is, hogy hat-hét szomszédos község igyekezett megosztozni az egyre tágabb értelemben vett művészetek élvezetén és a remélt hasznon, a rendezők pedig azon próbálták meg lemérni a „napok” sikerét, hogy egyik nyárról a másikra száz-, százötven- vagy kétszázötvenezer látogatója volt a tíznapos rendezvénynek. Olyan még nem történt, hogy a művészeti napok tíz napjából öt napon keresztül essen az eső, a másik öt napban meg zuhogjon. A házunk falán lévő napóra egyetlen alkalommal, szerdán délben mutatta a pontos időt négy-öt percen át, olyan volt, mintha kimerült volna benne a napelem; a kocsmákban és a fedett buszmegállókban mint az ázott madarak, úgy gubbasztottak a sátorlakó fiatalok. Apropó, madarak! Az idén négy gyönyörű fiókát költött ki a fő utcai villanypózna tetején fészkelő gólyapár, a szülők már át is adták a lakást az ifjoncoknak és egy közeli ház kéményére költöztek.
A dörögdi Ősök háza kertjében lévő színpadon este Snétberger Ferenc gitárművész világszínvonalú játékát láthattuk-hallhattuk, utána a zseniális Lajkó Félix hegedült egy szál kontrásával. Mintha földbe gyökerezett volna a lábunk a muzsikájuktól, pedig egyre jobban esett az eső. Átrándulván a szomszédokhoz, Kapolcson a már évek óta megszokott, pimasz árakat a hatszor átsütött kolbászért, a népi kultúrából neobarokk indákat növesztett nemezelést-köcsögölést és a hétvégi, sárdagasztással nehezített korzózást tapasztaltuk, a tágas Vigántpetenden pedig a vendégek szomorú hiányát. Ki tudja, hogy csak az eső miatt-e?
origo.hu
Napi Balfék: Kiket keres Karácsony?
