Fehér kesztyűs megoldások

A jogilag lehetséges legutolsó napokban egy este személyesen közölte a miniszterelnök a Fidesz elnökségének döntését, hogy megköszönik elnöki munkámat. Másnap reggel összehívtam a tükörterembe a Sándor-palota népét, és elmondtam nekik, hogy a döntés immár hivatalos. Azzal köszöntem meg segítségüket és együttműködésüket, hogy búslakodásra semmi ok, amit együtt csináltunk, jó mulatság volt.
Így nyilatkozott nemrégiben az Origo internetes lapnak Sólyom László korábbi köztársasági elnök. A nagyinterjúban számos érdekes és fontos esemény hátterét igyekezett megvilágítani. A volt államfő a Fidesz-kormány egyik döntéséről, a nyugdíjpénztárak ügyéről szólva például azt mondta: diktátum helyett szépen ki lehetett volna sakkozni az alkotmányos megoldásokat, több választást adva az érintetteknek, és kaszabolás helyett fehér kesztyűben végig lehetett volna vinni az egészet. Figyelemre méltó Sólyom Lászlónak az a válasza is, amelyet az őszödi beszéddel kapcsolatban fogalmazott meg. Eszerint megbánta, hogy a beszéd 2006. szeptember 17-i kiszivárgása után, az október
1-jei önkormányzati választás estéjén óvatosan fogalmazott. Az interjúban a volt államfő közölte: a köztársasági elnöki intézményre tekintettel sokszor túlságosan „kiegyensúlyozva és körbebástyázva” tette meg nyilatkozatait.
Kiderült az is: állandó vitában állt a stábjával. Az október 1-jei beszéd kapcsán is nagy polémiát folytatott a munkatársakkal és tanácsadókkal, akik szerint az elnök nem szólíthatja fel a miniszterelnököt lemondásra. „Amit mondtam, ugyanezt jelentette, de jobb lett volna kifejezetten kimondani” – érvelt Sólyom. Különös ez a hivatkozás, mert – bár bepillantást ad az elnök és stábja, illetve tanácsadói munkamódszerébe – lehetetlen nem felismerni az analógiát a jelen és a történelmi múlt megoldásai között. Már Mária Teréziáról is azt mondták: az uralkodó jó, csak a tanácsadói rosszak. Mindenesetre utólag, fél évtizeddel az események után könnyű okosnak lennünk, hiszen az akkor még teljhatalommal felruházott Gyurcsány az őt támogató hajdani kormánypártokkal együtt időközben megbukott. Az SZDSZ eltűnt a süllyesztőben, a 2006. május 29-i zárt frakcióülésen részt vevő és utána Gyurcsányt egy emberként támogató szocialista párt ereje is megroppant.
Voltak természetesen, akiknek nem kellett tekintettel lenniük a köztársasági elnöki pozícióra, a kiegyensúlyozottságra. Pokol Béla egyetemi tanár – a nemrégiben alkotmánybíróvá választott jogtudós – még az MSZP–SZDSZ-kormány idején, 2009 márciusában azt hangoztatta: Sólyomnak nem kellett volna beletörődnie, hogy Gyurcsány Ferenc konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal távozzon a posztjáról, hiszen a szocialista politikus valójában lemondott. A lemondó nyilatkozat után pedig az államfő jelölhetett volna új miniszterelnököt. Lapunknak adott akkori nyilatkozata szerint Pokol Béla azt tartotta volna helyénvalónak, ha Sólyom legalábbis az Alkotmánybírósághoz (AB) fordul, és az alaptörvény értelmezését kéri ebben az ügyben (MN, 2009. március 30.). A korábbi államfő ekkor is kimért és tartózkodó volt: nem kereste meg az AB-t. Az utód Bajnai Gordont így Gyurcsány javaslatának, konstruktív bizalmatlansági indítványának megfelelően választotta meg az MSZP–SZDSZ-többség.
A Sándor-palota tükörterme egyébként fenségesen szép, elegáns hely, miként maga az elnöki hivatal egész épülete. A botrányos őszödi beszéd kiszivárgásának másnapján, 2006. szeptember 18-án Sólyom drámai hangvételű, ám nagyon kiegyensúlyozott nyilatkozatot tett itt a hazai és a nemzetközi sajtó képviselői előtt. Lényegében ugyanazt mondta el, amit később, október 1-jén az önkormányzati választás napján: nincs közjogi lehetősége, hogy beavatkozzon az eseményekbe. „A tegnap nyilvánosságra került miniszterelnöki beszéd tartalmi szempontból nem jelentett újdonságot” – közölte, majd az erkölcsről elmélkedett. Arra hivatkozott, hogy a miniszterelnök és a kormány nem a köztársasági elnöknek felelős, hanem az Országgyűlésnek. Csak az országgyűlési képviselők többsége vonhatja meg a bizalmat a miniszterelnöktől és egyúttal a kormánytól – mondta, egyebek között. Másnap, szeptember 19-én a tv-székház ostromát követően ismét sajtótájékoztató volt a Sándor-palota tükörtermében. A köztársasági elnök azt mondta, hogy a békés gyülekezés jogának gyakorlását meg kell különböztetni a bűncselekménytől. Ezután – szavait szinte patikamérlegre téve – figyelmeztette a kormányzatot és az ellenzéket. A beszéd azonban egy szokatlan, új elemet is tartalmazott: Sólyom az állampolgárokhoz szólt. Kijelentette, hogy az erőszakot tétlenül vagy egyetértéssel szemlélő tüntetők maguk is felelősséget viselnek. Ez a mondata már akkor megdöbbentő volt. A rendezvény után a Köztársasági Elnöki Hivatal sajtómunkatársa érdeklődésünkre nem árulta el, milyen jogszabályon alapulhat ez az elnöki megnyilvánulás, csupán annyit közölt, hogy a szöveg magáért beszél. Azóta is kísért az a sejtés, hogy az államfő nyilatkozatát ezt követően közvetlen útmutatásnak tekintették az állam hatóságai. A hazai hivatalosságok a korábbi időkben megszokták, hogy valaki mindig eligazítja őket, iránymutatást, értelmezést ad a számukra, különösen a nehéz helyzetekben. A jogalkalmazás úgynevezett jogpolitikai irányelvei a rendszerváltozás előtt évtizedekre megszabták, mi a jogszabályok tartalma, hogyan kell nyomozni, ügyeket intézni, ítélkezni a büntetőügyekben, de még a gyermekelhelyezési perekben is.
Hogy konkrétan mi és miért történt, azt természetesen utólag már senki sem tudja megmondani. Sólyom szeptember 19-i beszéde után mindenesetre a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) október 9-én közleményt adott ki, és valósággal megfenyegette az állampolgárokat. A felhívás azt tartalmazta, hogy a demonstrációk alkalmasak arra, hogy szélsőséges személyek vagy csoportok államellenes cselekmény elkövetésére használják fel őket. A folytatásban a titkosszolgálati apparátus kategorikusan közölte: a bírói gyakorlat szerint aki jelen van egy bűncselekmény elkövetésénél, és jelenléte szándékerősítő hatással lehet a bűncselekmény elkövetőjére, pszichikai bűnsegédként maga is elkövetővé válik. Ezt az álláspontot Kónya István, a Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiumának vezetője néhány nap múlva lapunkban megcáfolta. Azt mondta: a bírói gyakorlat szerint a bűncselekmény helyszínén jelen lévő vétlen személy nem lehet bűnsegéd csupán azért, mert alkalmatlan időpontban az adott helyen tartózkodott. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, Szabó Máté 2008. január 17-én állásfoglalásban rögzítette, hogy az NBH-nak nincs hatásköre, hogy bűnmegelőzési tevékenységet folytasson. Az ítélkezésre hivatkozva a hivatal nem korlátozhatta volna az állampolgárokat gyülekezési joguk gyakorlásában. Az ombudsman azt is közölte, hogy az NBH nem egyeztetett az ügyészséggel. A vádhatóság élére egyébként az Országgyűlés – Sólyom László javaslatára – 2006. október 9-én választotta meg Kovács Tamás katonai főügyészt.
A későbbi események mindenki számára ismeretesek: 2006. október 23-án rendőrattak verte szét a Fidesz ünnepi megemlékezéséről távozó tömeget. Békés utcai járókelők tucatjait vitték el a rabszállító autók. A letartóztatásokról szeptember 18-a után – ügyészi indítványra – sorozatosan adták ki később hatályon kívül helyezett végzéseiket a nyomozási bírók. S a történetnek még nincs vége. Emiatt nehéz szívvel tehetjük fel a kérdést: adott esetekben miként lehet kisakkozni az alkotmányos megoldásokat, és kaszabolás helyett fehér kesztyűben végigvinni az egészet?