Károkozással haszonnövelés?

Nem elég, hogy az izocukor árának magasan tartásával jelentős haszonra tehet szert az osztrák tulajdonban és regionális monopolhelyzetben lévő szabadegyházi Hungrana, a cég most olyan technológiával csökkenti termelési költségeit, ami – tudományos szakemberek szerint is – a magyar mezőgazdaságnak és a gazdálkodóknak jelentős károkat okozhat.

Munkatársunktól
2011. 08. 10. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A megújuló energia felhasználásában nagy szerepet szán a kormány a biomassza hasznosításának. Ennek kapcsán felvetődött az a gondolat, hogy a mezőgazdasági haszonnövények ilyen célú hasznosítása gondokat jelenthet az agrárium számára. Egyes vélemények szerint ugyanis felvetődik a kérdés: ha a kukorica és más haszonnövények egyéb célra hasznosíthatatlan részeit nem forgatják vissza a talajba, hanem elszállítják és elégetik, nem szipolyozza-e ki a földet, s ezáltal nem válik-e értéktelenné egy korábban minőségi mezőgazdasági terület. Erről nyilatkozott lapunknak korábban Farkas Csilla. A Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézetének főmunkatársa szerint azokon a területeken, ahol szennyezett a talaj, érthető az energetikai célú növénytermesztés, de jó minőségű, termékeny talajoknál a szervesanyag-tartalom csökkenéséhez vezethet, ha semmiféle növényi maradvány nem kerül vissza a talajba. Ha ez a folyamat hosszabb ideig tart, akkor veszíthet erejéből a talaj, azaz veszélybe kerül a termőképesség. Hasonlóképpen vélekedik Birkás Mária, a Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar Növénytermesztési Intézetének professzora az Agrofórumban megjelent tanulmányában: a tarló eltávolításán alapuló gyakorlat a talaj gyengüléséhez, a szerves szénkészlet csökkenéséhez, a tápanyag-körforgalom megszakadásához, a nedvesség-visszatartó képesség visszaeséséhez, a talajélet hanyatlásához vezet, ezáltal a talajkészletek fenntartható használatát teszi kétségessé.
Ezzel, a szakértők által megkérdőjelezett technológiával váltaná ki a bioetanol és az izocukor termeléséhez használt földgáz egy részét a Hungrana. Az osztrák Agrana és az Eaststarch tulajdonában lévő cég által létrehozott biomasszakazánban – amely jövő év nyarától működik – elsősorban mezőgazdasági hulladékot égetnek majd. A beruházás eredményeként a gyártási alapanyagként felvásárolt kukorica minden egyes alkotórészét hasznosítani tudják: az értékesebbjéből bioetanolt és izocukrot gyártanak, a szárból és a növény egyéb, másra nem hasznosítható részéből pedig a biomasszakazán fűtőanyaga lesz. Akár Győr teljes évi melegvíz-igényét is fedezni lehetne abból a megtakarításból, amit megspórol a cég.
Ezzel a takarékoskodással a cég azt a hasznot növelheti, ami az izocukor árának magasan tartásából származhat. E termék ára ugyanis alig tér el a hagyományos cukorétól, amit iparági szakértők szerint a gyártás költségei nem indokolnak. Lapunk is kíváncsi volt arra, hogy mekkora költségekkel állítható elő a kukoricából készülő édesítőszer. Kérdéseinkre Jolánkai Márton, a Szent István Egyetem Növénytermesztési Intézetének professzora elmondta, a kétféle cukor gyártása gyökeresen különbözik egymástól. Míg a cukorrépából készült hagyományos cukrot kifejezetten erre a célra épített cukorgyárakban állítják elő, addig a kukoricából készült keményítő és alkohol gyártásakor melléktermékként keletkezik az izocukor. Bár a professzor szerint igen nehéz összehasonlítani a két cukorféleség gyártási költségeit, az logikusnak tűnik, hogy egy melléktermékként gyártott áru, vagyis az izocukor termelési költségei megoszlanak a résztermékek között, s így előállítása nyilvánvalóan jelentősen olcsóbb, mint a nagy beruházásigényű cukoré.
Ennek ellenére az izocukor ára alig-alig marad el a fehér cukorétól, azaz a gyártó minden bizonynyal jelentős hasznot rak zsebre, különösen, hogy regionális monopolhelyzetben van. Ezt a vélekedést támasztják alá azok a szakértői vélemények, amelyek egyértelműsítik, hogy ma a cukor és izocukor árát nem a termelési költségek, hanem a piaci viszonyok határozzák meg. (A gyártó korábban lapunknak azt nyilatkozta, hogy a kukorica árának megduplázódása magyarázza az izocukor magas árát.)
A mezőgazdasági hulladék energetikai felhasználását támogatók azzal érvelnek, hogy a termelőknek újabb bevételi forrást jelenthet a haszonnövények azon részeinek értékesítése, amelyek eddig visszakerültek a talajba. Kérdés azonban, hogy ez a rövid távú és kismértékű haszonszerzés megéri-e a termelőnek, ha közben földje lassan elértéktelenedik. Nyilvánvalóan nem, hiszen hoszszú távú megélhetését veszítheti el. Jól jár viszont az energiatermelő cég, ez esetben a Hungrana, amely olcsón jut biomassza-tüzelőanyaghoz, s azzal válthatja ki a drága földgázt. De jól jár azért is, mert a kazánberuházást harmadrészben uniós forrásokból támogatták. Vagyis a cukor árát megközelítő, s így igen jó jövedelmező izocukor által biztosított magas haszon tovább emelkedhet az energiaköltség jelentős csökkentésével, miközben a kiszipolyozott termőföld gazdája minimális bevételhez jut, amely még a talaj tápanyagpótlására sem elegendő.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.