Kasszasiker

Magára valamit is adó banki ügyfél biztosan csatlakozik majd azokhoz a csoportokhoz, amelyek a tervek szerint augusztus végén beperelik a hazai pénzintézeteket. Álljon már meg a menet – fogjuk mondani a bíróságon –, a bankárszakma összetéveszt bennünket a fejőstehénnel! A világon nincs olyan „szerződés”, amelyet az egyik fél saját tetszése szerint, az ellenőrzés teljes kizárása mellett bármikor módosítgathat, míg a másik szerepe mindössze a tudomásulvételig terjedhet. Ez a gátlástalan tempó – diktátum – kizárólag Magyarországon működik; határainkon túl ismeretlen. Ki ne hallott volna elképesztőnél elképesztőbb történeteket felvett kölcsönök furcsán meghízott kamatairól, törlesztőrészleteiről, amelyek nyomaikban sem emlékeztetnek a „fantasztikusan előnyös”-féle beetető reklámszövegekre – a megrendítő valósággal a riasztó sárga csekkek formájában találkozunk.
Olaj a tűzre, hogy a bankszövetség főtitkára minap a témát elemezve populista demagógoknak, szakmailag felkészületlen illúziókeltőknek nevezi azokat, akik a hazai devizahitelezési gyakorlat átvilágítását és a bankok elszámoltatását követelik. Ők ugyanis – érvel – cipelik a kockázat terhét, övék a rizikó. (Meg persze az elképesztő haszon.) Szűk esztendeje három leánybank is bejelentette, fontolgatják kivonulásukat az országból, ugyanis a bevezetett bankadó „kezdi megrostálni a bankszektort”. (Ez akkor annyit jelentett, hogy az adott fél évben csupán 175 milliárd forint hasznot tehettek zsebre, szemben az előző időszak 210 milliárdjával, ami látható „lejtmenet”.) Persze, nem vonultak ki – bolondok lettek volna –, csupán letesztelték: távozásukkal keltenének-e riadalmat? Nem, csupán ellenszenvet keltettek. Ha lehet, még nagyobbat…