Mellesleg

Már a mellplasztikai fronton is megjelentek az ügyeskedők. Egy PIP nevezetű francia cég ismeretlen eredetű, különféle szennyezett nyavalyákkal töltött tokokat adott el szilikonimplantátumként, ami – kipukkanása esetén – komoly fertőzésnek teheti ki viselőjét. (A kebeldefektet elsősorban a töltet hitvány alapanyaga okozhatja, de előfordulhat, hogy kontár idegenkezűség a hibás.) A probléma minden esetben értő sebész beavatkozását igényli, ráadásul az operáció igen költséges, főleg, ha a páciens még ezek után is beültetést igényel. Az újabb műtét akár 600 ezer forintba is belekerülhet, amit persze – hasonlóan az első operációhoz – nem támogat az egészségbiztosítás, feltéve, ha az csupán a szépítkezést szolgálja. Luxusterepjárónk költségeit sem az állam viseli…
Nem csak a női kebel – maga a téma is érzékeny, miközben nem is hinnénk, mekkora tömegeket érint a mellbővítés, -renoválás kérdésköre. A tengerentúlon például már szinte mindennapos, hogy a tinédzserlány mellimplantátumot kér ajándékként érettségire, születésnapjára – valószínűleg a bulvárban hemzsegő celebek hatására (akiknek viszont inkább agyimplantátumra lenne szükségük). Persze a többi korosztály is érdeklődik a beültetések iránt, a pszichológus szerint a kés alá fekvők többsége önbizalom-hiányos, lelki terheket cipelő egyén, aki aztán – a beültetés után – már nemcsak pszichés, hanem fizikai terheket is cipel. És akkor, ugye, ott vannak még a fent már említett szervizköltségek…