Országimázs-formálás a Nyugati pályaudvaron

Számtalan kutatás igazolta, hogy egy ország megítélését a külföldiek szemében – az országimázst – legelőször az ország „külseje” határozza meg, ezen belül is az ország kapuinak, repülőtereinek, vasútállomásainak állapota, azután ezt követi az utcák, terek képe, és persze majd a szórakozási lehetőségek, a kultúra, az emberek viselkedése. Bécs nem véletlenül lett idén a Forbes magazin rangsorában a világ legélhetőbb városa – és nem véletlen, hogy ott a pályaudvarok, a város kapui is tiszták, rendezettek, az ott levő üzletek minőségi kínálattal várják a vevőket még napjainkban is, pedig az új bécsi főpályaudvar építkezése alaposan felbolydította az osztrák vasút és a régi pályaudvarok életét. Magyarországon az idelátogató külföldiek kivétel nélkül panaszkodnak a pályaudvarok mocskára, az épületek lepusztultságára, kiemelve, hogy vétek a két építészetileg értékes budapesti pályaudvart, a Nyugatit és a Keletit így pusztulni hagyni. Az az ország, amely nem képes megőrizni örökölt értékeit, nem lesz képes örökül hagyni semmit az utódoknak – mondják sokszor az idelátogató külföldiek.
A napokban érkezett az a hír, hogy a pályaudvarok környékén – legalábbis a Nyugati esetében – nem is fog történni semmi, nem lehet kitenni a bódékat, a toldozott-foldozott árudákat. Egy illetékes bíróság ugyanis – nyilván a jogszabályoknak megfelelően, gondos mérlegelés után – úgy döntött, hogy nem engedi a Nyugati pályaudvar kocsmáit, düledező bódéit és árudáit felszámolni, pedig, ahogy a hírekben olvashatjuk, erre már egy korábbi jogerős ítélet lehetőséget adott volna.
Jó lenne azonban megtudni néhány dolgot. Ki volt, aki még a kilencvenes években bérbe adta a pályaudvar műemlék épületét, és engedte bódékkal elcsúfítani? És kinek érte meg? Merthogy a MÁV-nak nem, az nagyon valószínű. És hogy lehet, hogy ami nem sikerült a MÁV-nak, az sikerült az amerikai gyorsétteremláncnak, nevezetesen jogtisztán megszerezni a pályaudvar egy részét, ahol aztán valóban világszínvonalú éttermet rendeztek be? A MÁV ügyetlenkedte el a dolgot? Jobbak voltak az árusok ügyvédjei? Vagy mi történt?
Mindenesetre jó lenne megérteni, hogy az ország külső megítélését sokkal nagyobb körben és sokkal nagyobb arányban határozza meg egy ország külső megjelenése, a pályaudvarok és repülőterek állapota vagy az aluljárókban terjengő vizeletszag, semmint például az alkotmányról folytatott vita. Be kell vallanom, hogy fogalmam sincs kedves országom, Ausztria alkotmányáról, de azt tudom, hogy az osztrák városok, nemcsak Bécs, de szinte a többi összes osztrák város is élhető, tiszta, rendezett – nem utolsósorban azért, mert az osztrákok betartják és betartatják a törvényeket mindenkivel, és tétova bénáskodás helyett rendet tesznek a városaikban.
Budapest külső képe az elmúlt évtizedekben – annak ellenére, hogy egy előző polgármesterünk büszkén költött milliókat olyan óriásplakátokra, amelyek azt hirdették, hogy „világvárost építünk” – már nem is annyira balkáni, inkább afrikai mélységekbe zuhant. (A vele járó szagokról már ne is beszéljünk.) Egy barátom mondta egyszer a Nyugati téren sétálva maliciózusan a szörnyű felüljáró alatt: „Érzed? Itthon vagyunk Budapesten… Mindenütt átható vizeletszag van… Ez Budapest illata.”
Kár lenne, ha a MÁV legalább az ország kapuit, a budapesti nagypályaudvarokat ne tudná kipucolni, felújítani és megszabadítani azokat Budapest illatától. Drukkolok nekik, mert szeretném a szememmel és orrommal egyaránt azt érezni, hogy Európában vagyok, amikor megérkezem Budapestre.

A szerző közgazdász