Nem engedett az ötvenhatból

Csak a hivatalos papírok említik Csoszor Endreként – itt, Mátyásföldön Csoszi volt a neve, már a börtönben is így szólították. Tizenhárom évet ült, ami a maga nemében csoda; két orosz tank kilövéséért kötél járt akkoriban. Ő sem igen értette az ítéletet… Huszonhárom évesen érte a forradalom, a pesti srácok között túlkorosnak számított. A legelső napoktól ott volt mindenütt: Sztálin-szobor, Szabad Nép-székház, rádió – az első harckocsit október 26-án lőtte ki a Corvin közben. A második tankot az orosz invázió után, november hetedikén robbantotta fel a Dob utca és Hársfa utca sarkán. Ötvenhét elején fogták el a pufajkások. Innen kezdődött az a tizenhárom év: gyűjtő, Vác, Csillag… A szabadulás után meg a szokásos forradalmársors: bélyeg a homlokon, rendőri felügyelet, segédmunkáspálya… Csoszit igazából sosem tudta megtörni a sors, mint a különös, eleven, éles eszű embereket általában. Állítólag színitanodába járt valamikor, ezenkívül nyelveket beszélt, versek százait fújta, még hetven fölött is fórumokon lépett fel, vitatkozott, izzott, közepe volt minden társaságnak. Nem engedett az ötvenhatból. 1996-ban Budapestért-díjat vehetett át. A közelben, az egykori hatalmas orosz laktanya területén kapott kis lakást az Antall-kormány idején. Öreg ötvenhatosok élnek ma is a kaszárnya sarkán álló panelházban – ahogy mennek az évek, egyre kevesebben. Hát vasárnap elment ez a „pesti srác” is… Nekünk, ittenieknek: az ötvenhatos Csoszi.