Gyógyulástól gyógyításig

Jól sáfárkodunk-e a magyar termál- és gyógyvízkinccsel? A Széchenyi-terv okosan és körültekintően nyújt beruházási támogatást fürdőink felújításához, néhány új gyógyvízre épülő fürdőhely kialakításához, az eddigi fejlesztések révén takarékosabban.
A honfoglalás előtti magyar törzsek vezérei népüket tiszta vizű források mellé telepítették. Olyan forrásokat kerestek, amelyekből azután nem nagy folyamok, inkább kisebb folyók, nagyobb patakok eredtek. Ez egyszerre jelképezi a megtisztulást és a folyamatosságot. A magyar vezérek lelke megtisztult az élet hordalékától, és a forrás fölé temetett poraikból új nemzedékek sora, mint bővizű patak folyik előre az időben. A Hősök terén emelt millenniumi emlékmű szoborcsoportjának közepén Árpád vezért látjuk – éppen alatta találta meg Zsigmondy Vilmos a kiegyezést követő évben, 1868-ban a Széchenyi fürdő bővizű gyógyforrását, majd az ezeréves honfoglalás ünnepén fölé emeltük Árpád vezért és a legnagyobb magyarról neveztük el a gyógyító erejű fürdőt. Többszörös jelkép ez keleti örökségünkről és nyugati jövőnkről, a gyógyító víz és Magyarország titkos kapcsolatáról.
Amikor elkezdtük a Széchenyi-terv előkészítő munkáit, rögtön az első pillanatban egyetértettünk abban, hogy a gyógyvízprogramnak helye van a nemzeti gazdasági fejlesztési programban. A Széchenyi-terv első változatában az egyetlen részletesen kidolgozott mintaprogram a gyógy- és termálvízprogram volt. Abból indultunk ki, hogy Magyarország rendelkezik néhány olyan rejtett vagy kevéssé használt kincscsel, amelyek a sikeres magyar felemelkedést és felzárkózást segíthetik. Tagadtuk azt, hogy szegények vagyunk, hogy nincs nyersanyagunk és ásványkincsünk, mert úgy gondoltuk, hogy a vállalkozói szellem, a műszaki és matematikai képesség és a gyógyvíz olyan különleges magyar „természeti kincs”, amely a XXI. században fontosabb lesz, mint az olaj vagy gáz, vas vagy réz, nagy belső piac vagy felhalmozott gazdagság. A jövő Magyarországát egy olyan természeti kincsekben gazdag országként határoztuk meg, amely éppen annak van bőviben, ami a XXI. században fontossá válik.
Azzal a kérdéssel is szembesültünk azonban, hogy kell-e Magyarországnak és a világnak ez a három különleges magyar „természeti kincs”? A műszaki és matematikai képességről azonnal láttuk, hogy nagyra értékeli a világ: ezt Nobel-díjasaink és a hozzánk települő külföldi befektetők egyaránt bizonyítják. A magyar vállalkozó leleménye és kreativitása ismert a világban: gondoljunk csak a híres forgóajtó-történetre, amely szerint, ha egy magyar utánad lép be a forgóajtóba, bizonyosan előtted lép ki onnan. Egy nemzetközi összehasonlító felmérés jelzi azt, hogy Európában Magyarországon talán a legmagasabb az új vállalkozások alapításának hajlama és kedve. Vállalkozó országnak tartanak bennünket, és mi magunk is nagy kedvvel veszünk részt a globális piacgazdaság kalandjaiban. De hogyan állunk a gyógyvízzel?
A XX. század harmadik harmadában az emberiség mintegy ötödét jelentő fejlett országokban általánossá vált a jólét. Ez egyszerre három újdonságot jelent: több lett a szabadon elkölthető jövedelem, több lett a szabadidő és jelentősen meghosszabbodott a várható életkor. E három dolog metszéspontjában pedig megszületett az a gyógyturizmus, egészségturizmus, amelyik az egészség megőrzését, a betegségek megelőzését és a kialakult idült betegségek gyógyítását az egyik legfontosabb gazdasági ágazattá tette. Ma Európában mintegy 20 millió jómódú polgár utazik rendszeresen olyan üdülőhelyre, ahol törődik lelki és testi egészségével. Ezek az üdülőhelyek termál- és gyógyvízre épülnek, szórakozási, lazítási és gyógyítási szolgáltatásokat egyaránt nyújtanak.
A XXI. században az egészség válik a gazdagság legfontosabb forrásává, kétszeresen is. Először is azért, mert minél hosszabb ideig élvezi valaki az egészséges lélek és test értékeit, annál hosszabb ideig képes részt venni a gazdaság és a társadalom működésében. Az emberi élet meghosszabbodása azt is jelenti, hogy a dolgozó ember hosszabb ideig hozhat létre családjának, közösségének, nemzetének és a világnak fontos értékeket. Másodsorban pedig, mivel a gyógyítás egyre költségesebbé válik, minden olyan tényező felértékelődik, amely képes megőrizni az emberi egészséget, csökkentve ezzel a betegségek kezelésének gyorsan növekvő ráfordításait. Először a nyers emberi erő volt a legfontosabb gazdasági erőforrás, majd a föld, ezt követték a nyersanyagok, energiahordozók és a tőke, majd a XX. században a szellemi tőke, tudás és információ váltak a legfontosabb gazdasági erőforrássá.

A XXI. században pedig az emberi egészség lesz az a legfontosabb gazdasági erőforrás, amelynek megléte vagy éppen hiánya határozza meg egy nemzet jövőjét.
A magyar gyógyvízkincs okos felhasználása azt ígéri, hogy olyan lehetőséget kínálunk a világnak, amely a legkevésbé káros módon, legkisebb költséggel és igen kellemes körülmények között teszi lehetővé az egészség megőrzését, a betegségek megelőzését, sőt egyes idült betegségek gyógyítását. Hogy erre a világ már felfigyelt, azt pontosan mutatja Hévíz, Zalakaros, Bükk, Sárvár, Harkány példája a Dunántúlon, vagy Hajdúszoboszló, Debrecen, Cserkeszőlő, Bogács, Mezőkövesd példája Magyarország Dunától keletre eső részén. Németek és osztrákok, hollandok és belgák, oroszok és amerikaiak látogatják már ma is a termál- és gyógyfürdőinket. Budapest, mint a hajdani első európai fürdőfőváros is, újból színesedik, a budapesti gyógyfürdők megújulnak. A világranglistákon Magyarország kevés területen áll az első öt hely egyikén. A hazai termál- és gyógyvízkincs nagysága és minősége révén azonban ott vagyunk a világ első öt országa között abban a csoportban, amelyben Japán, Izland, Németország és Olaszország található. Már az európai gyógyturizmusban is jegyeznek bennünket, de Németország, Oroszország, Olaszország és Franciaország még megelőzi a magyar termál- és gyógyturizmust. Gyógyvizeink minősége, szakembereink felkészültsége, hagyományaink, klimatikus viszonyaink és a gyógyturizmushoz kapcsolható kulturális és turisztikai kínálatunk alapján lehetőségünk van vezető szerepre törni az egészségturisztika és gyógy-idegenforgalom területén.
Ezt a célt a Széchenyi-tervben tűztük magunk elé, amikor megalkottuk az egészségturizmus tízéves fejlesztési tervét. Azt mondtuk, hogy 2010-re a mostani állapothoz képest érkezzenek kétszer többen Magyarországra gyógyturizmus céljából, és minden hozzánk látogató legalább kétszer költsön többet, mint amennyit ma. Ezzel a mai turizmusbevételeinket 2010-re a négyszeresére kívánjuk növelni. Ez a teljesítmény jelentősen hozzájárul majd ahhoz, hogy 2014 végére Magyarország – természetesen 2004-től már mint az unió tagja – elérje az Európai Unió akkori átlagos fejlettségi szintjét. A hazai gyógyvízkincs okos hasznosítása tehát döntő forrása lesz sikeres európai gazdasági felzárkózásunknak.
A hazai gyógyvízkincset azonban mi, magyarok is élvezzük és felhasználjuk betegségek megelőzésére, egészségünk megőrzésére. Magyarország ma még vezető helyen áll a szív- és érrendszeri, valamint a rákos megbetegedésekben. Magyarországon ma még a nők és férfiak várható életkora között 8 év az eltérés a nők javára, ami az Európai Unióban ismeretlen és elfogadhatatlan különbség. Ma még egy osztrák és egy magyar polgár várható élettartama között két és fél év eltérés van az osztrák javára, 1965-ben ez a különbség még csak fél év volt. Rossz rágondolni, hogy milyen lenne egészségi állapotunk a ma széles körben látogatott gyógyfürdőink nélkül, hiszen a vezető halálokok döntő többsége táplálkozási és életmódbeli okokra – például a stresszre – vezethető viszsza. S míg ez utóbbi betegség kutatója a világhírű magyar, Sellye János, addig a stressz oldására egy másik magyar kincs, a gyógyvíz a legalkalmasabb.
De lesz-e elég vendég a megújuló és a most születő új termál- és gyógyfürdőinkben? Nem csábítják-e el egymástól fürdővárosaink eddigi hűséges vendégeiket? Ausztriában a hegyi turizmus óriási sikert hozott, szinte minden falunak van saját síterepe és nyáron a kirándulóknak is szinte minden falu helyszíne és célpontja. A Balatonnál sem egyetlen fürdőhelyet látogathatunk az északi parton és egy másikat a délin, hanem mind a 42 part menti településnek van saját strandja – és milyen jól jön ez nyaranta. A most kialakuló világszínvonalú és rövidesen világhírű termál- és gyógyvízre épülő üdülőközpontjainkban is lesz elég magyar és külföldi vendég, ha minőségi szolgáltatások olyan kínálata teremtődik meg, mint amilyenekkel az osztrák üdülőhelyeken vagy Andalúzia tengerparti városaiban találkozhatunk.
A magyar termál- és gyógyvízkincset azonban leginkább Magyarország meggyógyítására kell használnunk. Ha mi, magyarok, gyógyvizünk segítségével meggyógyulunk, akkor leszünk képesek a világnak azt mondani: jöjjetek hozzánk lazítani, oldani a feszültséget, megelőzni a betegséget és megőrizni az egészséget. A gyógyító Magyarország kialakulásához arra van szükség, hogy előbb Magyarország is meggyógyuljon. Az első nagy fordulat megtörtént, mert egy szomorú, fejét lehorgasztó és pesszimista országból egy fejét felemelő és egyre inkább bizakodó és öntudatos nemzetté váltunk. Milyen szép jelkép megint, hogy ezt a fordulatot a magyar állam ezeréves, tehát újabb millenniumi ünnepségével indítottuk el. Mintha a Széchenyi fürdő forrásából Árpád vezér alakján át az önbizalom és bizakodás kis folyója indult volna útjára az elmúlt években.
A szerző gazdasági miniszter