Egy Amerikában folyó bírósági perben százmillió dolláros büntetést és húszmillió dolláros kártérítést követel külön-külön Surányi Györgytől, a Magyar Nemzeti Banktól, a CW Banktól és az osztrák–német Waltham GmbH.-tól egy svájci vállalkozó – tudta meg a Magyar Nemzet. A felperes egy kaliforniai kaszinóhálózat körüli ügyletek miatt vádolja hűtlen kezeléssel és csalással a CW Bankot és a többi alperest.Birtokunkba került dokumentumok szerint az ügyet a nevadai járási bíróságon az elmúlt év szeptemberében Igor Ignatov orosz üzletember képviseletében a svájci illetőségű Urs Hensel indította. Hensel korábban üzlettársa volt a kilencvenes évek elején igen befolyásos nagyvállalkozónak tartott Hargitai Györgynek, akitől 1995 után közel nyolcszázmillió osztrák schillingnyi tartozást követelt a bécsi Központi Váltó- és Hitelbank (CW AG.). A jegybank leányintézete az összeg nagyobbik részéhez a mai napig nem jutott hozzá.A Hensel-keresetlevélben a Great Western Casinos Inc. (GWC) nevű vállalkozás egyes részvényeinek tulajdonjogát vitatja, illetve az alpereseket hibáztatja az időközben a CW Bank érdekeltségébe került vállalkozás várt bevételeinek elmaradásáért. E cég a kilencvenes évek elején az osztrák–német Waltham GmbH.-n keresztül még Hargitai György irányítása alatt állt, s egy jogi kiskaput kihasználva 1992-től úgynevezett indián kaszinókat üzemeltetett Kaliforniában.Kaliforniában tiltják a pénzalapú szerencsejátékot, ám Hargitai társaival rájött: az indián enklávék sajátos – ősi törzsi szokásokat is figyelembe vevő – jogszabályai lehetővé teszik, hogy a törzsek bevonásával kaszinókat üzemeltessenek. Így a GWC menedzsmentje szerződést kötött a Morongo törzzsel, amely alapján San Francisco közelében, Palm Springs és a Colorado-sivatag környékén több játékteremet létesítettek.A GWC az első években dollármilliókat fektetett be – főként a Walthamon keresztül megszerzett CW bankos hitelekből – az indián kaszinókba. A beruházás fejében a jövedelem harminc százalékára tarthatott igényt. A Morongo kaszinók 1994-ben már több tízmillió dolláros jövedelmet hoztak.Az indiánok később jogvitákra hivatkozva kivitték a kaszinókat a GWC-ből, ám 1994-ben a törzs képviselőinek érvei a bíróságon is megdőltek. A vállalkozásnak mégsem sikerült visszanyernie a kaszinók fölötti ellenőrzést, amiért Hensel keresetlevelében ugyancsak felelőssé teszi a CW Bankot és megbízottait.Titkos küldöttségAmikor 1995-ben Magyarországon Makai Imre vezérigazgató menesztésével robbant a „CW- bomba”, elsőként Hargitai – akkor még „csupán” félmilliárd osztrák schillingre becsült – tartozását próbálták behajtani. Egy korábbi megállapodásra hivatkozva Hargitai Gyögy teljesnek vélt személyes vagyona a CW Bankhoz került, köztük a Waltham többségi részvénycsomagja is. Bár a CW Bank más kétes hitelkihelyezéseinek rendezése ezzel a lépéssel évekre leállt, a pénzintézet vezetői mégis komoly erőfeszítéseket tettek a GWC fölötti ellenőrzés megszerzésére. Bennfenntes informátoraink szerint 1995 végén Frank Furst, a CW Bank Makait követő vezérigazgatója a Walthamon keresztül titkos küldöttséget indított Amerikába, egyrészt azért, hogy a GWC vezetését leváltsák, másrészt, hogy bizalmi embereket csábítsanak át Hargitai érdekköréből.Ekkor került a körbe a bírósági eljárás egyik alperese, a nevadai illetőségű William Amstrong, akivel a müncheni Günther Hummelt Waltham-igazgató vezette küldöttség 1995 novemberében a Las Vegas-i Luxor hotelben ült le tárgyalni. Amstrong kitűnő tapasztalatokkal rendelkezett a kaszinók irányításában, emellett remek politikai kapcsolatai voltak republikánus körökkel. Elfogadta, hogy a Waltham képviselője legyen a GWC-ügyben, ám elővigyázatosságból ragaszkodott hozzá, hogy a megállapodást erről közvetlenül a CW Bank vezetőjével kösse meg. Később Bécsben találkozott is Frank Fursttel, aki Amstrong a bírósági eljárás egyik idei, tavaszi fordulóján tett vallomása szerint egy baráti kézfogással zárta le a megállapodást.Amstrong azt állította, hogy 25 ezer dolláros egyszeri és tízezer dolláros havi rendszeres keresetben egyezett meg, valamint a költségek teljes körű megtérítésében. Az összeget – a lapunk kezében lévő iratok szerint – a CW Bank közvetlenül Amstrong Las Vegas-i bankszámlájára utalta. A juttatás mellett hárommillió dolláros sikerdíjat is ígértek Amstrongnak. Ezzel együtt a GWC székhelyét Nevadába helyezték át.Nem sokkal később új – a CW Bank által is támogatott – vezetése lett a Great Western Casinosnak, a brit Graham Prett és John B. Sears jogtanácsos személyében. Kettőjüknek és Amstrongnak az volt a fő feladata, hogy visszaszerezze a kaszinókat a Morongo törzstől, illetve érvényt szerezzen egy másik megállapodásnak, amit újabb kaszinók nyitásáról még Hargitai irányítása alatt kötöttek a Santa Ynez nevű indián törzzsel. Amstrong vallomásában nagy értékű követelésekről beszélt. Szerinte a Santa Ynez-féle megállapodás hozzávetőlegesen százmillió dollárt ér, amíg a Morongo-féle húszmilliót.A gondok akkor kezdődtek, amikor Urs Hensel megjelent Prettéknél és bejelentette igényét a GWC tulajdonjogának egy részére. Hensel 1996-ban tulajdonszerzés helyett végül arról állapodott meg velük, hogy részesedést kap az indiánokkal szembeni követelésből és folyamatosan betekinthet a GWC irataiba. Emellett a Walthamnak félmillió dollárt kellett átutalnia a GWC számlájára.A megegyezés után Hensel – elmondása szerint – többször járt a GWC kaliforniai területi irodájában, ám Garaham Prett nem engedte meg, hogy betekintsen az iratokba. A vádirat alapján a GWC vezetője 1997 közepéig semmiféle lépést nem tett az indián törzsekkel való megegyezés érdekében. Ekkor John B. Sears több ügyvédnek utasítást adott egy per elindítására, amelyet a kaliforniai fellebbviteli bíróság végül ejtett, jelenleg pedig fellebbezés alatt áll.Hensel vélelmezi: az évekig tartó időhúzás, majd a rosszul sikerült perindítás mögött az áll, hogy a CW Bank mérlegében a reálisnál jóval magasabb értéken tartották nyilván az egyébként valóban dollármilliókat ígérő követeléseket. Azok érvényesítésével kiderült volna valódi értékük, ami újabb nehezen magyarázható lyukakat eredményezett volna a bécsi leánybank egyre rosszabb pénzügyi kimutatásaiban. A GWC-ügy elhúzásával ugyanakkor sikerült elkerülni Surányi György jegybankelnök „kínos politikai lelepleződését”. Urs Hensel úgy tudja: a GWC ügyében minden fontosabb döntést a CW Bank vezetése hozott meg, több esetben Surányi személyes instrukciói alapján. A bíróság előtt Graham Prett – akit a bécsi leánybank képviselőinek javaslatára neveztek ki a GWC élére – elismerte, hogy a CW Bank vezérigazgatójának küldött leveleit Surányi Györgyhöz is eljuttatta.Hargitai árnyékábanNem elhanyagolható tény Hensel elkötelezettsége Hargitai György felé. A kettőjük közti kapcsolatot jól jelzi az a mód, ahogyan Hensel képviseltje, Igor Ignatov követelő pozícióba juthatott a GWC-vel szemben: Hargitainak a kapitális méretűre duzzadt tartozásai fejében 1994 júliusában kellett személyi garanciát vállalnia a CW Bank felé. Nem sokkal később, 1995 januárjában Ignatov egy szövevényes, 2,5 millió dolláros hitelügylet révén üzleti partnere lett a GWC-nek. A cégben a Waltham és közvetve a CW AG. Hargitaitól csak 1995 júniusától kezdve vette át fokozatosan az irányítást. Ignatov a hitelkövetelésére hivatkozva 1997-ben Kaliforniában beperelte a GWC-t, egy évvel később pedig a CW Bank juttatott el ellenkeresetet Amerikába Hargitaival szemben.A kaliforniai per előestéjén – tavaly januárban – végül egyezséget kötött a CW Bank, a Waltham és az Ignatovot képviselő Hensel. Ennek értelmében a CW Bank ejtette a Hargitai elleni keresetét és lemondott a GWC tulajdonjogáról. Hensel szerint az 1999-es megállapodás egyes pontjai azóta sem teljesültek, mert Surányi György rávette Láng Lászlót, a CW Bank új vezérigazgatóját, hogy gyakoroljon nyomást a Walthamra a megállapodás kijátszása érdekében. Ez a legfőbb alapja Urs Hensel mostani kártérítési keresetének. A svájci üzletember azt is megemlíti, hogy a GWC-t addig irányító Garaham Prett 1999 tavaszán a cég több százezer dollárjával eltűnt.A Nevadában folyó bírósági eljárás lezárásáig nem tudható, hogy megalapozott-e a Hargitai árnyékában álló Hensel kártérítési követelése. A per során elhangzott vallomásokból azonban egyre világosabb kép rajzolódik ki arról: a 85 milliárd forintos veszteséget felhalmozó CW Bank és vélhetően a Magyar Nemzeti Bank legfelsőbb vezetésének tudtával és beleegyezésével miképpen folytak ki dollármilliók a GWC-ből. Kiderül az is, hogy a CW Bank miért nem tudta visszaszerezni az indián kaszinókba fektetett pénzét.A CW Bank titkos megbízottja, a már említett William Amstrong alperes a bíró előtt idén márciusban elmondta, hogy 1996-ban megkezdte a koordinációs munkát a GWC indiánokkal szembeni követelésének visszaszerzésére. Egy év múltán azonban „megdöbbenve tapasztalta, hogy közben a GWC vezetői semmiféle tárgyalást nem folytattak, senki nem igazgatta a vállalatot. Amikor ezt a CW AG. képviselőinél szóvá tette, megszűnt a fizetése. Prett azt javasolta neki, ha gondja van, forduljon egyenesen Surányihoz. Ezt megtette, ami után a CW megszakította vele a kapcsolatot.” Amstrong a bíróságon bejelentette, hogy maga is pert fontolgat a CW Bank, a Waltham és a Magyar Nemzeti Bank ellen.Dokumentumok szerint 1998-ban már Prett is megelégelte a CW Bank időhúzását. A GWC nevében több ízben kért világos utasításokat Láng Lászlótól, a CW Bank vezérigazgatójától. Láng 1998. november 24-én az egyik szemrehányó hangvételű levélre válaszolva kifejtette, hogy semmi köze a GWC-hez. Úgy fogalmazott: „Önök hangoztatják, hogy kénytelenek magukat a korábbi szerződésekhez tartani. Ezzel a kijelentéssel nem tudok mit kezdeni, hiszen Önöket nem a CW Bank, hanem a Waltham Electronic München nevezte ki.” Graham Prett John P. Searssel jegyzett reagálásában több érvet is felhozott a bankvezető emlékezetének felfrissítésére: „1998. március 17-én felkért minket, hogy nyújtsunk be egy bírósági panaszt Hargitai György ellen. Emellett kérte, hogy lássuk el az Ignatov-féle perben a védelmet. Ön tehát teljes tudatában volt annak, hogy milyen munkát végzünk. A CW Bank minden másolatot megkapott a GWC megállapodásairól.” Prették leírták: éppen azon munkálkodnak, hogy felkutassák a CW Banktól GWC-be folyt összegek sorsát, amelyek jelenleg a Waltham-féle veszteséglistán szerepelnek. 1998 eleje óta tizenötször kértek választ Lángtól a kérdéseikre – eredménytelenül. Végül nyomatékosították: meglehetősen nehéz helyzetbe kerülnek, ha nem áll helyre a kapcsolattartás a CW-vel. A leveleket Surányi Györgyhöz is eljuttatták.Határokon túlA Nevadai Járási Bíróság illetékes ügyintézőjétől megtudtuk: a Walthamot és annak vezetőjét, Günther Hummeltet kizárták az alperesek sorából, s jelenleg Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank és a CW Bank jogi képviselőinek panaszai nyomán arról folyik a vita, hogy illetékes-e a nevadai fórum. Urs Hensel százmillió dollár büntetés és alperesenként húszmillió dollár kártérítés megítélését követeli. A következő tárgyalást november 28-ra tűzték ki. Több amerikai lap és tévéállomás is figyelemmel kíséri az indián kaszinók körüli huzavonát. Nemrég Surányi György amerikai jogi képviselője többek között azt nyilatkozta az ABC tévécsatornának, hogy az ügy az Egyesült Államokon túl fog terjedni.
William Amstrong alperes válaszai a bírónak (részlet):– Kapcsolatba lépett Surányival? – Igen, írtam neki egy részletes levelet, amelyben kifejeztem neki a félelmemet, hogy mi mindannyian – beleértve a magyar adófizetőket is – őrületes nagyságú pénzösszegeket vesztünk, ha a dolgokat továbbra is így kezelik. 1997. szeptember 17-én faxoltam el neki a magánszámára. – Válaszolt Surányi? – Nem. – Úgy gondolja, megkapta Mr. Surányi a faxot? – Igen, megkapta. Ezek után utasította Mr. Auerbachot – aki abban az időben a CW Bank vezérigazgatója volt –, mondja meg mindenkinek, hogy szüntessenek be minden jövőbeni kapcsolatot velem.
