A Bécsben 1551-ben napvilágot látott munkájában (De admirandis Hungariae aquis hypomnemation…) Magyarország hévizeiről, csodatevő forrásairól és nevezetes gyógyfürdőiről értekezik. Mivel a szerző kora legjobb tudományos színvonalán áll, képzett az alkímiában (a korabeli vegytanban), könyvében csak a megfigyelt és tapasztalt jelenségeket írja le.
Budáról írva elmondja: „Itt már a Duna közelében számos hévíz van, s köztük nagyobb a különbség, mint a földrajzi távolság. Némelyik ugyanis nemcsak tűrhető, de olyan kellemes hőfokú, hogy olybá tűnik, mintha a természet egyedülálló kegyessége adta volna az embereknek fürdésre. További gyógyvizek vannak a királyi vár alatt. Királyiaknak hívják őket, talán mert a palota szomszédságában vannak, talán mert királyi bőkezűséggel díszítették és zárták körül őket, vagy pedig azért, mivel ezekben a királyok szoktak fürdeni.”
Ezután megjegyzi, hogy vannak „közönséges” gyógyvizei is a városnak, „melyek fölé a szikla úgy borul, mint valami természetes boltozat. A törökök Buda elfoglalása után kimélyítették és kiszélesítették őket. Az a hír járja, hogy jobbak a többinél.”
Vannak viszont „Buda fölött” – nyilván a hőforrásairól híres Felhévízre gondol – olyan hőforrások is, melyeket szintén királyiaknak neveznek, és amelyek arról híresek, hogy hűtés nélkül a vizük alkalmatlan a fürdésre. „Némelyik olyan forró, hogy a belédobott tojás olyan gyorsan megfő, mint erős tűznél… Ugyanott van a szabad ég alatt az a többinél nagyobb hőforrás, melyet Purgatóriumnak neveztek el. Ahol a Duna partja felől lépnek belé, eleinte csaknem hűvös, majd langyos, és minél mélyebbre hatolsz bele, annál inkább melegszik. Belső részében kibírhatatlanul forró. Ez a hőfok e forrás sajátja, a többi mérséklő víz a Dunából ömlik bele, mely ennek a forrásnak a szegélyét nyaldossa, és ha kissé megárad, az egészet elárasztja.” Hozzáteszi még, hogy magában a folyó állandó medrében is felbugyognak itt-ott hévizek az iszapból. Az említett nagy forrást egyébként – a szerző ezt is elmagyarázza – azért mondják Purgatóriumnak, mert ahogy a tisztítótűzben bűnhődők büntetéseinek aránya bűneik súlya szerint hol szigorúbb, hol enyhébb, hasonlóképp változik a víz hőfoka itt is, aszerint, ki melyik pontján tartózkodik.
Az előbbi fürdőket, tehát a vár környékieket Alsó Thermáknak, míg az utóbbiakat Felső Thermáknak mondják. Ezeket a törökök, akik kedvüket lelik a fürdőzésben, nem tették tönkre, hanem még jobban kiképezték és „vallási szempontból mintegy felmagasztalták”.
Maga Mahomet basa, azaz Jahjapasazáde Mohammed, aki 1543 és 1548 között uralkodott Budán, a Felső meg az Alsó Thermák mellé még „otthont is építtetett a dervisek számára, akárcsak valami rendházakat”, mint Wernher írja. Hozzáteszi továbbá: „A felső forrásnál, a szomszédos dombon szent helyet is építtetett. Itt azelőtt szőlők voltak. E helyet ugyanazon rend egyik tagja emlékének szentelte, akit még életében mint valami istenséget tiszteltek a törökök, most pedig halála után azon a helyen temettek el, és vallásos tiszteletben részesítenek.”
Ez a „szent hely” pedig nem más, mint a ma is álló közismert Gül Baba-türbe. Egyike azon kevés épületnek, mely Budán a török világból fennmaradt.
origo.hu
Orbán Viktor: Ez a legsötétebb óra, amiben vagyunk
