– Apropó, ha már a széles és a szűk családját is megemlítette, nem csupán az unokatestvére, hanem fia, Matolcsy Ádám is profitálhatott a jegybanki pénzekből. Ő az MNB által biztosított növekedési hitelprogram forrásaiból vásárolhatta meg veszprémi bútorgyárát, ráadásul a hitelt a Szemerey Tamás érdekeltségében álló bank nyújtotta. Ezt nem érzi összeférhetetlennek?
– Megint egy blöffről van szó. Körülbelül 32 ezer magyar mikro-, kis- és középvállalkozás vett részt eddig a növekedési hitelprogramban. Ez Magyarország legnagyobb hitelezési programja. A hitelt a vállalkozások nem az MNB-től veszik fel, hanem azt a kereskedelmi bankok adják, tehát ahhoz, hogy kik veszik fel, nincs közünk.
– A pénz forrása pedig a jegybank.
– Még egyszer: nem mi döntünk arról, mely cégeknek adnak hitelt a kereskedelmi bankok. Ez egy abszurd kérdésfelvetés. A szűkebb családi körömön kívül még az is lehet, hogy a száz unokatestvérem közül vagy 56-an részesültek a jegybank növekedési hitelprogramjából. Lehet, csak nem tudok róla. A szóban forgó hitelezésről tudok, az nyilvánosságra került, azt tudom rá mondani: hála istennek! Az volt a cél, hogy minél több vállalkozás vegye fel ezt a hitelt.
– Helyesnek tartja?
– Igen, annak.
– Említette, hogy a támogatottak tulajdonosi hátterét nem vizsgálják. Pedig az Alkotmánybíróság szerint közpénzről van szó, amely nem kerülhet offshore cégekhez. Ez alapján nem volna célszerű átvilágítani a támogatottakat?
– Elképzelhető, hogy egy magyar könyvkiadó offshore hátterű, de mi csak azt a könyvtervet vizsgáljuk, amit hozzánk benyújtanak. Ha az megfelel az alapítványok értékrendjének, akkor támogatjuk. Minden támogatott projekt mögött valós teljesítés szerepel.
– A jegybank 267 milliárd forinttal támogatta az alapítványokat. Több tanulmány is rámutat, hogy ez a pénz a devizahitelek átváltásakor keletkezett árfolyamnyereségből származik.
– A forintosításból 136 milliárd forint nyeresége származott az MNB-nek, de nem azért, mert ebből akart szert tenni nyereségre, hanem mert a Kúria döntése alapján piaci árfolyamon kellett forintosítani. Ezzel az összeggel és a nemzeti bank által végrehajtott monetáris fordulattal nyereséges lett az intézmény. Tehát először is örömre van ok, szerintem minden magyar állampolgár örüljön!
– Nem lett volna etikusabb legalább azt a 136 milliárd forintot azoknak a zsebébe visszatenni, ahonnan elvették, tehát a devizahiteles családokat kárpótolni?
– A devizahitelezés volt a valódi botrány! Az állam, a bankrendszer és sajnos az emberek is rossz döntéseket hoztak. A forintosítással a kormány és a jegybank ezermilliárd forintot adott vissza azoknak a családoknak, amelyek ebben a torz és sötét kalandban részt vettek.
– Azonban a legnagyobb tétel, az árfolyamváltozás mégis az ő nyakukban maradt.
– Ismétlem: a Kúria döntött. Egyébként én mindig azt képviseltem a kormányüléseken és a jegybankban, valamint a kormány közti egyeztetéseken, hogy az árfolyam-különbözetet is vissza kell adni. De a bíróság döntése ezt nem tette lehetővé.
– De a jegybank dönthetett volna úgy is, hogy átutalja az alapítványokba fektetett 267 milliárd forintot a költségvetésnek, hogy abból kártalanítsák a devizahiteleseket.
– Ez is lehetett volna. Akár az egészségügyben tátongó lyukakat is betömhette volna az összeg, illetve nyugdíjemelésre is lehetett volna költeni, de mi az oktatást tartottuk a legfontosabbnak.
– Korábban interjút adott a VS.hu-nak. Akkor azt mondta, hogy fontos kikötése az alapítványok esetében, hogy a tőkét nem, csak annak a hozamát lehet elkölteni.
– Az alapítványi vagyon nemcsak hogy megvan, hanem a vagyon ma 830 millió forinttal több, mint az alapításkor átadott összeg. Vagyis a tőke nem csupán megvan, de gyarapodott is. Az alapítványok csak a vagyon hozamát használhatták fel tevékenységük során.
– Fontos kikötésként említette azt is, hogy külföldi állampapírba nem lehet fektetni a pénzt. De az MKB bankon keresztül közel 64 millió euróért (csaknem 20 milliárd forintért) vásároltak külföldi értékpapírokat.
– Az általam vezetett PADA-nak csak magyar állampapírja van. De a legfontosabb kikötés az alapítványoknál, hogy meglegyen a pénz, az alapítványok csak a hozamot költhették.
– Az említett interjút 2014 augusztusában adta a VS-nek. Ehhez képest néhány hónap elteltével a PADA – amelynek ön a kuratóriumi elnöke – közel 48 millió euróért (vagyis több mint 15 milliárd forintért) vásárolt külföldi értékpapírokat a Gránit Bankon keresztül. Ennyire rugalmasak a szabályok?
– Az alapítványok az alapítótól kapott euróvagyon befektetésekor vásároltak likvid és rövid lejáratú külföldi államkötvényeket. Ha olyan üzlet adódik, ami nagyobb hozamot ígér, mint a magyar állampapír – és a tőke megmarad –, akkor az egy jó üzlet volt.
– Az a vád érte az alapítványokat, hogy amikor közbeszerzéseket kellett volna kiírni, akkor azt nem tették meg. Egyetért ezzel?
– Nagyon egyszerű a helyzet. Az Alkotmánybíróság döntése után a jövőben minden alapítvány köteles lesz közbeszerzést kiírni a közbeszerzési törvény hatálya alá tartozó esetekben.
– Ötmillió forintra emelkedett az ön fizetése. Emiatt is számos kritika érte.
– A jegybanktörvény módosításával az MNB vezetői annyit keresnek, mint a cseh és a szlovák jegybank vezetői. A jegybankelnök és a három alelnök fizetése a törvénymódosítás eredményeképp sem fogja elérni Simor Andrásnak és két alelnökének első három évben kapott havi átlagfizetését. Úgy gondolom, hogy a magyar jegybank teljesítménye van olyan jó, mint egy sor más uniós nemzeti banké. Tehát egyetértek az ötmilliós fizetéssel.