Miután Bill Wood és Les Pickett végzett a gyakorlati képzéssel a Hooper nevű karosszériaépítőnél, 1947-ben megalapították saját műhelyüket. A hatvanas években a Minik átépítésére specializálódtak, ezen a téren piacvezetők lettek, de mindvégig foglalkoztak más típusokkal is. Nemrég a Motoclan vásárolta meg a márkanevet, és Ian Callum formatervezőt kérte fel a régi-új Mini elkészítéséhez.
Épp csak a legszükségesebb mértékben nyúlnak a karosszériához, a nagyobb kerekek – a 13 colos felnik ehhez az autóhoz készültek – miatt kiszélesítették a kerékjárat-peremeket, de például nem tették rá az állólámpás Mercedes fényszóróit a kocsi orrára, helyette modern LED-es első-hátsó lámpákat építenek be. Lejjebb húzták a küszöbburkolatot, az első lökhárító átalakításával javították a hűtést, amire a teljesen újjáépített erőforrás miatt van szükség. Az 1275 köbcentis, gyárilag 63 lóerős blokk jelenti a kiindulási alapot, a lökettérfogatot 1310 köbcentire növelik, teljesen új hengerfejet készítettek, kétpontos benzinbefecskendezést használnak és végig dupla csövet használó kipufogórendszert jellegzetesen felfelé fordított végekkel. Az eredmény 110 lóerős teljesítmény, amely miatt megerősítik a váltót is. Kényelmesebbre hangolják a gumiblokkos felfüggesztést, a nagyobb felnik mögött 21 centis hűtött féktárcsák dolgoznak.
Az utastér kényelmén még jobb hangszigeteléssel és a vibrációk kioltásával javítottak. A műszerfal méretét a hatvanas-hetvenes években használt megoldással, nagy fabetét beépítésével növelik meg. Itt a fémkeretes műszerek mellett még egy érintőképernyős rádiónak is jut hely. Modern első üléseket építenek be, a hátsókat újrahúzzák az ügyfél kívánságának megfelelő anyagú és színű kárpittal, egyébként is messzemenően teljesítik a vásárló kéréseit. Ennek persze megvan az ára, különösebb extra igények nélkül is 75 ezer font, azaz 35,2 millió Ft a Wood and Pickett Mini by Callum ára.
