Nem hibátlan viszont megbízható és szerethető ez a Civic

Az ezredfordulón a Honda úgy döntött, leszámol az unalmas japán autó sztereotípiájával, és a Civic nyolcadik generációjának európai piacra szánt változatát egyedi formatervvel mutatta be. Az Angliában gyártott ötajtós a japán Toshiyuki Okumoto kreativitását dicséri, az ikonikus dizájnnak köszönhetően a 2005-ös leleplezéskor a szokásosnál is nagyobb publicitást kapott az autó. Igaz, hogy megosztotta a közönséget, de el kell ismerni, hogy 15 év után is mutatós ez az extravagáns külső, és egyik utódja sem tűnik modernebb autónak mellette. Bár a most bemutatott példány „csak” 13 éves, nem pusztán a látványa miatt tagadhatná le az évei és a kilométerei javát!

A cikkben szereplő Honda Civic egyetlen, a kéziféket érintő visszahívásban volt érintett, de az esetleges probléma ezen a példányon nem jelentkezett
Fotó: Balogh Bence

Kornél 2007 szeptemberében az azóta már megszűnt veszprémi szalonból hozta ki a vadonatúj, 1,8 literes, 140 lóerős benzinmotoros, Sport felszereltségű autót. Akkor 27 kilométert mutatott, 2020. november 1-jén már 300 000-en állt a műszer. Tízéves koráig az utcán parkolt, és a környező országok csaknem mindegyikét bejárta, sőt, a Hungaroringen is száguldott már a nagy becsben tartott Honda. Külsején egyszer maga a tulajdonos, többször az autóstársak okoztak kisebb sérüléseket, nagyobb baleset nem érte, minden alkalommal a műanyag lökhárító sérült.

A saját bevallása szerint is maximalista Kornél gépi mosóban nem járt még vele, nem is fakult meg láthatóan a fényezés, ettől függetlenül már kétszer is fel volt polírozva, mert a gyárias csillogást a viaszozással sem sikerült sokáig fenntartani. Nem adta fel a harcot a Civic fényszóróit és hűtőrácsát borító, jellegzetes plexit érintő mattulással sem, legutóbb egy éve políroztatta a műanyag felületét, a foltok máris visszatértek. Így öregszik a hátsó légterelő vízszintes felülete is, hamarosan mindkét szépséghibát eltünteti. Két éve gyűlt össze annyi zavaró karc a felniken, hogy ideje volt szakemberre bízni a dolgot. Ezenkívül az első szélvédőtől induló tetődíszléceket kellett kicserélni.

A kormány bőrözése, a váltógomb és a kézifékkar is új. A kijelzők közül csak a középkonzolé adta meg magát, és a fejegységet is cserélni kellett, a klíma azonban még töltést sem igényelt
Fotó: Balogh Bence

Az oldalsó védőcsík a gyári kiegészítők közül származik. A bal első ködlámpát 265 000 km után ki kellett cserélni, mert lepergett a foncsor belső rétege

Az utastérben elsőként a könyöklőre jutott, újkorában is érzékenynek tűnő kárpitanyag kopott ki. Kornélnak szerencséje volt, mert a garanciát érvényesítve az ajtókon és a könyöklőn is kicserélte neki a Honda. Azóta persze újra kikoptak, ezért tavaly ismét megújultak a váltógombbal és a bal oldali ablakemelők körül található, ezüstszínű betéttel együtt. A jobb oldali elem egyelőre még szalonképes, de már a kormány is megérett az újrabőrözésre, itt nem csak a lyukacsos felület, a kék díszvarrás is a tulajdonos fejlesztése. A típust jól ismerőknek feltűnhet a frissítés utáni kézifékkar, ezt akkor cserélte ki, amikor hét-nyolc év után elengedett az eredeti alkatrész ragasztása.

Akadt gond kijelzővel is, de nem a különleges, digitális műszerfal, hanem a középkonzol panelje mondta be az unalmast. Tíz év után olvashatatlanná vált a digitek eltűnése miatt, akkor a gyári rádió is kezdte elveszíteni a beprogramozott adókat, illetve a potmétere is elromlott. Mindkét hibát sikerült olcsón elhárítani, az elsőhöz egy internetes videó és egy autóvillamossági szerelő, a másodikhoz egy hifibolond márkatárs kellett, aki a gyári fejegységet komolyabbra cserélte, a régi pedig feleslegessé, így tökéletes cseredarabbá vált. A jó hangzás Kornélnak is fontos, a csomagtartóban nem véletlenül cipel magával egy könnyen kiszerelhető mélynyomót, amely a speciális kárpitozásnak köszönhetően általában akkor is a helyén marad, ha tempósabban vesz be egy-egy kanyart az ilyesmire bármikor kapható Hondával. Igazi márkabarátként neki is fontos az élmény, ezért amikor csak lehet, élvezi a konstrukció átlagon felüli tudását, és a kiváló műszaki állapot fenntartását is komolyan veszi.

Az oldalsó védőcsík a gyári kiegészítők közül származik. A bal első ködlámpát 265 000 km után ki kellett cserélni, mert lepergett a foncsor belső rétege
Fotó: Balogh Bence

Látványosan mattul az első plexi, pedig utoljára egy évvel ezelőtt polírozták. Sem a jól látható, sem a rejtett pontokon nem rozsdásodik a karosszéria. Sokáig bírta a gyári kipufogó, 265 000 km-nél korrodáltak el a hátsó dob lamellái. Gyenge pontnak számít a hátsó lengéscsillapító, a gyári párt garanciában cserélték

A gyár ugyan 20 000 kilométerenként ír elő olajcserét, eleinte 17 000, hét év után 15 000, újabban viszont 10 000 után fizeti be az autóját egy cserére. Két alkalom között újabban 3-4 deci olajat fogyaszt el az i-VTEC motor. A fogyasztásmérő éppen ennyit csal, mert az átlagot a lambdaszondák jelei alapján kalkulálja ki, tehát a komputer szerinti 6,7 liter/100 km helyett valójában 7,0-7,1 litert fogyaszt vegyes használatban. A teljesítményét és a karakterét figyelembe véve a valós érték is kedvezőnek számít.

Jellemző probléma, hogy az első fékbetét a tartóelem hibája miatt magától befog, ezzel nem csak magát, hanem a tárcsa belső felét is elkoptatja. Ez Kornél Civicjén 250 000 kilométernél okozott gondot, emiatt ismét ki kellett cserélni a 195 000-et bíró első tárcsákat. Mielőtt elérte a 200 000-et, a kormányt perselyeztetni kellett, de az első lengéscsillapítók és a kuplung is csereéretté váltak, utóbbi egyre jobban felkeményedő pedállal jelezte, hogy eljárt felette az idő. Ezt a műveletet viszont meg kellett ismételni 288 000-nél, mert a kinyomóvilla cseréje elmaradt, egy idő után elkopott, és mivel nem volt folyamatos a nyomatékátvitel, az indulásba az egész hajtáslánc beleremegett.

A rugótornyokba jutó kosz miatt a kormányzás során zavaró hangok szűrődtek be az utastérbe. Ezen segített egy alapos tisztítás, 292 000 kilométernél azonban a kiszakadt gumiharangba bejutó szennyeződés miatt elvékonyodott és nagy zajt csapva eltört a féltengely. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor mozgásképtelen maradt a Honda. A látványos, háromszög alakú nyílás mögött a kipufogórendszerben a hátsó dob, illetve azon belül is a lamellák adták meg magukat először 265 000 kilométernél, utána 298 000-nél a hővédő lemez is engedett a korróziónak. Rozsdafoltot egyébként nem találni rajta, ez annak is köszönhető, hogy a lelkiismeretes tulajdonos a karosszéria kis zugait is gyakran kipucolja.

Az eredeti cikket ITT érheti el.