Végül is, attól tartok, teljesen felesleges minden reakció, mivel az arra a bizonyos helyre összpontosuló személyiségű gazemberek és ugyanolyan követőik soha nem fognak foglalkozni a tényekkel és az igazsággal. Mégis reagálok, még egyszer, utoljára, mert legalább a normális emberek lássanak tisztán – úgyhogy megismétlem kivonatosan, amit egyszer már megírtam erről az egészről, ráadásul most van egy örvendetes apropója is a reagálásnak – de ezt majd a végén osztom meg önökkel.

Reméljük, ezeknek a gazembereknek is tűrniük kell, ha gazembereknek, aljas és becstelen rágalmazóknak nevezik őket, annál is inkább, mert ellenben a feleségemre szórt rágalmakkal, ez az utolsó betűig igaz.

És akkor még egyszer a tények:

„Bayerné titokban adta el multiknak az állami vérplazmát” – írta a rágalmazó gazemberek nyitóembere, Élő Anita 2020 februárjában. Írta ezt azok után, hogy a vérplazmát hosszú-hosszú éveken keresztül, mindenféle pályáztatás nélkül „értékesítették” a szocialista-liberális kormányok. Legyen világos: Ez annak idején úgy működött, hogy a szoclib kormányzat egészségpolitikáért felelős valamelyik illetékese egyszerűen bement az OVSz akkori vezetőjéhez, és ellentmondást nem tűrően közölte, melyik cég és mennyiért viheti a vérplazmát. „A magyar emberek vérét” – ahogy a rágalmazó gazemberek szeretik hangoztatni.

A „nyertes” cég végül hosszú éveken keresztül egy olasz multi lett (multi, értitek!), amely üveggyöngyökért vitte a plazmát, mindenféle kikötés nélkül. Majd a polgári kormány végre megelégelte a versenyeztetés nélküli szabadrablást, és kötelezte az OVSz-t az olasz multival megkötött szerződés semmissé nyilvánítására.

Majd az OVSz élére kinevezték a feleségem elődjét, aki 2017-ben kiírta a tendert a vérplazma értékesítésére. Először azóta, hogy megtörtént a rendszerváltás! A pályázaton nevezett Vascular Plazma Kft. tette a legjobb ajánlatot, 78 euróért vehette meg a plazmát. Az euró árfolyama 2020 januárjában 330,71 forint volt, vagyis ekkor 25 800 forintért kelt el a portéka, míg az év végén már 360,9 forint volt az árfolyam, ekkor tehát 28 150 forintért vásárolták a „magyar vért”. 2024-től már 57 054 Ft/kg értékesíti az OVSz a plazmát.

Ne felejtsék el: versenyeztetés előtt 18 ezer forint volt a legmagasabb ár, amit az olasz multi kifizetett a plazmáért.

S hogy ez mit jelentett az OVSz – vagyis a magyar állam – bevételeit tekintve éves szinten? Azt, hogy a feleségem, aki „titokban, áron alul adja el a magyar vérplazmát a multiknak verseny nélkül”, három év alatt megháromszorozta az OVSz – vagyis a magyar állam – vérplazma-értékesítésből származó bevételeit, több mint hárommilliárd forint többletet hozott a központi költségvetésnek, ami mind bérekbe, fejlesztésekre megy. Ez a feleségem bűne! Ezért normális helyeken dicséret és kitüntetés jár. A ballib médiában és a DK pöcegödrében a gazemberek rágalmazásai.

S hogy mi is volt a baj, mivel rágalmazzák az OVSz vezetőjét?

Élő Anita azzal állt elő, hogy az International Blood/Plasma News (IBPN) című kiadvány szerint a fagyasztott, teljes szűrésen átesett plazma világpiaci ára 110-113 euró volt 2019-ben, vagyis az OVSz a 78 eurós árral a világpiaci árnál 32 euróval olcsóbban értékesítette az FFP-t a Vascular-Octapharmának.

Akkor lássuk itt is a tényeket – még egyszer.

Először is, fölöttébb elgondolkodtató, hogy Élő Anita 2004 és 2017 között valamiért soha nem követte nevezett szaklap világpiaci árra vonatkozó iránymutatásait. Csak akkor lett ez fontos neki, amikor a feleségemet kellett megrágalmazni.

Másodszor: a vérplazma esetében egészen egyszerűen nem létezik olyan, hogy „világpiaci ár”. Az Élő által előásott szaklap kapcsán a The Marketing Research Bureau piackutató cég magyar nyelvű változatának Plazmaipar című fejezete így kezdődik:

Nahát! Milyen érdekes! De ez még csak a dolog eleje! Ugyanis a plazma értékét jelentősen befolyásolja az is, hogy mely országból, milyen módszerrel, és főként, milyen populációtól gyűjtik, valamint átesett-e előszűrésen, és ha igen, akkor milyen tesztelési eljárásokkal szűrték az esetleges fertőzőképességét. S azt se felejtsük el, hogy a terápiás felhasználásra nem kerülő friss, fagyasztott plazma (FFP) értékesítése külön jogszabály alapján történik, amely a hazai betegellátás biztonságát és a nemzeti önellátást szem előtt tartva szigorú korlátozásokat határoz meg. Csak gyógyszeralapanyagként lehet értékesíteni, és a felhasználónak elkülönítetten kell kezelni a gyógyszergyártás folyamata során. A világpiaci ár azért sem létezik, mert a plazma a hazai gyakorlatnak megfelelően, bár más korlátokkal, de az Európai Unió egyik országában sem hozható szabadkereskedelmi forgalomba.

Bizony, nagyon fontos! Az OVSz a feleségem vezetése alatt ki is kötötte, hogy a győztes cég köteles elkülöníteni a magyar plazmából előállított fontos készítményeket, például immunglobulinokat, s azokat köteles a magyar szükségleteket teljes egészében kielégítve a magyar piacon értékesíteni. Ezeknek a gyógyszereknek a beszerzése nagyon nehéz, ugyanis a világpiacon hiánycikknek számítanak.

S még egy „apróság”: az OVSz a tender kiírása előtt piackutatást végzett, megkeresve több EU-tagállamot, hogy megtudja, ők mennyiért értékesítik a plazmájukat. És ismét láss csodát: Németország, Finnország és Szlovákia üzleti titokra hivatkozva megtagadta a válaszadást. Vagyis – a rágalmazó gazemberek logikáját követve – nevezett országok nyilván „titokban és áron alul értékesítik plazmájukat valamilyen multinak”. 

A választ adó országok ezek voltak: Csehország, Lengyelország és Horvátország.

A csehek és a lengyelek az adott időszakban 120 és 130 euró/kg közötti áron értékesítették a plazmájukat, a horvátok pedig 56 euró/kg áron. A horvátok – a rágalmazó gazemberek logikáját követve – tehát mélyen a világpiaci ár alatt értékesítették plazmájukat, míg a csehek és a lengyelek nagyjából éltanulók. De ez marhaság! A valóság az, hogy a csehek és a lengyelek semmilyen egyéb feltételt nem szabtak a gyártóknak – szemben a magyarokkal –, míg a horvát plazma minősége – nem vagy alig szűrt – egyszerűen ennyit ért.

De vessünk egy pillantást a másik vádra (rágalomra) is, amely szerint az OVSz „egy multinak” adta el a magyar vérplazmát. Önmagában érdekes fejlemény, hogy hirtelen elkezdtek aggódni a multik hazai térnyerése miatt, miközben amikor magyar vállalkozás, cég, nagyvállalkozó nyer tendert, akkor kezdődik a „Lölőzés” meg „Szíjlászlózás”, de most hirtelen fontos lett a magyar vállalkozások helyzetbe hozása. Ráadásul – mint mindenben – ebben is hazudnak, így kénytelen vagyok megismételni, amit egyszer már megírtam.

Élő így hazudozik:

Ez a zavaros szöveg azt akarja sugalmazni, hogy mivel a japán Takeda cég időközben megvásárolta az eredetileg szerződött Vascular Plazma Kft.-t, így nincs többé magyar tulajdonosa a konzorciumnak, továbbá valami „titokzatos” harmadik szereplőnek adták át a plazmát. Akkor tisztázzuk: a Takeda valóban megvásárolta a Vascular Plazma Kft.-t, csakhogy a Vascular Plazma magyar plazmát érintő üzletágát nem, és pontosan azért nem engedték ezt meg, hogy így a magyar plazma felvásárlása továbbra is részben magyar kézben maradjon. Ezt az üzletrészt a Vascular Venture Kft. viszi tovább, és ő szerepel a konzorciumban. S ezen cég tulajdonosi köre magyar. Ugyanis ez a nemzeti érdek.

Mindezeken túl az is hazugság, hogy az OVSz valamiféle mutyizás miatt nem írt ki új tendert az előző lejárta után. Lássuk itt is a tényeket:

Először is, a 2017-es szerződés eleve lehetővé tette, hogy a szerződést meghosszabbítsák, amely minden ajánlattevő számára ismert volt, vagyis ennyiben semmi különös nem történt. De nagyon fontos tudni, hogy az OVSz vezetője előkészítette a versenykiírást, előkészítette a tendert, és erről értesítette az ágazat vezetését, vagyis a feletteseit, azzal, hogy amennyiben így rendben találják a dolgot, akkor kiírja az újabb versenyt a plazmára. S erre érkezett az a válasz az Emmi illetékes államtitkárától, hogy egyelőre nem javasolja a verseny kiírását.

Egyszerű lenne tehát most az Emmire tolni a felelősséget, az Emmire mutogatni. Igen ám, de ennek a döntésnek is oka van, méghozzá alapos oka, amely szintúgy a nemzeti érdekkel függ össze!

Lássuk csak: mint az imént említettem, a Kedrion perben áll a magyar állammal. A tét nem kevesebb, mint 17 milliárd forint. S mielőtt feltárnánk, hogyan függ ez össze a plazmatenderrel, nézzük meg a Kedrion hátterét.

A Kedrion a saját termékeit az Octapharmától a ’90-es években kapott licencek alapján gyártja még ma is. Piaci információk szerint a Kedrion csődközeli helyzetben van (volt), amelynek az USA-ban történt FDA warning letter lehet a fő oka. Azt is lehet hallani, hogy a Kedrion árulja magát, de eddig senkit nem érdekelt a nagyszerű lehetőség.

A Kedrion életben maradásához valószínűleg elengedhetetlen, hogy a piaci ár alatt újra megszerezze a magyar plazmát, ezért szaladgál mostanában fűhöz-fához, akár „újságírókat” és/vagy képviselőket is megtévesztve vagy megvásárolva. És ismétlem, a Kedrionnal perben áll az állam, ezért nem érdekelt abban, hogy elszállítsa a hazai plazmát.

S hogyan függ ez össze a versenykiírással, vagyis miért válaszolta az Emmi a feleségemnek azt, hogy egyelőre ne írja ki a tendert?

Nos, azért, mert ha a Kedrion ebben a perben akár veszít, akár nyer, mindenképpen a magyar állam húzza a rövidebbet. Gondolják csak el, hogyan lehetne tisztességesen és jó lelkiismerettel kiírni egy ilyen versenyt, tudván, hogy az egyik piaci szereplővel folyamatban van egy per. Képzeljük el, hogy a Kedrion elindul ezen a tenderen, és ismerve a hazai helyzetet, a legjobb ajánlatot teszi, fölé ígér mindenkinek, és megnyeri a versenyt.

Ezután két eset lehetséges:

1. A Kedrion elveszíti a magyar állammal szemben a pert, és a 17 milliárdos büntetés csődbe viszi. Akkor ki fog fizetni a plazmáért? Akkor ki fogja visszahozni a gyógyszert a magyar betegeknek?

2. A Kedrion megnyeri a pert, és arra hivatkozva, hogy a magyar állam tartozik neki (elmaradt haszon!), tendergyőztesként ki tudja, meddig, ingyen viszi a magyar plazmát, hiszen arra hivatkozik, hogy 2017 óta évi egymilliárd forint kár érte azzal, hogy a korábbi áron nem ő viheti el a plazmát! Egymilliárd forint évente! Amúgy a Kedrion ez irányú fenyegetéseit már el is hintette, hogy erre az összegre beperli majd az OVSz-t.

Nos, ezek tehát a tények, amelyekről 2023-ban már beszámoltam egyszer, aki részletesebben is el akarja olvasni, itt megteheti:

Térjünk ki röviden erre a rágalomra és aljas hazugságra is, ha már az egy helyre összpontosuló személyiségű Sabián-Petrovszki és az ugyanolyan sajtója minden egyes alkalommal örömmel és gátlástalanul ismételgeti, természetesen csak azért, hogy százszor leírhassák: „Bayer Zsolt fideszes publicista felesége.”

Tehát:

„Bayernénak nem ez volt az egyetlen gyanús ügye az Országos Vérellátó Szolgálat élén, korábban milliárdokért vásároltak PCR-teszteket olyan cégektől, amelyek Bayer feleségének ismerősi köréhez köthetők, de a magyar rendőrség nem talált ebben semmi kivetnivalót, annak ellenére, hogy ezekből több milliárd forint értékben kellett végül leselejtezni.”

És akkor a tények, még egyszer, utoljára:

A történet legelején az Átlátszó nevű rágalmazó gazemberekből álló portált találjuk, akik nagy valószínűséggel Toroczkai Lászlóban látták meg a megfelelő embert, hogy eljátssza a nyilvánosságnak a „nagy botrányt”. Így aztán odaült Toroczkai László a kamera elé, az igazán fogalmatlan, idióta és ostoba, ám annál gátlástalanabb gazemberek magabiztosságával, és bejelentette, hogy az OVSz-nek a Covid-járvány idején a PCR-tesztek beszerzésére kötött szerződése egyenesen „hazaárulás”. S persze ez a rágalmazó gazember sem felejtette el az egész rágalomcunamit azzal kezdeni, folytatni és befejezni, hogy az OVSz vezetője az én feleségem.

A pandémia kellős közepén nem az OVSz kapott felmentést a közbeszerzés alól, hanem minden egészségügyi intézmény, s ez a világ legtermészetesebb dolga, képzeljük csak el, mi lett volna, ha a járvány tombolása idején közbeszerzések lebonyolításával töltötték volna az idejüket azok, akiknek a járvány mielőbbi legyőzése, illetve a betegek kezelése, ellátása, megmentése volt a dolguk. Egy közbeszerzés lebonyolítása legjobb esetben is fél év. Önök szerint kinek volt fél éve járvány idején bármire is? Abban a helyzetben egy szempont volt lényeges: ki tudja a lehető leghamarabb behozni Magyarországra az akkor érthető módon szinte elérhetetlen hiánycikknek számító Covid-teszteket, ráadásul kellő mennyiségben. Még egy fontos tény: a kormány a járvány idején döntött úgy – helyesen! –, hogy a vérellátót bízza meg a tesztek behozatalával, majd pedig a teszteléssel is. S hogy miért?

Ezért: 2020 őszén csak a Vascular Venture Kft. rendelkezett Magyarországon a SARS–CoV–2 diagnosztizálására alkalmas olyan nagy kapacitású automata gépekkel, amelyek napi 12-15 000 vizsgálat elvégzésére is alkalmasak voltak. Ezek a gépek történetesen az OVSz Köves utcai telephelyén működtek. 2020 őszén (a második Covid-hullám idején) próbáltak még új gépeket berendelni: az új gépekre 1,5 éves (!) szállítási határidőt kaptak a gyártótól.

A meglévő, vér szűrésére alkalmas rendszer átállítása légúti minták vizsgálatára szűk négy hetet vett igénybe. Ez idő alatt 26 konténer telepítésével felépítették a médiában is elhíresült „konténervárost”. Amellett, hogy a Köves utcai telephelyen létrehozták az operációhoz nélkülözhetetlen fizikai tereket, a működést is meg kellett szervezni, ami nem kizárólag a laborműködés megszervezéséből állt: a megoldandó feladatok része volt például a mintacsomagok elkészítése, azok logisztikája, a beérkező minták logisztikája, IT-rendszer országos kiépítése is.

S ami az egyik legfontosabb kérdés: az OVSz laborjának beindulása előtti időszakra jellemzően harmincezer forint/vizsgálat árat az OVSz rendszerével vizsgálatonként 16 400 forintra sikerült csökkenteni (!).

A mintacsomagok elkészítésében három partnerrel dolgoztak: a Máltai Szeretetszolgálattal, a Centrál-Bau Kft.-vel (ez az a bizonyos „közbeiktatott építőipari cég”), valamint a 77-Elektronika Kft.-vel. A Máltaiak és a Centrál Bau 2020-ban negyven forint/darab áron vállalta a csomagok összeállítását, 2021-ben a Máltaiak ötven forint/darabra emelték az árat. A 77-Elektronika is akkor esett ki a rendszerből, amikor nem tudta negyven forint/darab áron vállalni tovább a munkát. Tehát a Centrál-Bau Kft. maradt mint legköltséghatékonyabb megoldás. A csomagok összeállításáról annyit, hogy meghatározott vonalkóddal ellátott csomagokat kellett készíteni heti hét napban, változó mennyiségekben, a reggel leadott rendeléseknek megfelelően.

Van a mintavételi csomag készítésére vonatkozó leírás, amelyet az egységcsomag készítését végző három cég kapott meg, és szintén készült egy mintavételi csomag tájékoztató, amely a mintavételt és a levett minta csomagolását tartalmazta. A mintacsomagok készítésére egyébként az OVSz külön, közvetlenül szerződött a mintacsomagolást végző céggel. S e csomagok megléte nélkül nem lehetett volna elvégezni a munkát.

A Covid-laboratórium munkája annak ellenére, hogy számos laboratóriumi munkafolyamat automatizálhatóvá vált a modern készülékek révén, precíz laboratóriumi munkát igényelt annak érdekében, hogy napi akár 12-15 000 minta befogadására és feldolgozására alkalmas laboratórium lehessen. Az időszakban több mint harminc munkavállaló foglalkozott a Covid-labor működésével, és ebben a számban nincsenek benne a minta szoftveres rögzítését végző OVSz-es munkatársak és a mintaérkeztetésen foglalkoztatott diákmunkások. A Covid-laborban a minta beérkezésétől számítva átlagosan tíz órán belül megvolt az eredmény. Felhívom a figyelmet arra a tényre is, hogy a labor beindulása előtt átlagosan hat nap volt a leletátfordulási idő, amelyet az OVSz munkájának köszönhetően sikerült tíz órára csökkenteni. A minimális átfutási idő amúgy a technológiából adódóan 3,5 óra volt. Korlátozott számban, sürgős kérésre egyórás határidővel is tudtak eredményt adni egy eltérő technológiájú qPCR-készülék segítségével.

A labor stabil, megbízható és gyors működésének köszönhetően az ország minden részéről közel kétszáz beküldő volt, amelyek között számos megyei kórház, akut ellátást biztosító intézmény és az OMSZ különböző területi egységei is szerepeltek.

Mindebből, remélem, kiderült, hogy itt komoly szakmai munkára és kivételes emberi teljesítményekre volt szükség ahhoz, hogy olyan rendszert állítsanak fel és üzemeltessenek a lehető legrövidebb idő alatt (szűk négy hét), hogy a Covid-járvány okozta vészhelyzetben megfelelő napi mennyiségben és megfelelő gyorsasággal adjanak megbízható eredményt, s azt az EESZT-be is rögzítsék. Az összes vizsgálatszám kétharmadát végezték az OVSz telephelyén.

Ezek a tények. Minden más hazugság, rágalom és gazemberség – legyen szó az Átlátszóról, a 444-ről, a Szabad Európáról vagy éppen a hülye és becstelen Toroczkairól. Összefoglalva: a Covid-járvány kellős közepén a magyar állam döntött úgy, hogy az OVSz-t megbízza a tesztek behozatalával és magával a teszteléssel. Az OVSz felkutatta az egyetlen elérhető céget, amely egyáltalán képes volt ekkora mennyiségű PCR-teszt behozatalára, majd mindössze közvetítőként továbbította az államtól az erre átutalt összeget nevezett cégnek. Nem elhanyagolható körülmény, hogy akkor mindenki más, aki teszteket hozott be az országba, ezt húsz-harmincezer forint/darab áron tette, az OVSz pedig 16 ezer forint/darab áron – ismét a magyar állam és persze a betegek jártak jól az OVSz munkájának köszönhetően. 

Ehhez képest az Átlátszó, nyomában a 444 meg az összes többi rágalmazó gazember (no és a hülye Toroczkai) ezt írta: „A magyar egészségügyi finanszírozás 2020–2021-ben PCR-tesztelések finanszírozására elvileg alig 5,5 milliárd forintot fizetett ki, de ahogy az Átlátszó írja, az állam ennél jóval többet költött PCR-tesztekre, »csak sajátosan«, mert nem a kórházakat felügyelő NEAK vagy a járványkezelésért felelős NNK szerződött, hanem az Országos Vérellátó Szolgálat. Az OVSz-nél egyébként évente negyedmilliónál kevesebb véradó jelenik meg, vagyis az egymillió PCR-teszt vásárlása nem tűnik indokoltnak.”

Hogy miért az OVSz, azt láttuk. S tény, hogy lényegesen olcsóbban, mint akkor bárki más. De ez a kedvencem: „Az OVSz-nél egyébként évente negyedmilliónál kevesebb véradó jelenik meg, vagyis az egymillió PCR-teszt vásárlása nem tűnik indokoltnak.”

Ennél sötétebb ostobaságot nehéz lett volna leírniuk ezeknek a gazembereknek. Ugyanis – mint az előbb bemutattam – az OVSz a járvány alatt az egész országból beérkező mintákat tesztelte, csak egyvalamivel nem foglalkozott akkor: a véradók tesztelésével. Ugyanis a véradók betegen, lázasan nem jöhettek vért adni, a legszigorúbb intézkedések voltak érvényben a járványhelyzetnek megfelelően, és a legkisebb gyanú esetén be sem engedték őket az épületbe. Így aztán jó esély van rá, hogy ezeket az aljas rágalmakat terjesztő gazembereket vagy valamelyik hozzátartozójukat is az OVSz tesztelte akkoriban, talán még Toroczkai feleségét is. 

És egy „apróság” végezetül: emlékezzenek csak vissza, hogy a járvány idején ugyanezek a gazemberek naponta megírták, hogy mindenből kevés van: nincs elég lélegeztetőgép, nincs elég teszt, nincs elég vakcina, amikor pedig lett elég vakcina, akkor az rossz vakcina volt, mert orosz vakcina volt, igaz ugyan, hogy a rendszerváltás előtt születettek mind orosz (szovjet) vakcinákkal lettek beoltva minden ellen, és nem haltunk ki, de a Covid alatt hirtelen az oroszok már vakcinát sem tudtak csinálni. S persze a kínaiak sem. Nem csoda persze, tudjuk, hogy Ursula von der Leyen kikkel egyezett meg vakcinaügyben sms-ekben, mely üzenetek aztán el is vesztek. De, ismétlem, akkor mindenből kevés volt. Most meg arról írogatnak égbekiáltó baromságokat, hogy miért rendelt az OVSz olyan sok tesztet.

Azért, hogy ti se pusztuljatok el. Nyomorult, gátlástalan, hazudozó gazemberek.

Ezt írtam 2023-ban. Akit részletesebben is érdekel, itt elolvashatja:

Azóta pedig kiderült az az „apróság” is, hogy a CIA szervezett akció keretében terjesztett vérlázító hazugságokat elsősorban Ázsiában az orosz és a kínai vakcina „veszélyességéről” és „hatástalanságáról”, csak azért, hogy kizárólag a saját terméküket értékesítsék. S ezzel emberek millióinak életét veszélyeztették közvetlenül ezek a nyomorult gazemberek.

S akkor a végén az ígért meglepetés:

Ugyanez a Kúria a mai napon (2024. szeptember 24.) az OVSz (így a magyar állam) javára döntött abban a perben, amelyet a Kedrion nevű multi indított „elmaradt haszon” címén, pusztán azért, mert megszokták, hogy üveggyöngyökért és minden kikötés nélkül vihették hosszú-hosszú éveken át a magyar vérplazmát.

Ami – mint tudjuk – nem zavarta a rágalmazó gazembereket.

Igen, a Kedrion ma – azok után, hogy az első- és másodfokú „magyar” bíróság képes volt a javukra ítélni – elvesztette a pert a Kúrián.

Néha történnek csodák, és a magyar állam, a magyar állam egy fontos intézménye is képes pert nyerni, például egy szemét és gátlástalan multi ellen.

Reméljük, a rágalmazó gazemberek erről is részletesen beszámolnak majd, és minden cikküket úgy kezdik, hogy „Bayer Zsolt fideszes publicista felesége ma pert nyert egy multi ellen a Kúrián, s ezzel nagyon sok milliárd forintot spórolt meg a magyar államnak.”

Nyilván így lesz… Ja, nem…

De ez amúgy teljesen mindegy.

A tények ezek, az igazság pedig a mi oldalunkon van.

Az egy bizonyos helyre összpontosuló személyiségűek pedig elmehetnek oda. Egymás kezét fogva, Sebián-Petrovszki vezetésével…