A „nyertes” cég végül hosszú éveken keresztül egy olasz multi lett (multi, értitek!), aki üveggyöngyökért vitte a plazmát, mindenféle kikötés nélkül. Majd a polgári kormány végre megelégelte a versenyeztetés nélküli szabadrablást, és kötelezte az OVSZ-t az olasz multival megkötött szerződés felbontására.

Majd az OVSZ élére kinevezték a feleségem elődjét, aki 2017-ben kiírta a tendert a vérplazma értékesítésére. Először azóta, hogy megtörtént a rendszerváltás! A pályázaton nevezett Vascular Plazma Kft. tette a legjobb ajánlatot, 78 euróért vehette meg a plazmát. Az euró árfolyama 2020 januárjában 330,71 forint volt, vagyis ekkor 25 800 forintért kelt el a portéka, míg az év végén már 360,9 forint volt az árfolyam, ekkor tehát 28 150 forintért vásárolták a „magyar vért”.

Ne felejtsék el: megversenyeztetés előtt a plazma megvásárlásért 18 ezer forint volt a legmagasabb ár, amit az olasz multi kifizetett a plazmáért.

S hogy ez mit jelentett az OVSZ – vagyis a magyar állam – bevételeit tekintve éves szinten?

Azt, hogy a feleségem, aki „titokban, áron alul adja el a magyar vérplazmát a multiknak”, három év alatt megháromszorozta az OVSZ – vagyis a magyar állam – vérplazma-értékesítésből származó bevételeit. Ez a feleségem bűne! Ezért normális helyeken dicséret és kitüntetés jár. A ballib médiában a gazemberek rágalmazásai.

S hogy mi is volt a baj, mivel rágalmazzák az OVSZ vezetőjét?

Élő Anita azzal állt elő, hogy az International Blood/Plasma News (IBPN) című kiadvány szerint a fagyasztott, teljes szűrésen átesett plazma világpiaci ára 110-113 euró volt 2019-ben, vagyis az OVSZ a 78 eurós árral a világpiaci árnál 32 euróval olcsóbban értékesítette az FFP-t a Vascular-Octapharmának.

Akkor lássuk itt is a tényeket – még egyszer.

Először is fölöttébb elgondolkodtató, hogy Élő Anita 2004 és 2017 között valamiért soha nem követte nevezett szaklap világpiaci árra vonatkozó iránymutatásait. Csak akkor lett ez fontos neki, amikor a feleségemet kellett megrágalmazni.

Másodszor: a vérplazma esetében egészen egyszerűen nem létezik olyan, hogy „világpiaci ár”. Az Élő által előásott szaklap kapcsán a The Marketing Research Bureau piackutató cég magyar nyelvű változatának Plazmaipar című fejezete így kezdődik:

„Ennek a dokumentumnak a tartalma a nyilvánosság számára általánosan elérhető vagy az említett vállalatok által közzétett információk elemzését tartalmazza. Nem tartalmaz ügyfeleink által bizalmasan megadott információkat. Mivel a tanulmányban található információk nagy része különféle forrásokon alapul (amelyeket megbízhatónak tartunk), beleértve a szubjektív becsléseket és az elemzői véleményeket, a Marketingkutató Iroda nem garantálja a tartalom pontosságát, és nem vállal felelősséget a pontatlan forrásanyagokért.”

Nahát! Milyen érdekes! De ez még csak a dolog eleje! Ugyanis a plazma értékét jelentősen befolyásolja az is, hogy mely országból, milyen módszerrel, és főként, milyen populációtól gyűjtik, valamint átesett-e előszűrésen, és ha igen, akkor milyen tesztelési eljárásokkal szűrték az esetleges fertőzőképességét. S azt se felejtsük el, hogy a terápiás felhasználásra nem kerülő friss, fagyasztott plazma (FFP) értékesítése külön jogszabály alapján történik, amely a hazai betegellátás biztonságát és a nemzeti önellátást szem előtt tartva szigorú korlátozásokat határoz meg. Csak gyógyszeralapanyagként lehet értékesíteni, és a felhasználónak elkülönítetten kell kezelni a gyógyszergyártás folyamata során. A világpiaci ár azért sem létezik, mert a plazma a hazai gyakorlatnak megfelelően, bár más korlátokkal, de az Európai Unió egyik országában sem hozható szabadkereskedelmi forgalomba.

Bizony, nagyon fontos! Az OVSZ a feleségem vezetése alatt ki is kötötte, hogy a győztes cég köteles elkülöníteni a magyar plazmából előállított fontos készítményeket, pl immunglobulinokat, s azokat köteles a magyar szükségleteket teljes egészében kielégítve a magyar piacon értékesíteni. Ezeknek a gyógyszereknek a beszerzése nagyon nehéz, ugyanis a világpiacon hiánycikknek számítanak.

S még egy „apróság”: Az OVSZ a tender kiírása előtt piackutatást végzett, megkeresve több EU tagállamot, hogy megtudja, ők mennyiért értékesítik a plazmájukat. És ismét láss csodát: Németország, Finnország és Szlovákia üzleti titokra hivatkozva megtagadta a válaszadást. Vagyis – a rágalmazó gazemberek logikáját követve – nevezett országok nyilván „titokban és áron alul értékesítik plazmájukat valamilyen multinak”. 

A választ adó országok ezek voltak: Csehország, Lengyelország és Horvátország.

A csehek és a lengyelek az adott időszakban 120 és 130 euró/kg közötti áron értékesítették a plazmájukat, a horvátok pedig 56 euró/kg áron. A horvátok – a rágalmazó gazemberek logikáját követve – tehát mélyen a világpiaci ár alatt értékesítették plazmájukat, míg a csehek és a lengyelek nagyjából éltanulók. De ez marhaság! A valóság az, hogy a csehek és a lengyelek semmilyen egyéb feltételt nem szabtak a gyártóknak – szemben a magyarokkal –, míg a horvát plazma minősége – nem vagy alig szűrt – egyszerűen ennyit ért.

De vessünk egy pillantást a másik vádra (rágalomra) is, amely szerint az OVSZ „egy multinak” adta el a magyar vérplazmát. Önmagában érdekes fejlemény, hogy hirtelen elkezdtek aggódni a multik hazai térnyerése miatt, miközben amikor magyar vállalkozás, cég, nagyvállalkozó nyer tendert, akkor kezdődik a „Lölőzés” meg „Szíjlászlózás”, de most hirtelen fontos lett a magyar vállalkozások helyzetbe hozása. Ráadásul – mint mindenben – ebben is hazudnak, s így kénytelen vagyok megismételni, amit egyszer már megírtam.

Élő így hazudozik:

„A szerződésmódosítás titkolásának egyik oka lehet, hogy elfedjék, mióta lapul a Vascular páncélszekrényében a 2022 nyaráig szóló szerződés évi több tonna, kilogrammonként 20-30 euróval a jelenlegi világpiaci ár alá „versenyeztetett” etikus plazmáról. Magyarán, hogy a japánok páncélszekrényestül-szerződésestül vették-e meg a céget vagy sem. Úgy lépett tehát hatályba az OVSZ nagyon alacsony árról szóló szerződése 2019 nyarán, hogy a történetnek már nincs magyar szereplője, a magyar plazma közvetlenül két nagy multihoz kerül. Így kellett lennie – ha csak nincs a titkos iratnak olyan még titkosabb passzusa, amely szerint a Vascular átruházhatja egy harmadik félre a szerződést. Ez nemzetstratégiai ágazatoknál példátlan lenne(…).”

Ez a zavaros szöveg azt akarja sugalmazni, hogy mivel a japán Takeda cég időközben megvásárolta az eredetileg szerződött Vascular Plazma kft-t, így nincs többé magyar tulajdonosa a konzorciumnak, továbbá valami „titokzatos” harmadik szereplőnek adták át a plazmát. Akkor tisztázzuk: A Takeda valóban megvásárolta a Vascular Plazma Kft.-t, csakhogy a Vascular Plazma magyar plazmát érintő üzletágát nem, és pontosan azért nem engedték ezt meg, hogy így a magyar plazma felvásárlása továbbra is részben magyar kézben maradjon. Ezt az üzletrészt a Vascular Venture kft viszi tovább, és ő szerepel a konzorciumban a hosszabbítás után. S ezen cég tulajdonosi köre ugyanaz, mint a Vascular Plazma kft tulajdonosi köre volt, vagyis magyar. Ugyanis ez a nemzeti érdek.

Mindezeken túl az is hazugság, hogy az OVSZ valamiféle mutyizás miatt nem írt ki új tendert az előző lejárta után. Lássuk itt is a tényeket:

Először is, a 2017-es szerződés eleve lehetővé tette, hogy a szerződést meghosszabbítsák, amely minden ajánlattevő számára ismert volt, vagyis ennyiben semmi különös nem történt. De nagyon fontos tudni, hogy az OVSZ vezetője előkészítette a versenykiírást, előkészítette a tendert, és erről értesítette az ágazat vezetését, vagyis a feletteseit, azzal, hogy amennyiben így rendben találják a dolgot, akkor kiírja az újabb versenyt a plazmára. S erre érkezett az a válasz az EMMI illetékes államtitkárától, hogy egyelőre nem javasolja a verseny kiírását.

Egyszerű lenne tehát most az EMMI-re tolni a felelősséget, az EMMI-re mutogatni. Igen ám, de ennek a döntésnek is oka van, méghozzá alapos oka, amely a szintúgy a nemzeti érdekkel függ össze!

Lássuk csak: Mint az imént említettem, a Kedrion perben áll a magyar állammal. A tét nem kevesebb, mint 17 milliárd forint. S mielőtt feltárnánk, hogyan függ ez össze a plazmatenderrel, nézzük meg a Kedrion hátterét.

A Kedrion a saját termékeit az Octapharmától a ’90-es években kapott licencek alapján gyártja még ma is. Piaci információk szerint a Kedrion csődközeli helyzetben van (volt), amelynek az USA-ban történt FDA warning letter lehet a fő oka. Azt is lehet hallani, hogy a Kedrion árulja magát, de eddig senkit nem érdekelt a nagyszerű lehetőség.

A Kedrion életben maradásához valószínűleg elengedhetetlen, hogy piaci ár alatt újra megszerezze a magyar plazmát, ezért szaladgál mostanában fűhöz-fához, akár „újságírókat” és/vagy képviselőket is megtévesztve vagy megvásárolva. És ismétlem, a Kedrionnal perben áll az állam, ezért nem érdekelt abban, hogy elszállítsa a hazai plazmát.

S hogyan függ ez össze a versenykiírással, vagyis miért válaszolta az EMMI a feleségemnek azt, hogy egyelőre ne írja ki a tendert?

Nos, azért, mert ha a Kedrion ebben a perben akár veszít, akár nyer, mindenképpen a magyar állam húzza a rövidebbet. Gondolják csak el, hogyan lehetne tisztességesen és jó lelkiismerettel kiírni egy ilyen versenyt, tudván, hogy az egyik piaci szereplővel folyamatban van egy per. Képzeljük el, hogy a Kedrion elindul ezen a tenderen, és ismerve a hazai helyzetet, a legjobb ajánlatot teszi, fölé ígér mindenkinek, és megnyeri a versenyt.

Ezután két eset lehetséges:

1.: A Kedrion elveszíti a magyar állammal szemben a pert, és a 17 milliárdos büntetés csődbe viszi. Akkor ki fog fizetni a plazmáért? Akkor ki fogja visszahozni a gyógyszert a magyar betegeknek?

2.: A Kedrion megnyeri a pert, és arra hivatkozva, hogy a magyar állam tartozik neki (elmaradt haszon!), tendergyőztesként ki tudja, meddig ingyen viszi a magyar plazmát, hiszen arra hivatkozik, hogy 2017 óta évi 1 milliárd forint kár érte azzal, hogy a korábbi áron nem ő viheti el a plazmát! Egymilliárd forint évente! Amúgy a Kedrion ezirányú fenyegetéseit már el is hintette, hogy erre az összegre bepereli majd az OVSz-t.

Akkor miket írogatna Élő, és milyen táblákat lógatna Hadházy?

A magyar állam elemi érdeke, hogy ameddig ez a per nem rendeződik végérvényesen és jogerősen, addig ne legyen kiírva ez a verseny, hiszen addig nem biztosítható kockázatmentesen a betegellátás. S azt se felejtsük el, hogy a Kedrion, bár nem olyan hatalmas multicég, mint például a japán Takeda, mégis óriási a lobbiereje. Ugyanis egyebek mellett nyakig benne van az olasz nyugdíjalapokban, ezért az olasz állam állandóan nyomást gyakorol a Kedrion érdekében az államokra bárhol a világon, így Magyarországon is. Ami rendben van, hiszen létezik olasz nemzeti érdek is. Miképpen magyar nemzeti érdek is. Amit a gazemberek előszeretettel állítanak be mutyinak és korrupciónak, ki tudja, kiknek az üzletei érdekeit szem előtt tartva?

Ezt írtam három évvel ezelőtt, és ez ma is ugyanúgy érvényes.

Összegezve: A rendszerváltás után 27 éven keresztül semmiféle versenyeztetés nem volt a hazai vérplazma (FFP) eladására, azt hatalmi szóval egy olasz multinak adták el, megmagyarázhatatlanul olcsón. 2017-ben a polgári kormány szakított ezzel a szocialista-liberális gyakorlattal, felmondta a szerződést a Kedrionnal és az OVSZ tendert írt ki a plazmára. Ezen a tenderen a legjobb ajánlatot tévő cég nyert. Miközben a saját bevallása szerint évtizedek óta egészségügyi szakújságíróként tevékenykedő Élő Anitának nem szúrt szemet 27 évig, hogy mi történik a hazai plazmával, a tendert először kiíró és az OVSZ (vagyis a magyar állam) bevételeit szűk négy év alatt megnégyszerező feleségemet vádolták meg hűtlen kezeléssel és mutyizással. S ehhez a rágalomhadjárathoz hamar csatlakozott a DK-s Sebián-Petrovszki, Hadházy, most legutóbb pedig Toroczkay – igaz, ő már más ügyben.

S még olyan hazugságoktól sem riadtak vissza, miszerint azért nyert a tenderen a Vascular, mert annak tulajdonosa és a feleségem egyaránt a Szegedi Orvostudományi Egyetemen végeztek. Fantasztikus. Kár, hogy hat év különbséggel, vagyis nyilvánvalóan nem ismerték egymást. Amúgy pedig, ha ismerték volna, akkor mi van?

Rágalmazó gazemberek mind. S rágalmazó gazemberek mindazon sajtótermékek, amelyek beszálltak ebbe az aljas és becstelen kampányba.

A következő részben bemutatom önöknek, miről szólnak a legújabb rágalmak, s hogy azokban az ügyekben mik a tények. 

(folytatjuk)

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Frank Yvette FY Délmagyarország)