Ez igen! Micsoda bátorság!

„O1G” és „Pintér Sándor, a k… anyád!” – ez ám a politikai innováció, s ezeknek ennyire telik. Illetve, az előbbit sem ők, hanem egy alkoholista, árulóvá lett nyomorult, aki egy éjjel behugyozva felírta a „jelet” a falra, és azóta ezeknek ez maradt. S persze az árulóvá lett nyomorult is nyomban megigazult, mindenki megigazul ezeknél, ha odaáll, még a nem is olyan kicsi nyilas Vona is megigazulhatott, maga Rangos Katalin ütötte rá a kóser pecsétet a Spinoza-házban. Nincs új a nap alatt.

És lám, itt a következő felvonás, az „új generáció”, a k… anyázó kis törpék hada, élükön P. Lilivel, aki egy másik videó tanúsága szerint ezt mondja, miután a falka élén „elüldözték” a Hír TV stábját:

„Kíváncsi vagyok, ezek után a Hír TV mit fog hazudozni a köztévén, de jó lenne, ha nem csinálnák, mert a mi adónkból vannak”.

De okos ez a p.!

Mert ugye, a Hír TV nem a köztévén van, hanem egy magántévé. S ezzel az adóval is van egy kis gond. Ugyanis P. Lili biztosan nem adózik, meg a k… anyázó többi kis „p” meg „f” se, hiszen még „tanulnak”, de utána se fognak, ugyanis ez a szemét diktatúra 25 éves koruk alatt adómentességet adott nekik. S mint tudjuk, ezek itt úgyis elmennek majd Nyugatra, ahol nem kell soha Goldingot, Steinbecket olvasniuk, és Hemingwayt is csak óvatosan, a safe space-ben, mert annyira felkavaró.

Szóval hagyd az adót P. Lili, az nem a te műfajod. A ti műfajotok a Vörös Brigádok, meg hogy „elüldözzétek” a Hír TV stábját, persze falkában, mert ti úgy vagytok bátrak, mint a faluvégén, egyenként gyáva kis sz…rok vagytok, és végtelenül ostobák.

Erről a Hír TV elüldözésről pedig eszembe jutott a Toldi, nyugi, nektek nem kell elolvasnotok soha, mert teljesen „felesleges”, de azért én idemásolom a vonatkozó részt:

„»Hé fiúk! amott ül egy túzok magában, / Orrát szárnya alá dugta nagy buvában; / Gunnyaszt, vagy dög is már? lássuk, fölrepűl-e? / Meg kell a palánkot döngetni körűle!« / Mint kutyák közé ha nyulfiat lökének, / Kaptak a beszéden a szilaj legények, / Döng a deszkabástya Miklósnak megette, / Miklós a kudarcon ,búskodik’ felette. / Mert fölérni könnyű, könnyű nemcsak ésszel, / Hanem ököllel is, és megfogni kézzel, / Hogy csak őt bosszantja mind e vastag tréfa, / Mely ugyan fejétől sem járt messze néha.

Toldi tűr azonban, bárha nem békével; / Birkozik nagy lelke fellázadt dühével; / Majd meggyőzi magát s megvetéssel tűri, / Szolganép belőle a csúfot hogy űzi. / Mert e nép eperszem volna haragjának, / Bosszuló karjától úgy elhullanának, / Mint a Sámsonétól, kiről írva vagyon, / Hogy ezer pogányt vert egy állcsonttal agyon. / Tűrte Miklós, tűrte, ameddig tűrhette, / Azzal álla bosszút, hogy csak fel sem vette; / Úgy mutatta, mintha nem is venné észre, / Fülét sem mozdítá a nagy döngetésre. / De, midőn egy dárda válla csontját érte, / Iszonyatosképen megharagutt érte, / S melyen ült, a malomkő-darabot fogta, / Toldi György bosszantó népe közé dobta.”

Értitek? Nem, mi? Sebaj. Nem is nektek való…

Borítókép: Pankotai Lili a májusi budapesti diáktüntetésen (Fotó: Havran Zoltán)