P. Lili (a „P” egyáltalán nem néma, nagyon is hangsúlyos kis „P” ez, mindenki nyugodtan mondja ki magában, ami először eszébe jut erről a „P”-ről Lilike kapcsán!) biztosan nem olvasta a Forduljon Psmithhez! című regényt, és már nem is fogja, mert hamarosan végképp betiltják majd, ugyanis „heteronormatív”, „túl fehér” és „elnyomó”. Éppen most került le a kötelező olvasmányok listájáról ugyanezen indokokkal két remekmű, Goldingtól A Legyek Ura és Steinbecktől az Egerek és emberek, hogy átadja helyét valaki senki által nem ismert és nem olvasott „művének”.
Ez és ilyen lesz a szép új világ Nyugaton, jaj, el ne felejtsük, valamelyik skóciai egyetemen figyelemfelkeltő jelzéssel látták el Az öreg halász és a tengert is, mert „felkavaró jeleneteket tartalmaz a halászatról”, hát tényleg, szóval ez a világ készülődik, „így az élet nem nehéz, fele cukor fele méz”, P. Lili – ennyi az egész…
Szóval Forduljon Psmithhez. Emlékeznek még Psmith hirdetésére?
„Forduljon Psmithhez!!! Psmith Majd Segít! Psmith Mindent Elintéz! Önnek Szüksége Lenne Valakire, Aki Eljár Peres Ügyeiben? Valakire, Aki Elintézi Üzleti Ügyeit? Valakire, Aki Sétálni Viszi A Kutyáját? Valakire, Aki Meggyilkolja Az Ön Nagynénjét? Psmith Elintézi! Bűntény Nem Akadály! Bármilyen Megbízása Van (Feltéve, Hogy Halakkal Nem Kell Dolgozni), Forduljon Psmithhez!”
P. Lili és elvtársai is feladták a maguk hirdetését.
Forduljon P. Lilihez!!! P. Lili majd segít! P. Lili mindent elintéz! Önnek szüksége lenne valakire, aki felszabadítja iskoláját? Aki eltörli a tanórát? Aki felszámol minden ósdi tekintélyt, felesleges tudást, erőfeszítést, kötelező olvasmányt? Szüksége van valakire, aki meggyilkolja az ön által nem kedvelt politikusokat? Nem akadály! Bármilyen megbízása van (feltéve, hogy semmilyen normalitással nem kell foglalkozni) forduljon P. Lilihez!
Na most mondd! Tegnap össze is gyűlt a „hatalmas tömeg”, hogy P. Lili nyomában elintézze az ügyeket.
Mennek, csupa hangsúlyos kis „p” meg „f”, a senkik önmegvalósításának puha, kipárnázott, kicsit sem göröngyös útján, s egyszer csak, amikor előgerinchúrjukban fény gyúl, elkezdik üvölteni, miszerint, „Pintér Sándor a k... anyád!”.
Ez igen! Micsoda bátorság!
„O1G” és „Pintér Sándor, a k… anyád!” – ez ám a politikai innováció, s ezeknek ennyire telik. Illetve, az előbbit sem ők, hanem egy alkoholista, árulóvá lett nyomorult, aki egy éjjel behugyozva felírta a „jelet” a falra, és azóta ezeknek ez maradt. S persze az árulóvá lett nyomorult is nyomban megigazult, mindenki megigazul ezeknél, ha odaáll, még a nem is olyan kicsi nyilas Vona is megigazulhatott, maga Rangos Katalin ütötte rá a kóser pecsétet a Spinoza-házban. Nincs új a nap alatt.
És lám, itt a következő felvonás, az „új generáció”, a k… anyázó kis törpék hada, élükön P. Lilivel, aki egy másik videó tanúsága szerint ezt mondja, miután a falka élén „elüldözték” a Hír TV stábját:
„Kíváncsi vagyok, ezek után a Hír TV mit fog hazudozni a köztévén, de jó lenne, ha nem csinálnák, mert a mi adónkból vannak”.
De okos ez a p.!
Mert ugye, a Hír TV nem a köztévén van, hanem egy magántévé. S ezzel az adóval is van egy kis gond. Ugyanis P. Lili biztosan nem adózik, meg a k… anyázó többi kis „p” meg „f” se, hiszen még „tanulnak”, de utána se fognak, ugyanis ez a szemét diktatúra 25 éves koruk alatt adómentességet adott nekik. S mint tudjuk, ezek itt úgyis elmennek majd Nyugatra, ahol nem kell soha Goldingot, Steinbecket olvasniuk, és Hemingwayt is csak óvatosan, a safe space-ben, mert annyira felkavaró.
Szóval hagyd az adót P. Lili, az nem a te műfajod. A ti műfajotok a Vörös Brigádok, meg hogy „elüldözzétek” a Hír TV stábját, persze falkában, mert ti úgy vagytok bátrak, mint a faluvégén, egyenként gyáva kis sz…rok vagytok, és végtelenül ostobák.
Erről a Hír TV elüldözésről pedig eszembe jutott a Toldi, nyugi, nektek nem kell elolvasnotok soha, mert teljesen „felesleges”, de azért én idemásolom a vonatkozó részt:
„»Hé fiúk! amott ül egy túzok magában, / Orrát szárnya alá dugta nagy buvában; / Gunnyaszt, vagy dög is már? lássuk, fölrepűl-e? / Meg kell a palánkot döngetni körűle!« / Mint kutyák közé ha nyulfiat lökének, / Kaptak a beszéden a szilaj legények, / Döng a deszkabástya Miklósnak megette, / Miklós a kudarcon ,búskodik’ felette. / Mert fölérni könnyű, könnyű nemcsak ésszel, / Hanem ököllel is, és megfogni kézzel, / Hogy csak őt bosszantja mind e vastag tréfa, / Mely ugyan fejétől sem járt messze néha.
Toldi tűr azonban, bárha nem békével; / Birkozik nagy lelke fellázadt dühével; / Majd meggyőzi magát s megvetéssel tűri, / Szolganép belőle a csúfot hogy űzi. / Mert e nép eperszem volna haragjának, / Bosszuló karjától úgy elhullanának, / Mint a Sámsonétól, kiről írva vagyon, / Hogy ezer pogányt vert egy állcsonttal agyon. / Tűrte Miklós, tűrte, ameddig tűrhette, / Azzal álla bosszút, hogy csak fel sem vette; / Úgy mutatta, mintha nem is venné észre, / Fülét sem mozdítá a nagy döngetésre. / De, midőn egy dárda válla csontját érte, / Iszonyatosképen megharagutt érte, / S melyen ült, a malomkő-darabot fogta, / Toldi György bosszantó népe közé dobta.”
Értitek? Nem, mi? Sebaj. Nem is nektek való…
Borítókép: Pankotai Lili a májusi budapesti diáktüntetésen (Fotó: Havran Zoltán)
