Az első részben tények bemutatásával tártam önök elé, miért aljas hazugság és rágalom mindaz, amit a feleségemről terjesztenek. Mint írtam, a feleségem bűne pusztán az, hogy az én feleségem. Ezért rágalmazták meg a vérplazma értékesítése ügyében úgy, hogy előtte soha, semmilyen tendert nem írtak ki nagyjából húsz éven keresztül. Míg 2017-től az idei évig kétszer tendereztették meg a vérplazma vásárlását, és jövőre lesz a harmadik kiírás.
Húsz év alatt egy sem, hat év alatt három – csak hogy világos legyen. S legyen világos az is, hogy feleségem vezetése alatt az OVSZ megháromszorozta a bevételeit – vagyis a magyar állam bevételeit –, továbbá a tenderek kiírásánál arra is gondot fordítottak, hogy kikössék: a győztes köteles a vérplazmából előállított gyógyszerekkel kielégíteni a teljes magyarországi igényeket. Ezek a tények. Ehhez képest megvádolták a feleségemet már mindennel, mutyizással, hűtlen kezeléssel, sikkasztással, s ha már semmi más nem jutott eszükbe, akkor azzal, hogy a tenderen győztes cég tulajdonosa a Szegedi Orvostudományi Egyetemen végzett, ugyanott, ahol a feleségem. Hát persze. Igaz, hat év különbséggel, vagyis nem is ismerhették egymást, arról nem beszélve, hogy ha ismerték volna, az sem lenne baj. S szögezzük le: a feleségem egy egyetemre járt Szent-Györgyi Alberttel és Karikó Katalinnal is – reméljük, ez nem jelenti azt, hogy az OVSZ nem vásárolhat soha C-vitamint vagy hogy bármikor a jövőben nem működhet együtt friss Nobel-díjasunkkal. Majd meglátjuk. Mindenesetre amikor a feleségem az őt ért aljas rágalmak miatt bírósághoz fordult, a bíróság kimondta, hogy ő közszereplő, s mint ilyen, köteles tűrni ezt is.
Hogy egy egészségügyi intézmény vezetője miért és mióta közszereplő, az persze rejtély – hacsak azért nem, mert az én feleségem. (De, igen.)