„Riasztáskor az jut eszembe: csak ismerős ne legyen, csak kolléga ne legyen. Kezdő tűzoltóként két hónap alatt sajnos mindkét esetet át kellett élnem” – idézte fel emlékeit az egyik lánglovag.
Alig két hete, hogy a Dunába zuhant egy helikopter a Csepel-szigetnél, az egyik utas nem élte túl a balesetet. Egy tűzoltó rendszeresen szemtanúja az emberi tragédiáknak, számára szinte „mindennapos” a súlyos sérültek vagy a halottak látványa. Ám mivel ők is érző emberek, az átélt események komoly pszichikai megterhelést jelenthetnek számukra, s akár mély nyomokat is hagyhatnak a lelkükben.
Amikor gyermek kerül veszélybe...
Egyéntől függő, ki, hogyan dolgozza fel a látottakat – mondták az MNO által megkérdezett tűzoltók, akik azonban abban kivétel nélkül egyetértettek, hogy idővel mindent meg lehet szokni, a baleseti halottól kezdve a megégett holttestig. Csak egy dolog van, ami megszokhatatlan: a gyermeksérülés és a gyermekhalál.
Amikor egy gyermek kerül veszélybe, érezhető, hogy mindenki sokkal feszültebb lesz – mondta egyikük. Mint mesélte, „egyszer egy liftelakadáshoz hívtak minket. Gyakori eset, egyszerű műszaki mentésre készültünk. A ház kapujában azonban egy izgatott férfi fogadott, és csak annyit mondott, beszorult a fia lába. Mi azonnal rohanni kezdtünk, és sokkal gyorsabban, izgatottabban tettük a dolgunkat.”
Az esetről egy másik történet is eszükbe jut, amikor néhány éve a közeli metróállomáson bekapta a mozgólépcső egy gyermek lábát. Akkor is jobban megugrott az adrenalinszintjük, volt, aki neki akart indulni gyalog, rohanva, hiszen a helyszín csupán néhány percre van – hallottuk a történetet.
Akad még ennél is emlékezetesebb eset: „egy közúti balesethez riasztottak minket. Amikor visszaértünk a laktanyába, mesélte el egyik bajtársunk, hogy a helyszínhez közeledve, mikor már látható volt a roncs, egy pillanatra megfagyott benne a vér, mert azt hitte, a felesége került bajba. Nemcsak mert ugyanolyan volt az autó színe, hanem mert a felesége aznap arra indult hazulról, így a helyszín és az időpont is stimmelt. Mi nem vettünk észre semmit abból, hogy mi játszódik le benne, csupán az arca merevedett meg egy pillanatra.”
Annál rosszabb, mint hogy ismerősének vagy hozzátartozójának holttestével szembesül munkája közben, nemigen történhet egy tűzoltóval. Ám sajnos erre is akad példa.
Egyik társunk apjával történt halálos baleset. A kollégát nagyon megviselte, egy darabig nem is tudott szolgálatba állni – idézték fel a lánglovagok. Az is kiderül, hogy ilyen esetben a parancsnok kiemeli az érintettet a csapatból, és inkább máshonnan kérnek szükség esetén segítséget.
Amikor csend van a fecskendőben...
A kollégák elvesztése azonban szintén súlyos lelki teher, főként ha a szemük láttára történik. Az emlékezetes 2006-os műegyetemi tűz, ahol három tűzoltó vesztette életét, örök nyomot hagyott a bajtársak lelkében. Hősi halottja azonban majdnem minden tűzőrségnek van. Több mint tíz éve egy műszaki mentés közben halt meg két fiatal kollégánk – mesélte egy tűzoltó. Mint mondta, „a viharos szél feltépte egy ház alumíniumtetejét, amely lesodorta őket a tetőről. Egyikük még élt egy darabig. A csapat nagyon nehezen dolgozta fel a történteket. Többen sírtak, pszichológus segítségére is szükségük volt. Egyiküket különösen megviselte az eset: ő nyúlt a tetőről lezuhanó tűzoltók után, ő látta utoljára a tekintetüket.”
Azért, hogy „megszokják” a holttestek látványát, az újoncokat még kiképzésük ideje alatt több helyen boncolásra is elviszik. Ez azonban nem ugyanaz – mondják egyöntetűen. Egy káreset helyszínén ugyanis a feladatra koncentrálnak, nincs sem idő, sem mód arra, hogy lelki dolgokkal foglalkozzanak. Csak amikor visszaindulnak a laktanyába, beszélik ki egymás között az átélteket. Hogy ez pontosan hogyan történik, nem árulták el. Egy kívülálló ugyanis esetleg félreértené. Azt azonban elmondták: bizonyos együtt töltött idő után már egy szemvillanásból is értik egymást, pontosan tudják, mi játszódik le a másik lelkében. Ezeket a dolgokat nehezen érti meg az, aki nem él közöttük, vagyis nem tűzoltó.
„Abból lehet észrevenni, hogy a csapatot jobban megrázta egy esemény, hogy a visszaúton a laktanyáig teljes a csönd a fecskendőben. Mindenki csak néz maga elé, és nem tud mit mondani. Ez addig tart, míg be nem érünk, akkor már megered a nyelvünk” – fejtették ki.
Nagyobb tragédiák esetén pszichológus keresi fel őket, akinek egyébként bármikor kérhetik a segítségét. De hogy ki és mennyire veszi ezt igénybe, egyéntől függ. Van, aki azt mondja: a pszichológus, még ha ismerik is egymást, mégis egy idegen, aki nem él velük együtt. Ezért nehezebben nyílnak meg neki. Van, aki viszont szívesen beszél a szakemberrel az átéltekről. Abban azonban egyetértettek: a családjukkal nem osztják meg hivatásuk tragikus oldalát, nem mesélnek otthon sem a részletekről, sem arról, hogy esetleg milyen lelki terhet okoz számukra. Leginkább az egymás közötti kibeszélés oldja a feszültséget.
„Túlélőfunkció”
A kibeszélés túlélőfunkció – erősítette meg a lánglovagoktól hallottakat Rabovszky Dóra. A tűzoltókkal foglalkozó pszichológus elmondta: a pszichológiában a kibeszélést adaptív megküzdésnek nevezik, amely azt jelenti, sikerre vezető. Ez ugyanis a legjobb módszere a tragédiák feldolgozásának. Szerencsére a tűzoltók ezt maguktól teszik, és minél öregebbek, annál inkább. Erre biztatjuk is őket – tette hozzá a szakember. Mint mondta, pszichológiai szempontból az a fontos, hogy szavakba öntsék azt, ami megviseli őket, az is jó módszer, ha leírják, mindkettő a gyógyulás jele.
„Úgy kell elképzelni, mint egy gyomorrontást, vagyis ki kell jönnie annak, ami teher és nyomasztó” – érzékeltette.
Rabovszky is úgy véli, a lánglovagok nehezebben nyílnak meg kívülállónak. Mint mondta, sok időbe telt, mire elnyerte ilyen téren is a bizalmukat, és csak úgy sikerült, hogy ott volt közöttük. Ha azonban a tűzoltók saját maguktól is kibeszélik egymás között a történteket, egyáltalán szükség van-e pszichológusra? Rabovszky szerint tíz esetből kilencnél ez beválik, ám kivételek is akadnak. A legnagyobb veszély az, hogy néha közvetlenül a tragédia után nem is érzik a hatást – figyelmeztet a szakember. Ugyanis akár évekkel később egy teljesen hétköznapi esemény – vagy csak egy illat, esetleg egy hasonló helyzet – miatt tör felszínre, és komoly pszichikai problémát okoz. Ez jelzi azt, hogy a tűzoltó még nem dolgozott fel valamilyen átélt eseményt. Ilyenkor van szükség a pszichológus segítségére – teszi hozzá a szakember. A másik jó módszer még az úgynevezett „tárgyiasítás”, vagyis ha megpróbálják érzelmileg távol tartani maguktól a sérülteket. Sokat segít, ha úgy gondolkodnak: ez az én családommal, ismerőseimmel, barátaimmal nem történhet meg – fejtette ki Rabovszky. Hangsúlyozta azonban, hogy a tűzoltók „megküzdőképessége” magasabb az átlagnál, hiszen különben nem tudnák ellátni a feladatukat. A felvételinél a pszichológiára helyezik szinte a legnagyobb hangsúlyt, már akkor kiderül, alkalmas-e lelkileg is erre a hivatásra a leendő tűzoltó.
Ők is „pszichológusok”
Azt is fontos hangsúlyozni, hogy a tűzoltók nem csak tragédiák részesei lehetnek. Gyakran „fordul a kocka”, a sérültek számára ők a „pszichológusok”, és sokszor éri őket igazi, szép élmény is.
„Egy hölgyhöz vonultunk, aki elesett otthon, és combnyaktörést szenvedett. Csontvelőrákja volt, ezért borzalmas kínokat kellett elviselnie, a fájdalomtól szinte pánikba esett” – meséli az egyik tűzoltó. Mint mondja, amíg a mentők felkészültek a kezelésére, letérdelt mellé, megfogta a kezét, s végig beszélt hozzá. Megpróbáltam megnyugtatni, elmondtam neki, hogy mi történik most – teszi hozzá a lánglovag, és mint figyelmeztet: fontos az is, hogy negatív töltésű szavakat nem lehet ilyenkor használni. Vagyis nem azt kell mondani, hogy „nincsen semmi baj”, hanem hogy „minden rendben lesz”. Mint felidézi a helyzetet, amikor elindultak kifelé, hátramaradt, „ő azonban hátranyújtotta a kezét, mintha keresett volna. A többiektől kérdezte is: hol a kollégájuk?”
„Visszamentem hozzá, ismét megfogta a kezem, miközben azt mondta: most már jó. Betették a mentőbe, és soha többé nem láttam. Mégis ez volt eddig számomra a legnagyobb köszönet.”
rendőrkapitány
Kóros elmeállapotú nő akart bírót és rendőrkapitányt ölni
A hivatalokat is megfenyegette.
