Kádár János 1912. május 26-án született a fiumei Santo Spirito kórházban, az anyakönyvbe – anyja neve után – még Czermanik János József néven jegyezték be. A könnyebb kiejtés miatt a család későbbi magyar nyelvű dokumentumaiban már a Csermanek név szerepelt. 1918-ig Kapolyon nevelőszülőknél nevelkedett, majd Budapesten élt. Kádár az írógépműszerész szakmát választotta, melyet sikeresen el is végzett. Kádár tizenhét éves korában csatlakozott az illegális kommunista mozgalomhoz.
1945. február 13-án, Budapest ostroma után a főváros rendőrfőkapitány-helyettese lett. Kádár 1948. augusztus 5. és 1950. június 23. között belügyminiszter volt. 1949-ben részt vett a Rajk László elleni per előkészítésében. 1951 áprilisában letartóztatták. 1951 májusában minden tisztségétől megfosztották. 1952 decemberében a Legfelsőbb Bíróság koholt vádak alapján életfogytiglani fegyházra ítélte. 1954 júliusában szabadon bocsátották.
Az áruló
Az 1956-os forradalom napjaiban, október 30. és november 4. között a Nagy Imre-kormány államminisztere volt. November 1-jén Münnich Ferenccel a budapesti szovjet nagykövetségre ment, majd eltűnt Budapestről. November 2–3-án Moszkvában több kommunista ország állami és pártvezetőivel tárgyalt a magyarországi helyzetről. November 4-én Ungváron Nyikita Szergejevics Hruscsovval találkozott, majd Szolnokra vitték, ahol megalakította a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt. November 7-én Budapestre érkezett szovjet katonákkal. Létrehozta az MSZMP ideiglenes intézőbizottságát, amelynek az elnöke lett.
Kádár 1956. november 26-i rádióbeszédében büntetlenséget ígért a tömegmegmozdulások résztvevőinek, igaz, az „ellenforradalmárok, ellenforradalmi uszítók” felelősségre vonását is meghirdette. Szavait sokan úgy értelmezték, hogy nem lesz megtorlás. Azonban 1956 novemberétől 1959 végéig több mint 35 ezer ember ellen folyt eljárás. Közülük mintegy 22 ezret ítéltek hosszabb-rövidebb börtönbüntetésre és több mint 400-at halálra. Ebből 300-at biztosan a forradalomban végzett szerepe miatt, míg körülbelül másfél száz esetben további kutatások szükségesek. Emellett 13 ezer embert jogerős bírósági ítélet nélkül internáltak. A megtorlások elől 211 ezren külföldre menekültek, és közülük mintegy 170 ezren nem is tértek vissza.
Az első részleges amnesztia 1959-ben volt, majd 1963. március 21-én egyszerre 3480 főt engedtek szabadon. A forradalmárok egy jelentős csoportja, mintegy 600 fő csak az 1970-es években kerülhetett szabadlábra.
„Aki nincs ellenünk, az velünk van”
A Kádár-korszak két nagy szakaszra oszlik. Az elsőt, amely 1956-tól 1963-ig tartott, a forradalmárokkal való véres leszámolás, a diktatúra intézményrendszerének restaurálása, Kádár személyi hatalmának megszilárdulása és végül a rendszer nemzetközi elismertetése jellemezték. Eközben egyértelművé vált, hogy 1956 alapvető céljai – a függetlenség és a demokrácia – nem valósulhatnak meg, ám egyben az is, hogy az 1956 előtti sztálinista politikához nincs visszatérés, Rákosi és társai nem juthatnak többé szerephez Magyarországon. A második nagy szakasz, melynek során a rendszer megkülönböztető jegyei karakterisztikussá váltak, 1962–1963-tól 1988-ig tartott.
A pártvezetés 1963-ra teljesen tekintélyelvűvé vált, már nem törekedett a totális diktatúrára, az emberek teljes körű ellenőrzésére. Kádár meghirdette az „aki nincs ellenünk, az velünk van” politikáját, már nem volt kötelező hitet tenni a rendszer mellett, de ellene továbbra is tilos volt cselekedni akár szóban, akár más formában. A pártállam puha diktatúrája időszakában Magyarországot gyakran a szocialista tábor „legvidámabb barakkjának” nevezték, összehasonlítva más szocialista országok keményebb diktatúrájával.
Gazdasági összeomlás
A gazdasági problémák fokozódásával a 70-es években nőtt a kommunista vezetés bizonytalanságérzete, mert az 1956-os forradalom nagy tanulságának azt tartották, hogy nem szabad az életszínvonalat csökkenteni. 1982-re államcsődközeli helyzetbe sodródott az ország, melyből a kiutat a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank kölcsönei jelentették, melyhez azonban Magyarországnak be kellett lépnie a világ két legnagyobb tőkével rendelkező kapitalista szervezetébe, ennek megfelelően 1982-ben IMF-, 1983-ban IBRD (a Világbank elődje)-tag lett. A Kádár-rendszer időszakának végére Magyarország államadóssága több mint 20 milliárd dollárra növekedett, és képtelen volt fenntartani az 1970-es, 1980-as években kialakított életszínvonalat.
rendőrkapitány
Kóros elmeállapotú nő akart bírót és rendőrkapitányt ölni
A hivatalokat is megfenyegette.
