Kiss Gy. Csaba, az ELTE docense szerint hazánk leértékelődött az elmúlt években, amit bizonyít egy januári lengyel felmérés is, mely szerint a magyarok csupán a hetedikek a szimpátialistán, a csehek és a szlovákok is megelőznek minket. A szakértő szerint semmilyen lépés nem történt a magyar–lengyel kapcsolatok fejlesztése terén. A negatív magyarságképhez hozzájárult, hogy a 2006. október 23-i eseményeket a lengyel televízió élőben közvetítette – tette hozzá. A kutató elmondta: a kulturális diplomáciának sokkal felkészültebbnek kellene lennie, nem volt magyar kezdeményezés, a térséget nem szólítottuk meg az elmúlt években. Végig kellene gondolni egy olyan ösztöndíjprogramot, amely kifejezetten a közép-európai térségre irányul – mondta az egyetemi oktató.
Meglévő instabilitás a Balkánon
Kiss Gy. véleménye szerint az energiahiányosság és az észak–déli átjárhatóság hiánya nehezíti a térség helyzetét. Az ELTE docense a kommunista korszak örökségének nevezte a közös emlékezés hiányát. Kiss Gy. szerint hazánk a Kelet és a Nyugat határán van, azonban a nyugati sajtóban egyre inkább Kelet-Európa részeként említik. A szakértő szerint hiba volt Horvátországot a Nyugat-Balkánhoz sorolni, mivel a történelmi tények ennek jelentősen ellentmondanak. Úgy látja, a magyar külpolitikának nem szabad olyan tényekről megfeledkeznie, hogy a Balkánon már több albán, mint szerb él. Szerinte érdemes föltenni azt a kérdést: mennyire érdeke az uniónak vagy Oroszországnak, hogy a visegrádi együttműködés minél nehezebben működjön.
Biztonságpolitikai szempontból az energia kérdését tartja az egyik legfontosabb kihívásnak Kiss Gy. A kérdés másik aspektusa a délkelet-európai politikai instabilitás, amelynek egyik tényezője a boszniai helyzet megoldatlansága és Koszovó – tette hozzá. A nemzeti kisebbségek vonatkozásában egy csoportba tartozunk Szerbiával, Romániával és Horvátországgal, mivel ők is jelentős nemzeti kisebbséggel rendelkeznek – vélte Kiss Gy. A szakértő ebbe a csoportba sorolta Lengyelországot is, amely Fehéroroszországban is rendelkezik bizonyos számú kisebbséggel.
Hibás modernizáció és hatalmas adósságok
Kőrösi István, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense szerint az elmúlt ezer évben a széttagoltság nem volt szükségszerű a régiónkban, mivel több száz évig kompakt birodalmi egységek léteztek. A gazdaságban a második világháború után a Nyugattól való elzárkózás, a térségen belüli izoláltság és a belgazdaság elszakítása a külgazdaságtól volt a jellemző – vélte Kőrösi. Meghatározó volt a modernizáció rossz iránya és a felhalmozott adósságok óriási nagysága – tette hozzá. A szakértő szerint a rendszerváltást követően sem alkot szerves régiót Közép-Európa, és ma sincsenek erre utaló jelek.
„A széttagoltság erői nem tették lehetővé, hogy konvergencia jöjjön létre Németország és a centrumországok felé”. A piacgazdaság kiépítésével sem sikerült az igazi gazdasági talpra állás, mivel még most is a külső tényezők játsszák a legfőbb szerepet – vélte Kőrösi. A gazdasági átalakulás során a költségeket a térségnek kell állnia – mutatott rá a szakértő, aki szerint a régió nem elég vonzó még most sem a nyugati országok számára. „A visegrádi országok stratégiai fontossága nem nőtt, hanem csökkent az elmúlt években.” A szakértő szerint ennek oka, hogy nem vagyunk krízisrégió, nincs nyersanyagunk, és az unió már eleget profitált a térségből.
Kőrösi: A megszorítások sehová sem vezetnek
A fejlődés szerves megalapozására van szükség hazánkban és a térségben, mivel a restrikció soha nem vezetett ki a válságból – vélte a szakértő. Kőrösi szerint az egészségügy, az innováció, az infrastruktúra és a környezetgazdálkodás azok a területek, amelyek elősegíthetik a gazdaság újbóli fellendülését. A gazdasági kutató Csehország példáját mutatta be, ahol sikerült a korábbi hagyományos iparágakra alapozva egymillió új munkahelyet létrehozni, tehát ez itthon sem lehetetlen. Európa 5-6 százalékot fordít oktatásra napjainkban, míg 70 éve ennél kétszer többet költött erre a területre Magyarország – tette hozzá. Kőrösi szerint a hazai gazdasági eredmények többségét a multik tették zsebre.
Az oroszok csak átjárhatóságot szeretnének
Oroszország szempontjából a legfontosabb kérdés, hogy kell-e tőle félnünk – mondta el Sz. Bíró Zoltán, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa. A történész szerint az oroszok visszatérésének lehetősége a térségbe csak jelentős geopolitikai változás esetén következhet be, hasonlóan 1945-höz. Sz. Bíró úgy látja, a térség politikai osztályának nagy része sem kezdeményezné az oroszok visszatérését. A szakértő kifejtette, hogy az orosz gazdaságnak nincs is elég forrása, hogy ilyen hatást tudjon gyakorolni a térségre, a gazdaság visszaesése nagyon jelentős volt ott is. Sz. Bíró kijelentette: az utóbbi időben újabb jelentős fejlődés történt, de nagy kérdés, hogy ez meddig fog tartani. Az oroszok fő célja a térséggel az átjárhatóság biztosítása, hogy termékeikkel eljussanak Nyugat-Európába – tette hozzá. Véleménye szerint a Déli Áramlat fő problémája, hogy igazából nincs piaca, amit bizonyít a gázfelhasználás csökkenése.
Pókháló közepén kell ülnünk
Terényi János, a Magyar Külügyi Intézet igazgatója elmondta, hogy az elmúlt években a térségbeli politika nem volt megnevezve a magyar külpolitikai stratégiában. A külügyi intézet igazgatója szerint Közép-Európát nagyon nehéz definiálni, de legfőbb jellemzője az átmenetiség és a viszonylagosság. Terényi kijelentette: a számunkra használható Közép-Európa fogalom azokra az államokra vonatkozik, melyek egykor kommunista országok voltak, mostanra pedig megvalósult az euroatlanti integrációjuk. Véleménye szerint a térség regionális összetartozása nem erősödött az elmúlt húsz évben, és a kisállami széthúzó mechanizmusok nem enyhültek. Terényi elmondta, hogy a térségben egyik állam sem rendelkezik meghatározó hatalommal, Lengyelország sem tartozik ebbe a kategóriába, mivel nem gyakorol erős befolyást a térségre.
A külügyi intézet igazgatója úgy látja, napjainkban nincs erőteljes külső hatalmi nyomás Közép-Európán. A szakértő kijelentette, hogy a térség országai eltérő külső kapcsolatokkal rendelkeznek. „Meggyőződésem, hogy a régión belüli magyar külpolitikának nemcsak kétoldalú, hanem mozaikszerű politizálásra lenne szüksége.” Terényi úgy látja, az EU-n belül a „változó geometriák” alapján kell kialakítaniuk a visegrádi négyeknek az érdeküknek megfelelő döntéseket. Magyarország abban az értékes geostratégiai helyzetben van, amivel összekötő kapcsot játszhat a régióban – tette hozzá. Terényi szerint a külhoni magyarságot fontos összekötő kapocsként kell felhasználni, mivel a harmadik legnagyobb nemzetiség a térségben. „Egy pókháló közepében kell ülnie hazánknak.”
Súlyos történelmi örökség
Bába Iván politológus szerint ennek a térségnek volt egy nagyon súlyos közös élménye, amit a szovjet megszállás és a kommunizmus okozott. Közös érdek kell a sikeres együttműködéshez, ami a 90-es években a keleti kapcsolattól és a szovjet csapatoktól való megszabadulás volt – tette hozzá. A politológus szerint a térségbe áramló külföldi tőke csak a profitot aratja le, ezért nem történt jelentős gazdasági és életszínvonalbeli növekedés. Nagy jelentősége van a brüsszeli pénzeknek, mert meghatározó befolyással vannak a költségvetésre – tette hozzá. Bába fontos szerepet tulajdonít a következő költségvetési vitának, ahol keményen kell képviselnünk a térség érdekeit.
Általános frusztráció lett úrrá
Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő szerint a következő kormány feladata a gazdasági válság felszámolása lesz, amit döntően a külpolitikának is képviselnie kell – tette hozzá. A szakértő szerint olyan összefogásokra van szükség, melyek a nemzetközi politika színpadán is láthatóvá tudnak válni. Tálas úgy látja, a magyar külpolitikának realistának kell lennie, komolyan meg kell néznie az eszközök és a megvalósíthatóság arányát. A biztonságpolitikus szerint a magyar diplomáciai karral szemben számon kérhető követelményrendszert kell fölállítani. Tálas fontos problémának nevezte, hogy a magyar egyetemi szféra sem képes olyan embereket kibocsátani, akik kellő felkészültséggel rendelkeznek. „Kulcsfontosságú, hogy lobbiérdekeink legyenek a bilaterális kapcsolatok során.”
A 2004-es EU-csatlakozás a korábbi illúziók alapján térségi frusztrációvá vált – tette hozzá. Tálas úgy látja, ha a régióban gondolkodunk, rendkívül differenciált politikát kell folytatnunk. Véleménye szerint a térségbeli integrációkkal szemben jelentősen szembemennek a kis nemzetek nacionalizálódási folyamatai. „Erős, prosperáló gazdaság nélkül még nemzeti konszenzussal sem lehet sikeres külpolitikát folytatni.”
rendőrkapitány
Kóros elmeállapotú nő akart bírót és rendőrkapitányt ölni
A hivatalokat is megfenyegette.
