Az emberi jogok rendíthetetlen harcosát, aki költőként is ismert volt, szerdán, életének 59. évében, hosszú, türelemmel viselt betegség után érte a halál. Furmann Imrét az Egyenlő Bánásmód Hatósága saját halottjának tekinti. Temetése június 2-án, szerdán 11 órakor lesz a miskolci Szentpéteri kapui temetőben.
Furmann Imre 1951. október 27-én született Nyékládházán. Érettségi után villanyszerelőként, segédmunkásként, raktárosként és matrózként dolgozott. 1979-ben a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán kapott jogi diplomát. Egyetemi évei alatt a Glosszátor című havilapot szerkesztette. 1979-től Szerencsen ügyészségi fogalmazó volt, 1981-ben ügyész-bírói szakvizsgát tett, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség gyermek- és ifjúságvédelmi csoportjának ügyésze lett Miskolcon. Számos cikket, verset publikált különböző magyar lapokban, versei jelentek meg a Nemzetőr és a Szivárvány című emigráns magyar folyóiratokban. 1984-ben tagja lett a Fiatal Írók József Attila Körének. Irodalmi tevékenysége folytán került kapcsolatba Lezsák Sándorral. 1986-ban ügyvéd-jogtanácsos lett. Ügyvédi tevékenységét 1994-ben újította fel.
A Magyar Demokrata Fórum egyik alapítójaként jelen volt az 1987. szeptember 27-i lakiteleki találkozón, ahol ő is aláírta a lakiteleki nyilatkozatot. 1988-ban a lakásán alakult meg a miskolci MDF és a miskolci Fidesz. 1988-tól a Miskolci Fórum című lap felelős kiadója volt. 1987-től volt az MDF tagja, 1989-ben pártja képviseletében részt vett az Ellenzéki Kerekasztal ülésein a háromoldalú tárgyalások I/2-es munkabizottságában és a jószolgálati bizottságban. 1990-től az MDF országos alelnöke, 1990 decemberétől 1992 végéig általános alelnöke, 1989–1993-ban elnökségi tag, valamint a miskolci szervezet elnöke volt. 1992-ben – Csurka István dolgozatára adott válaszlépésként – megalapította az MDF-en belül működő Liberális Fórum Alapítványt, s a kuratórium elnöke lett.
1993-ban belépett a miskolci polgári körbe. 1994–2005 között a Másság Alapítvány Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Irodájának igazgatója volt. 1995-ben részt vett a Hankiss Elemér által kezdeményezett Találjuk ki Magyarországot! mozgalomban. 2005-től az Egyenlő Bánásmód Hatóság elnökhelyetteseként dolgozott.
1988-ban jelent meg Lendületlenül című verskötete, majd 1992-ben Átutazóban címmel publicisztikai írásait, interjúit, esszéit gyűjtötte kötetbe. 2000-ben adták ki a kisebbségi (főleg roma) témában írt publicisztikai írásait, tanulmányait Köznapi gyilkosságok címmel. 2003-ban Jogvédő segédkönyvet szerkesztett, összegyűjtve a kisebbségi jogvédelem általánosan hasznosítható tapasztalatait, dokumentumait, módszereit. Folyamatosan publikált cikkeket és tanulmányokat országos és helyi lapokban, folyóiratokban.
2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki a Magyar Köztársaság demokratikus joggyakorlata szolgálatában szerzett elévülhetetlen érdemeiért, a kisebbségi jogvédelem terén végzett munkásságáért. 2006 végén megkapta az Emberi Jogokért Emlékplakettet. 2009-ben – Göncz Árpád volt államfő mellett – elsőként nyerte el a Köztársaságért, a jogállamért díjat, amelyet az alkotmányosság, a jogbiztonság érvényre juttatása, a demokratikus jogállam alkotmányos és európai eszményének általános elterjesztése érdekében kifejtett munka és személyes példamutatás elismerésére hoztak létre.
(MTI)
rendőrkapitány
Kóros elmeállapotú nő akart bírót és rendőrkapitányt ölni
A hivatalokat is megfenyegette.
