Befejeződtek a védői perbeszédek, s a múlt héten az utolsó szó jogán a csaknem negyven vádlott is megtehette észrevételeit a több mint két éve tartó diósdi maffiaperben a Pest Megyei Bíróságon. Bartkó Levente tanácsa június első napjaiban hirdeti ki ítéletét, a szövevényes ügyek, az eljárás alatt folyamatosan változó vallomások, a vád és egyéb háttéralkuk miatt jogász szakemberek is csak óvatosan találgatnak az eddigi legnagyobb magyarországi maffiaperben napokon belül kiszabható büntetésekről. A csoport egyes tagjai számos alkalommal adták tanújelét annak, amit az őket ismerők a nyomozás, majd a bizonyítás alatt is hangoztattak: komoly rendőrségi, politikai kapcsolatokkal rendelkeznek, s e tőkéjüket a büntetőeljárás alatt is kamatoztatni tudták.
Részletes vallomásokat tett
A per két évvel ezelőtti kezdetekor a Pest Megyei Főügyészség szerint egy klasszikus elven működő bűnszervezet tetteit kellett volna felderíteni, de a bizonyításkor kiderült, az ezredforduló környékén a fővárosban, illetve környékén elkövetett bűncselekményekért különálló, egymással laza kapcsolatban, néha háborúban álló bandák a felelősek. A rendőrségi nyomozás sokáig egy helyben topogott, a vizsgálók először nem találtak összefüggést az ügyek között. Nagyot lendített a helyzeten, mikor a hatóság őrizetbe vette az egyik csoport bérgyilkosát, P. Sándort, aki részletes vallomásokat tett, megnevezte társait, megbízóit is. A férfi a 2005 tavaszán a Pest megyei Diósdon elkövetett kettős gyilkosság tettese. Információiért cserébe nyomozási alkut kötött az ügyészséggel, amely így a diósdi és egy másik, sikertelen merényleten kívül nem vádolta meg azokkal a rablótámadásokkal, amelyekben korábban részt vett.
A vádlott elmondta, hogy a kettős gyilkosság felbujtója a nagybátyja, C. Attila volt. Tudomása szerint az egyik sértettnek, F. Józsefnek azért kellett meghalnia, mert zsarolni kezdte C. Attila körét, akik ipari méretekben – tartálykocsikkal és csővezetéken – lopták az üzemanyagot a Mol Nyrt. százhalombattai olajfinomítójából. A merénylet társtettese K. Ferenc, aki a vádirat szerint felelős Terjék István vállalkozó haláláért is. Az ismert üzletembert az autójában robbantották fel 1998 nyarán a budapesti Egér úton, előtte K. Ferenc egy táskát adott át neki, amelyről a sértett úgy tudta, abban pénz van.
Bíróság előtt az ismert üzletember
Az ügyészség P. Györgyöt, az ismert könnyűzenei producert vádolta meg felbujtóként a robbantásos merénylet miatt, a férfi negyvenegyedrendű vádlottként a büntetőeljárás alatt végig következetesen tagadta bűnösségét a gyilkosságban, szerinte annak megrendelője egykori üzlettársa, barátja, C. Attila lehetett. P. György a bíróság előtt tagadta érintettségét a társaság más ügyeiben is. Az üzletembernek korábban tulajdonában volt egy mezőszentgyörgyi üzemanyagtelep, amelynek a közelében fut a Mol egyik szállítóvezetéke. A csövet C. Attiláék megcsapolták, és a százhalombattai kezelőszemélyzettel egyeztetve időnként lefejtették annak tartalmát.
A társaság pénzhamisítással is foglalkozott, a Németországban elrabolt, illetve Magyarországon ellopott biztonsági papírra nagyon jó minőségű, gyakorlatilag tökéletes ötezer forintosokat nyomtattak. A kész bankjegyeket kapcsolataik révén be tudták vinni a Magyar Nemzeti Bank raktárába, ahol valódiakra cserélték azokat. A néhány hete elmondott ügyészi perbeszéd megemlítette: ha az összes illegálisan megszerzett biztonsági papírra ötezreseket nyomtattak volna, az hiperinflációt generálva tönkretette volna a hazai nemzetgazdaságot.
Az üzlet alapja az olaj
A csoport legnagyobb bevételét azonban a Százhalombattán elkövetett olajlopásokból szerezte. Az üzem személyzetét beavatták a bűncselekményekbe, s azok a megbeszélt időpontokban segítettek azokban. Az említett tartálykocsikkal főképp benzint loptak a sofőrök beszervezésével s vélhetően az őrség tudtával. Utóbbi parancsnokait többször is tanúként hallgatta meg a bíróság, de ők tagadták érintettségüket.
Nagyobb mértékben csapolta meg a társaság a gázolajkészletet, miután az egyik vádlott, P. István Ercsiben található kamionmosójától szabályos csővezetéket építettek ki az üzemhez. A mosónál tartálykocsikba fejtették a gázolajat, amelyet a nagy benzinkúthálózatok beszállítói vásároltak meg. Az illegális csővezetékről tudomást szerzett az említett F. József, és zsarolni kezdte a csoportot. A bizonyításkor nem derült ki, hogy a Pipás gúnynevű férfi C. Attilát vagy P. Istvánt kereste meg követelésével, mert mindkét vádlott tagadta, hogy a piti bűnözőként ismert F. József hozzájuk fordult volna. A bérgyilkos, P. Sándor azonban végig ragaszkodott vallomásához, hogy nagybátyja, C. Attila bízta meg a merénylettel, s az azért járó pénzt P. Istvántól vette át. C. Attila más merényletre is felkérte unokaöccsét, ilyen volt a Gyurcsány Ferenc egykori üzlettársa, Sáska László elleni sikertelen gyilkossági kísérlet.
P. Sándornak kiváló információi voltak a pénzszállító páncélkocsik mozgásáról is, mivel korábban kísérőként az egyik ilyen cég alkalmazottja volt. Ismereteire alapozva a csoport több támadást is intézett a szállítók ellen a budapesti Szerémi és Egér úton. A társaság kirabolt több fővárosi bankfiókot is, az egyik támadásnál lábon lőttek egy biztonsági őrt, a férfit az eset után leszázalékolták. P. Sándort – vádalkuja miatt – nem vádolta meg az ügyészség az utóbbi bűncselekményekkel, bár mindegyikben részt vett. C. Attila sokáig nem tett említést róla, hogy felettesei is voltak a bűnszervezetben, majd 2007-ben előállt azzal, hogy a társaság urai a testvérek, Sz. István és Sz. Miklós voltak. A vallomás alapján vették őrizetbe a Kosziékként ismert testvéreket, s az ügyészség főképp C. Attila elmondásaira alapozta a vádat. Kosziék az egész per alatt következetesen tagadták, hogy közük lenne a diósdi merénylethez és az olajlopásokhoz.
