Befejeződtek a védői perbeszédek, s a múlt héten az utolsó szó jogán a csaknem negyven vádlott is megtehette észrevételeit a több mint két éve tartó diósdi maffiaperben a Pest Megyei Bíróságon. Bartkó Levente tanácsa június első napjaiban hirdeti ki ítéletét, a szövevényes ügyek, az eljárás alatt folyamatosan változó vallomások, a vád és egyéb háttéralkuk miatt jogász szakemberek is csak óvatosan találgatnak az eddigi legnagyobb magyarországi maffiaperben napokon belül kiszabható büntetésekről. A csoport egyes tagjai számos alkalommal adták tanújelét annak, amit az őket ismerők a nyomozás, majd a bizonyítás alatt is hangoztattak: komoly rendőrségi, politikai kapcsolatokkal rendelkeznek, s e tőkéjüket a büntetőeljárás alatt is kamatoztatni tudták.
Részletes vallomásokat tett
A per két évvel ezelőtti kezdetekor a Pest Megyei Főügyészség szerint egy klasszikus elven működő bűnszervezet tetteit kellett volna felderíteni, de a bizonyításkor kiderült, az ezredforduló környékén a fővárosban, illetve környékén elkövetett bűncselekményekért különálló, egymással laza kapcsolatban, néha háborúban álló bandák a felelősek. A rendőrségi nyomozás sokáig egy helyben topogott, a vizsgálók először nem találtak összefüggést az ügyek között. Nagyot lendített a helyzeten, mikor a hatóság őrizetbe vette az egyik csoport bérgyilkosát, P. Sándort, aki részletes vallomásokat tett, megnevezte társait, megbízóit is. A férfi a 2005 tavaszán a Pest megyei Diósdon elkövetett kettős gyilkosság tettese. Információiért cserébe nyomozási alkut kötött az ügyészséggel, amely így a diósdi és egy másik, sikertelen merényleten kívül nem vádolta meg azokkal a rablótámadásokkal, amelyekben korábban részt vett.
A vádlott elmondta, hogy a kettős gyilkosság felbujtója a nagybátyja, C. Attila volt. Tudomása szerint az egyik sértettnek, F. Józsefnek azért kellett meghalnia, mert zsarolni kezdte C. Attila körét, akik ipari méretekben – tartálykocsikkal és csővezetéken – lopták az üzemanyagot a Mol Nyrt. százhalombattai olajfinomítójából. A merénylet társtettese K. Ferenc, aki a vádirat szerint felelős Terjék István vállalkozó haláláért is. Az ismert üzletembert az autójában robbantották fel 1998 nyarán a budapesti Egér úton, előtte K. Ferenc egy táskát adott át neki, amelyről a sértett úgy tudta, abban pénz van.
Bíróság előtt az ismert üzletember
Az ügyészség P. Györgyöt, az ismert könnyűzenei producert vádolta meg felbujtóként a robbantásos merénylet miatt, a férfi negyvenegyedrendű vádlottként a büntetőeljárás alatt végig következetesen tagadta bűnösségét a gyilkosságban, szerinte annak megrendelője egykori üzlettársa, barátja, C. Attila lehetett. P. György a bíróság előtt tagadta érintettségét a társaság más ügyeiben is. Az üzletembernek korábban tulajdonában volt egy mezőszentgyörgyi üzemanyagtelep, amelynek a közelében fut a Mol egyik szállítóvezetéke. A csövet C. Attiláék megcsapolták, és a százhalombattai kezelőszemélyzettel egyeztetve időnként lefejtették annak tartalmát.
A társaság pénzhamisítással is foglalkozott, a Németországban elrabolt, illetve Magyarországon ellopott biztonsági papírra nagyon jó minőségű, gyakorlatilag tökéletes ötezer forintosokat nyomtattak. A kész bankjegyeket kapcsolataik révén be tudták vinni a Magyar Nemzeti Bank raktárába, ahol valódiakra cserélték azokat. A néhány hete elmondott ügyészi perbeszéd megemlítette: ha az összes illegálisan megszerzett biztonsági papírra ötezreseket nyomtattak volna, az hiperinflációt generálva tönkretette volna a hazai nemzetgazdaságot.
Az üzlet alapja az olaj
A csoport legnagyobb bevételét azonban a Százhalombattán elkövetett olajlopásokból szerezte. Az üzem személyzetét beavatták a bűncselekményekbe, s azok a megbeszélt időpontokban segítettek azokban. Az említett tartálykocsikkal főképp benzint loptak a sofőrök beszervezésével s vélhetően az őrség tudtával. Utóbbi parancsnokait többször is tanúként hallgatta meg a bíróság, de ők tagadták érintettségüket.
Nagyobb mértékben csapolta meg a társaság a gázolajkészletet, miután az egyik vádlott, P. István Ercsiben található kamionmosójától szabályos csővezetéket építettek ki az üzemhez. A mosónál tartálykocsikba fejtették a gázolajat, amelyet a nagy benzinkúthálózatok beszállítói vásároltak meg. Az illegális csővezetékről tudomást szerzett az említett F. József, és zsarolni kezdte a csoportot. A bizonyításkor nem derült ki, hogy a Pipás gúnynevű férfi C. Attilát vagy P. Istvánt kereste meg követelésével, mert mindkét vádlott tagadta, hogy a piti bűnözőként ismert F. József hozzájuk fordult volna. A bérgyilkos, P. Sándor azonban végig ragaszkodott vallomásához, hogy nagybátyja, C. Attila bízta meg a merénylettel, s az azért járó pénzt P. Istvántól vette át. C. Attila más merényletre is felkérte unokaöccsét, ilyen volt a Gyurcsány Ferenc egykori üzlettársa, Sáska László elleni sikertelen gyilkossági kísérlet.
P. Sándornak kiváló információi voltak a pénzszállító páncélkocsik mozgásáról is, mivel korábban kísérőként az egyik ilyen cég alkalmazottja volt. Ismereteire alapozva a csoport több támadást is intézett a szállítók ellen a budapesti Szerémi és Egér úton. A társaság kirabolt több fővárosi bankfiókot is, az egyik támadásnál lábon lőttek egy biztonsági őrt, a férfit az eset után leszázalékolták. P. Sándort – vádalkuja miatt – nem vádolta meg az ügyészség az utóbbi bűncselekményekkel, bár mindegyikben részt vett. C. Attila sokáig nem tett említést róla, hogy felettesei is voltak a bűnszervezetben, majd 2007-ben előállt azzal, hogy a társaság urai a testvérek, Sz. István és Sz. Miklós voltak. A vallomás alapján vették őrizetbe a Kosziékként ismert testvéreket, s az ügyészség főképp C. Attila elmondásaira alapozta a vádat. Kosziék az egész per alatt következetesen tagadták, hogy közük lenne a diósdi merénylethez és az olajlopásokhoz.
Egyetlen következetes
C. Attila ügyvédje, Szikinger István perbeszédében ki is tért rá, hogy védence a közelmúltban fedett akcióban vett részt, és életét kockáztatta egy elfogáskor. Amennyiben ez igaz, a szakembereknek bőven akad még tennivalójuk, hogy finomítsák a tanúvédelmi program szabályait. C. Attila személyi védelem alatt áll, 24 órás szolgálatban őrzik a kommandósok és fedett nyomozók, ugyanakkor egy maffiaper egyik fő vádlottja, így aggályos lehet, ha titkos hatósági akciókban vesz részt. Szikinger ügyvéd bibliai idézetekkel tarkított perbeszéde végén irgalmas ítéletet kért C. Attilára a bíróságtól.
Szintén a tanúvédelmi program hiányosságaira hívta fel a figyelmet védőbeszédében P. Sándor ügyvédje, Király Edina. P. Sándor – bár az ügyészség is elismerte, az egyetlen következetes és értékelhető vallomás tőle származik – korántsem kaphat olyan kedvezményeket, mint C. Attila. A bérgyilkos beismerte és megbánta tetteit, az ügyészség magatartásáért cserébe nem kért rá életfogytig tartó büntetést. A vádhatóság a majdani ítélet belső egyensúlya miatt ezt más vádlottak esetében sem indítványozta. P. István vélhetően nem lehetett megelégedve ügyvédje teljesítményével, mert annak védőbeszéde után maga is hosszas védekezést adott elő a vádban meghatározott szerepéről, s a legtöbb bűncselekményben ártatlannak vallotta magát. Kosziék védője, Zamecsnik Péter egész napos felszólalásában igyekezett rávilágítani a nyomozó hatóság és az ügyészség hajthatatlanságára. A testvérpár terhére róják, hogy hallgatólag beleegyeztek a diósdi merényletbe, az ilyen felbujtás azonban Zamecsnik szerint jogi nonszensz. A jogász igyekezett tisztázni P. György szerepét is, aki szerinte főképp C. Attila és társai manipulációinak áldozata.
E héten a vádlottak is megtehették észrevételeiket az utolsó szó jogán. A több helyütt érzelmektől sem mentes felszólalásokban a terheltek zöme ártatlannak vallotta magát a felsorolt vádpontokban. Az eddigi legnagyobb hazai maffiaperben június elsején és másodikán hirdet ítéletet a Pest Megyei Bíróság.
