„1956 őszén Angyalföldön voltam a pártbizottság első titkára; nem belügyminiszter voltam, hanem szenvedő alanya és átélője azoknak az eseményeknek, amelyek 1956-ban történtek. Ugyanúgy szenvedtem és átéltem, mint más magyar állampolgár” – állította a Duna Televízió Közbeszéd című műsorának adott exkluzív interjúban Biszku Béla, a Kádár-korszak egyik fontos politikai személyisége, volt belügyminiszter.
Mit gondolt magáról a forradalomról és abban Nagy Imre szerepéről? – hangzott a Közbeszéd kérdése. Biszku kijelentette: ’56-ot nem tekinti forradalomnak. Példaként említette, hogy a Láng Gépgyár tulajdonosa az üzemben várta az események kimenetelét , a „gyár visszaszerzésében” reménykedve. Mező Imre lelövését, valamint a budapesti pártbizottság székházának ostroma során a székházat védők megölését – ahogy az egész forradalmat is – nemzeti tragédiának, a „magyar nép tragédiájának” nevezte, melynek ő szenvedő alanya volt. „Énszerintem ez a rendszer megváltoztatásra való törekvést fejezett ki, és a rendszerért való harc igazságos volt” – szögezte le.
Belügyminiszterként politikai tisztséget töltött be, az ország közbiztonságának helyreállításáért és a törvények betartatásért dolgozott – summázta a BM élén eltöltött négy és fél esztendő tevékenységének szerinte volt lényegét Biszku Béla. Mindezért cserébe elfogadható ár volt számára háromszáz ember kivégzése, húszezer ember bebörtönzése és kétszázezer ember emigrációja, amiről a történeti adatok tanúskodnak? – hangzott a Közbeszéd felvetése.
Biszku úgy reagált: mindehhez neki nem volt közvetlen köze. „Hogy mennyi ember hagyta el az országot, az az akkori helyzet következménye volt, és én rendkívül sajnáltam azokat, akik ennek a helyzetnek következtében hazájukat kénytelenek voltak elhagyni” – áll a beszélgetésben. Miniszterként a kivégzettekhez és a bebörtönzöttekhez sem volt köze? – hangzott a további kérdés. „Az ítéleteket nem én hoztam, azt a szuverén magyar bíróság hozta meg” – szól a válasz. Az ítéleteket pedig nem tudja minősíteni, a pereket ugyanakkor nem tartja koncepciós pereknek, mondván: azok „valamilyen cselekmények alapján születtek meg”.
Biszku Béla az interjúban leszögezte: létre kellene hozni egy történészekből álló bizottságot, amelynek az 1956-hoz vezető cselekmények, valamint ezek 1956 utáni következményeinek a „tények alapján való elemzése” lenne a feladata. Mint mondta: állna egy ilyen bizottság elébe, és minden kérdésre legjobb tudása szerint válaszolna.
origo.hu
Egyre gyanúsabbak a körülmények az óvodából eltűnt gyermek ügyében – vajon ki lehet a felelős?
