A budapesti központ tervét 2008. augusztus 28-án, az első fórumon jelentette be a Külügyminisztérium. A megvalósíthatósági tanulmányt a következő év júniusában mutatták be ugyancsak az emberi jogi fórumon. A tanulmány 2-2,5 millió euróra becsülte a központ éves fenntartási költségét, az összeget az elképzelés szerint nemzetközi támogatással teremtenék elő.
Göncz Kinga akkori külügyminiszter 2008-ban, az első emberi jogi fórumon úgy fogalmazott: a budapesti intézet célja egyebek mellett a világban kialakuló konfliktusok előrejelzése lenne. „Magyarországnak abszolút érdeke, hogy a világ minél stabilabb legyen, minél kevésbé legyenek olyan gócok, ahol a felgyűlő feszültségek tényleges, kiterjedő konfliktusokhoz vezetnek, etnikai feszültségekhez, amelyeknek népirtás lehet a következménye” – mondta akkor Göncz. Hozzátette: a népirtás elleni központ figyelemmel kísérné a veszélyes konfliktusokkal fenyegető folyamatokat és adatokat gyűjtene.
Lakatos István emberi jogi nagykövet 2009-ben, a második fórumon azt mondta, Budapest azért jó helyszíne a központnak, mert több humanitárius szervezetnek működik irodája a magyar fővárosban, és ez megkönnyíti velük az együttműködést. Ugyanakkor a gyarmatosító múlttal nem terhelt Magyarország elfogadható helyszín Afrika, Ázsia és Latin-Amerika országai számára.
A tanulmány bemutatásakor, 2009-ben a Kormányszóvivői Iroda hangsúlyozta, a kormány meggyőződése, hogy a Népirtás és Tömeges Emberi Jogsértés Megelőzési Központ jelentős intézményi hátteret biztosíthat a nemzetközi népirtás elleni küzdelemhez. A kormány bízik abban, hogy a magyar kezdeményezés megkapja a szükséges támogatást, s így a korábbiaknál hatékonyabb nemzetközi együttműködés valósulhat meg ezen a területen – állt az akkori közleményben.
(MTI)
origo.hu
Szárad és szivárog a kérészéletű Tisza Párt
