„Szevasztok, én meghalok!”

A napokban jelent meg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanárának, Jobbágyi Gábornak „Szevasztok, én meghalok!” című legújabb 1956-os könyve. A kötet – a szerző kutatásai révén – olyan új adatokat tartalmaz, amelyek alapján több szempontból más megvilágításban látjuk 1956-ot, különös tekintettel a halottakra vonatkozó számadatokra. Jobbágyi Gábor talán legnagyobb érdeme, hogy Magyarországon elsőként kutatta és elemezte az 1956-os forradalom és szabadságharc sebesülthalálozását. • „Mindenkinek lehet köze, mindenkinek legyen köze 1956-hoz”

– Professzor úr, mi volt a lényegi eleme kutatásainak és milyen eredménnyel zárult?

– Arra tettem kísérletet, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc, illetve a megtorlás halálos áldozataira vonatkozó korabeli és a napjainkig meg nem cáfolt adatokat felülbíráljam. E tekintetben széles körű és forrásokon alapuló kutatás után arra a következtetésre jutottam, hogy 10 ezer és 40 ezer között volt a halottak száma, becslésem szerint húszezer körüli a halálozás. Az egyes részadatok megállapításánál és a mozaikok összerakásánál számos olyan eseményre bukkantam, amelyek esetében mindmáig nem végeztek alapos feltáró munkát, ennek következtében az adott eseménynél az elhunytakra vonatkozó adatok is pontatlanok.

– Mely események ezek?

– Az 1956. október 23-án és 24-e hajnalán a Magyar Rádiónál történteket említeném először. A köztudatban eddig az élt, hogy az itt történt eseményeket az „ellenforradalmárok” tudatos támadása robbantotta ki. Az épületben valóban volt mintegy ötszáz ÁVH-s, de ők hosszabb ideig csak riasztó lövéseket adtak le, miközben már több halottjuk és sebesültjük volt – az eddigi közlések alapján. A valóságban viszont a környező kórházak (II-es számú Sebészeti Klinika, a Vas utcai kórház, a Péterfy Sándor utcai kórház) adatai alapján egyértelműen megállapítható, hogy azok 1956. október 23-án este tíz óráig már megteltek sebesültekkel és halottakkal. Ezek többségében a felkelők halottai és sebesültjei voltak. Mindez bizonyítja, hogy az ÁVH belelőtt a tömegbe, aminek következtében a helyszínen is sok halott maradhatott. Elmondható tehát, hogy a Magyar Rádiónál lévő október 23-i sortűznek 100-300 halottja volt. Ezt követte az épületnek az ostroma, amelynek során nőtt a halottak és sebesültek száma. Említhetném az október 25-i Kossuth téri sortüzet is. A hivatalos adatok szerint 54-en haltak meg itt, holott a halottak száma csaknem ezerre tehető, beleértve a sebesülthalálozást.

A teljes interjút a Magyar Nemzet pénteki számában olvashatják.