A nemzetgyűlési választásokat 1945. november 4-én tartották meg, amely esemény véget vetett a több mint másfél éves közjogi bizonytalanságnak. Az újrakezdést célzó politikai kibontakozás 1944. november végén indult meg, s a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front (MNFF) megalakításával szervezeti keretet is öltött. Az MNFF-et a kezdeményező Magyar Kommunista Párt (MKP), a Horthy-korszak két parlamenti ellenzéki pártja, a Független Kisgazdapárt (FKGP) és a Szociáldemokrata Párt (SZDP), valamint a Nemzeti Parasztpárt (NPP) és a Polgári Demokrata Párt (PDP) alapította meg.
Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1944. december 22-én, az ideiglenes nemzetgyűlés által is elfogadott nyilatkozatában elkötelezte magát az ország demokratikus átalakítása mellett, és a biztosítandó szabadságjogok között kiemelte „az általános, egyenlő, titkos választójogot”. Ezen elhatározás szellemében született meg az új választási szabályozás az ideiglenes nemzetgyűlés 1945. szeptemberi ülésszakán.
Kizárták a német nemzetiségűeket
Az 1945. évi VIII. törvény eltörölte a szavazás addigi kötelező jellegét, megerősítette annak általános és titkos mivoltát, egyúttal eltörölve minden addigi cenzust, valamint a szavazóképesség alsó határát férfiaknál és nőknél egyaránt húsz évben határozta meg. Ugyanakkor kizárta a választásból a német nemzetiségűeket. A választásokon így 5 160 499 polgár vált szavazásra jogosulttá, ami az 1939-es 2 761 618 emberhez képest 186,87 százalékos növekedés volt.
A választásokon való indulást a törvény az Országos Nemzeti Bizottság engedélyéhez kötötte. Az 1945. szeptember közepén megtartott ülésen az MNFF öt pártján kívül még két jelentkező indulását engedélyezték: a Magyar Radikális Pártét (MRP) és a Barankovics István vezette Demokrata Néppártét (DNP).
Az FKGP lefedte az egész jobboldalt
Az FKGP e néven másfél évtizeden át volt ellenzéki szereplője a Horthy-korszak politikai és választási küzdelmeinek. A tőle jobbra lévő politikai pártok hiányában választási pártként kényszerűen széles gyűjtőpárttá vált, amely felölelte a paraszti baloldaltól a politikai centrumon át a demokratikus jobboldal szinte teljes spektrumát.
Az FKGP választási szereplése/Kattintson a nagyobb képért
Az SZDP fél évszázados politikai múlttal és több mint húszéves parlamenti ellenzéki szerepléssel a háta mögött indult a választásokon. Marxista osztálypártként továbbra is a szocializmus evolúciós úton történő távlati megvalósítását tartotta céljának. Hagyományos munkásbázisú szavazótábora mellett tovább nyitott a kisegzisztenciák és az alkalmazotti rétegek felé is.
Az MKP 25 évi illegalitás után kezdett ismét legális tevékenységbe. A szovjet emigrációból hazatért vezetői állománya kis létszámú káderpártból egy jó félév alatt hozott létre háromszázezres tömegpártot.
Az NPP 1939-ben, Makón alakult, tényleges tevékenységet nem folytatott. Radikális baloldali agrárpártként elsősorban a szegényparasztságot, valamint az újonnan földhöz jutottak mellett a népi származású értelmiséget célozta meg.
Az MKP választási szereplése/Kattintson a nagyobb képért
A PDP a Horthy-korszak liberális pártjai vezetőinek egy részéből alakult meg.
Az MRP tulajdonképpen a Jászi Oszkár vezette Országos Radikális Párt 1918–19-es időszakban történelmi szerephez jutott baloldali radikális értelmiség maroknyi utódából alakult szervezet.
Kereszténypárt indulására – amely programszerűen vállalta a politikai katolicizmus képviseletét – végül nem került sor. Az Országos Nemzeti Bizottságtól ugyan engedélyt kapott Barankovics-féle Demokrata Néppárt a rövid időre, a saját sajtólehetőségek hiányára panaszkodva az egyházi vezetés támogatása nélkül nem állított önálló listát.
Hatalmas részvétel, elsöprő kisgazdasiker
A választás igen magas részvétellel történt, átlagosan a polgároknak csaknem 93 százaléka vett részt a szavazáson. Az aktivitásnak ez a szintje egyaránt mutatja a lakosság érdeklődését és érdekeltségét, a választási kampány mozgósító hatását. A várakozásoknak és előrejelzéseknek megfelelően az FKGP szerepelt a legjobban, megszerezve a szavazatok 57,03 százalékát, ami 245 mandátumot jelentett a 409-ből. A nagy siker egyik összetevője az 1945-ös pártstruktúra jellegzetességében kereshető. Önálló politikai artikulációs lehetőség híján a nemzeti konzervativizmus és a politikai katolicizmus szimpatizánsai csak a kisgazdapártra tudtak szavazni.
Az NPP választási szereplése/Kattintson a nagyobb képért
A három baloldali párt együtt 42 százalékos támogatottságot könyvelhetett el, melynek java része a frissen választójoghoz jutott társadalmi csoportoktól származott. A szociáldemokrata párt 17,41 százalékos (69 mandátum) teljesítményének nagy része a hagyományos bázisról, az ipari munkásságtól, az önálló kisegzisztenciáktól és a párt felé orientálódó alkalmazottaktól származott. A városokban a kisgazda-, az iparosodottabb területeken a kommunista párt volt a fő versenytárs.
Az MKP 16,96 százalékos (70 mandátum) aránya elsősorban az ipari munkásság és a tiszántúli szegényparasztság szimpátiáját tükrözte. Az NPP 6,87 százalékos (23 mandátum) eredményével a szegényparasztokra támaszkodóan a két munkáspárt megbízható szövetségeseként szerepelt. Nagyobb támogatottságra csak a Tiszántúl középső részén tudott szert tenni.
Az SZDP választási szereplése/Kattintson a nagyobb képért
A két liberális párt nem tudott vonzóvá válni egyetlen társadalmi csoport számára sem. Így mindkettő törpepárt maradt: a PDP mindössze nagy-budapesti szavazói segítségével jutott két mandátumhoz, az MRP összes szavazata azonban még egy fél mandátumhoz sem lett volna elegendő.
Egyedülálló módon a voksolás után semmiféle panaszt nem nyújtottak be a választásokkal kapcsolatban, ami annak legitimációját, tiszta lebonyolításának bizonyságát nagyban növelte.
A PDP választási szereplése/Kattintson a nagyobb képért
A szovjetek akarata érvényesült
Az emberek többsége a demokrácia és a szociális gazdálkodás, valamint a magyar hagyományok és a nyugatos orientáció valamiféle keverékét, közbülső úton járó „híd-Magyarországot” látott kívánatosnak, egyszersmind reálisnak.
A választások után koalíciós kormány alakult a szovjetek nyomására és a pártok korábbi megállapodása alapján, annak ellenére, hogy a parlamenti matematika ezt nem igényelte volna. A kisgazdák nyolc, a szociáldemokraták és a kommunisták négy-négy, míg a parasztpárt egy tárcát kapott. A legfontosabb tárcák természetesen a kommunisták befolyása alá kerültek, így nagyobb erővel kezdődhetett meg a polgári politikusok kiszorítása a közéletből. A legnagyobb küzdelem a belügyminiszteri posztért volt, amelyet a kisgazdák Kovács Bélának szántak volna, de végül is a megszálló szovjet csapatok szava volt a döntő.
(Forrás: vokscentrum.hu, Magyarok Krónikája)
rendőrkapitány
Kóros elmeállapotú nő akart bírót és rendőrkapitányt ölni
A hivatalokat is megfenyegette.
