„Az Ellenzéki szervezetek az illegálisan (sic!) még mindig pártirányítás alatt álló minisztériumon belül a mai napig is az állambiztonsági szolgálatban látják az MSZMP politikájának legközvetlenebb támaszát” – olvasható a Belügyminisztérium pártokhoz való viszonyáról szóló BM-jelentésben 1989 nyarán.
Megrovásban részesültek
Végvári József január 19-én kiállt a nyilvánosság elé, fenntartotta a korábban elmondottakat, és hozzátette: a botrány kirobbanása óta végzett iratmegsemmisítések továbbra is zajlanak. A rendőr őrnagyot a kijelentést követően azonnali hatállyal felfüggesztették. Miután minden szennyes az újságok szerkesztőségeiben száradt, Németh Miklós nem tehetett mást, bejelentette, hogy a megszűnő III/III-as főcsoportfőnökség helyett fel kell állítani a Nemzetbiztonsági Hivatalt. Január 23-án lemondott Horváth István, helyére Gál Zoltán érkezett a belügyi tárca élére.
A dicstelen véget ért Dunagate-botrány lezárásaként Végvári Józsefet államügyészi megrovásban részesítették, a BM belső biztonsági szolgálatának vezetőit pedig a katonai ügyészségen „szidták meg”. Az ügy politikai hozadékaként az MSZP választási esélyei jócskán leromlottak, az SZDSZ pedig februárra megközelítette a biztos befutónak tűnő Magyar Demokrata Fórumot.
