A Demokratikus Koalíció vezére írásában kétségbe vonja Orbán Viktor demokrata mivoltát, mivel véleménye szerint egy igazi demokrata nem egy rétegben – jelesül a középosztályban –, hanem egész népében hisz.
Gyurcsány szerint Orbán értékelése önleleplezés, aki miután kihasználta a „rászorultak” segítségét, akik kikaparták neki a gesztenyét a választásokkor, felbontja a velük kötött szövetséget, és újra a középosztály felé fordul. „Ó, mily dicső erkölcsi magasság ez?!” – teszi fel a kérdést az ellenzéki politikus, miközben Orbánt virtigli nacionalistának nevezi, akinek a magyar a felsőbbrendűség szinonimája.
Gyurcsány úgy véli, Orbán megtagadja származását, ezzel megtagadja saját szüleit is: „Kezdjük az elején. Orbán proli sorból jön. Munkás szülők, sok gürcölés, nehéz vidéki élet. Amolyan peremvidék. Nem gúnyolódom, miért tenném, én is innen jövök, talán száz kilométerrel arrébbról. Ha innen nézem keserű Orbán története, de nekem – elsősorban anyám miatt – kedves világ is” – írja némi népi romantikus felhanggal.
Majd lezárja gondolatmenetét, melyben mély demokratikus és erőteljesen szociális meggyőződésének próbál hangot adni, mikor is újra lándzsát tör az elesettek, illetve a magyar demokrácia ügye mellett, de persze elmaradhatatlanul odaszúr Orbánnak, akit gazembernek tart: „azt üzeni anyjának és apjának – mellesleg az enyémeknek is –, hogy Ti nem kelletek. Ti dolgozzatok, de többet ne akarjatok. Kádár is ezt mondta. Csak ellenkező előjellel. Ő kizárta a polgárt, Orbán kizárja a munkást a népképviseletből. Mindkettőből elég. Sajnálom, megvetem őket. Kádár proletárdiktatúrát, Orbán keresztény-konzervatív diktatúrát akar.”
