Az OBH mellett – a hivatal elnökének kezdeményezésére – létrejött tanácsadó és döntés-előkészítő szakmai szervezetekben a különböző bíróságokon és ügyszakokban tevékenykedő bírák, illetve a hivatal szakemberei dolgoznak együtt.
Örkényi László elmondta, hogy munkatársaival már az első félévben több száz álláshely sorsára vonatkozó döntést kell előkészíteniük. A legsürgetőbb feladat a megüresedő mintegy száz bírói álláshely, valamint a 180 új titkári, illetve 200 új tisztviselői álláshely elosztása a 19 megyei és a fővárosi törvényszék között.
A munkacsoport vezetője utalt arra, hogy a probléma lényege köztudott: a központi régió, a főváros, illetve Pest megye bíróságain régóta jóval tovább tartanak a perek, mint az ország más részein. „Ez a helyzet az utóbbi két évtizedben egyre nehezebben volt kezelhető, de már a rendszerváltás előtt is érzékelték az érintettek. Sőt, ha valaki fellapoz egy 100–150 évvel ezelőtti jogi szaklapot, láthatja, már akkor is arról cikkeztek a kollégák, hogy az ország közepén megfeneklenek az ügyek” – jellemezte a múltban gyökerező helyzetet.
A nehézségek tehát nem új keletűek, és bizonyára szoros összefüggésben vannak azzal, hogy Magyarország történelmi léptékben Budapest-centrikus, itt összpontosul az állami szervezetrendszer, a politikai, gazdasági, szellemi élet. A rendszerváltást követően pedig a jogállam kiépülése egyre újabb és újabb ügytípusokban nyitotta meg, szélesítette ki a bírói út lehetőségét, az igazságszolgáltatás anyagi, személyi, szervezeti feltételei viszont nem igazodtak az egyre nagyobb kihívásokhoz – fejtette ki.
A kialakult helyzetben elkerülhetetlen, hogy a munkaerő végre a munkamennyiséghez igazodva legyen elosztva az ország bíróságai között. Tarthatatlan, hogy ha valaki bírósághoz fordul, akkor ma vannak olyan helyek, ahol kétszer annyi idő múlva tűzik ki és intézik el az ügyét, mint a munkateher szempontjából szerencsésebb megyékben.
Az erőforrások racionális, feladatokhoz igazodó elosztása nemcsak a túlterhelt bírák védelmében fontos, hanem elsősorban az egységes magyar igazságszolgáltatás és a jogkereső közönség érdeke – mondta az OBH mellett működő munkacsoport vezetője. A bíró szerint az idén betölthetővé váló több száz státus soha vissza nem térő alkalmat ad arra, hogy a hosszú idő alatt – több egymástól független tényező nyomán – az igazságszolgáltatásban kialakult egyenlőtlenségeket felszámolják.
Örkényi László hozzátette: a bírósági ügyteher kezelésének meglehetősen bonyolult szakmai problémája viszonylag egyszerűen szemléltethető, ha valaki elképzel egy fürdőkádat. A beömlő víz az érkező ügyeket jelenti, a lefolyó a befejezéseket, ami pedig a kádban örvénylik, az a folyamatban lévő ügyek tömege. Az eljárások hosszát az egy időben folyamatban lévő ügyek mennyisége határozza meg, tehát ahhoz, hogy az eljárások rövidüljenek, a folyamatban lévő ügyek számát kell csökkenteni, például azzal, hogy az erőforrásokat oda csoportosítjuk át, ahol a legszűkebb a keresztmetszet, legtöbb az egy bíróra eső munkateher – magyarázta.
Ezen túlmenően a probléma megoldásához, az erőforrások megfelelő újraelosztásához hosszabb távon is olyan rendszert kell kidolgozni, amely figyelembe veszi az ügyek nehézségét, és súlyozza az ügyeket az elintézésükhöz szükséges bírói munka mennyisége szempontjából. Mint Örkényi László elmondta, a központi régiónak nemcsak a kiemelkedő ügymennyiség kezelése okoz megoldhatatlan problémát, de az is, hogy többnyire itt vannak a legnagyobb, legbonyolultabb büntető-, gazdasági és polgári ügyek.
Ma a „darab-darab” elve alapján készülnek a bírósági statisztikák. A bírói munka azonban – mint minden intellektuális tevékenység – mennyiségi mutatókkal nehezen megragadható, de azt mégis könnyű belátni, hogy a móri ügy, a Kulcsár-ügy vagy egy nagy gazdasági per egészen más munkaterhet jelent a bíró számára, mint például egy 30 ezer forintos közüzemi számla elmaradásából fakadó per. Ezeket az – egyes ügyek munkaidőigényében jelentkező – egyenlőtlenségeket pedig a munkaerő elosztásánál figyelembe kell venni. Erre irányuló törekvések több nyugat-európai országban megfigyelhetők, például Németországban és Hollandiában – fűzte hozzá a Fővárosi Törvényszék bírája.
Az ügyek súlyozásán alapuló rendszernek 2013 elejére el kell nyernie végleges formáját. Az az elképzelés, hogy az eljárást megindító iratból többé-kevésbé jól megbecsülhető a per hossza, mondta Örkényi László. Egy vádirat vagy egy közigazgatási pert elindító kereset alapján következtetni lehet a per munkaidőigényére. A polgári eljárásokra sajnos ez kevésbé igaz, mert a jelenlegi polgári perrendtartás nem kellően szigorú a tekintetben, hogy a feleket visszatartsa az eljárás szándékos elhúzásától, az ítélet késleltetésétől, például a parttalan bizonyítástól vagy a nyilvánvalóan alaptalan ellenkérelmek benyújtásától. A törvényi szabályok szigorúbb betartása is segítené az eljárások gyorsabb befejezését. Ezen a téren is lehetne még mit javítani, de ez jogalkotói kompetencia, csakúgy mint a nem feltétlenül bírói munkát igénylő ügyeknek a bírói útról való elterelése, hangsúlyozta Örkényi László.
Az erőforrásoknak az ügyek súlyozása alapján végzett elosztása azt is jelenti, hogy ha idővel ledolgozta ügyhátralékát a központi régió, és másutt van szükség segítségre, akkor majd oda csoportosíthatók át a betöltésre váró bírói álláshelyek. Ideje, hogy az öröklött aránytalan struktúra helyett működőképes, a folyamatosan változó környezet új kihívásaihoz igazodó rendszerként működjön az igazságszolgáltatás – szögezte le a munkacsoport vezetője.
