A témához képest mindenképpen nagy érdeklődést váltott ki az elemzés – így kezdte Bajnai Gordon záróbeszédét azon a csütörtöki konferencián, ahol az általa vezetett Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány bemutatta 9 hónapos kutatáson alapuló közpolitikai javaslatát a mélyszegénység ügyében. Előtte ugyan Oszkó Péter pont azt mondta, hogy azért kezdték ezzel hagyományteremtőnek szánt programalkotásukat, mert ez ma Magyarországon a legfontosabb téma, de spongyát rá: mi amúgy is másban láttuk a fokozott érdeklődés okát.
Vezesse már őket
Ugye, a Magyar Nemzet szocialista forrásokra hivatkozva megírta, hogy már csak Bajnain múlik, hogy kormányfőjelölt akar-e lenni 2014-ben, mi a beszédből és a rendezvény hangulatából úgy gondoltuk, hogy ez már nem is kérdés. Kezdjük utóbbival: a Blaha Lujza tér melletti szállóhoz, ugye, közel van a Népszínház utca, Budapestnek az a pontja, ahol a mélyszegénységről valószínűleg órákig tudnának mesélni.
Mégsem nyomta agyon ez a kettősség a konferenciát, sőt még a Demokratikus Koalíció zászlajára tűzött nyugatosság is jobban átjött, pedig javarészt ugyanaz a demokráciasirató értelmiség jelent meg itt is, amely Gyurcsányék teadélutánjain szokott. Így simán elképzelhetőnek láttam volna, hogy mondjuk Korózs Lajos, Lendvai Ildikó, Vitányi Iván, Székely Tamás, Kósáné Kovács Magda, Draskovics Tibor, Ágh Attila és Kunhalmi Ágnes meggyőzzék Szigetvári Viktoron keresztül Bajnait egy csokis muffin elmajszolása mellett, hogy vezesse már őket vagy a listájukat 2014-ben.
Az egész napos rendezvény elején még persze láthatóan az ügy foglalkoztatta a publikumot, így például síri csend fogadta Szigetvári bevezetőjét, amiben elmondta: picit tabut döntögetni akartak, de nem csak azért, hogy önmagáért tabut döntögessünk. Majd deklarált cinizmussal kiosztotta az álcsiripelőket, azokat, akik úgy érzik, hogy ők erről már mindent megírtak 1973-ban a szociológiai szemlében és a kisbírói szerepben tetszelgő településvezetőket és a kérdést rasszistán megközelítőket. Matt Browne, az amerikai testvéralapítvány, a Center for American Progress vezetője pedig a konzervatívokat és a haladókat jellemezte, előbbiek a változás ellen vannak, utóbbiak viszont nyitottak szerinte. Megjegyezte azt is, hogy ő csak segíteni jött, nem az amerikai modellt akarja Bajnaiékon keresztül ránk erőltetni.
Emelt nyugdíj, feltételes segély
A HaHa modellje pedig így néz ki: nem tartják úgy, hogy minden szegény áldozat, de azt sem hiszik, hogy csak azt kell segíteni, aki iparkodik. Fontosnak tartják, hogy a segélyezés feltételekhez kötött és rászorultsági alapú legyen, valamint ösztönözze a munkába állást. Segítenék a keveset keresőket is, az összeg pedig így jönne ki: a családban az egy főre jutó jövedelem elérje az öregségi nyugdíjminimum másfélszeresét. A nyugdíjminimumot egyébként megemelnék. 28 500 forintról 31 ezerre. A segélyt pedig elvonnák attól, aki nem működik együtt a munkaügyi kirendeltséggel.
A második legnagyobb érdeklődés azt a négypárti vitát kísérte, amiben Lázár János, Kiss Péter, Szél Berandett és Niedermüller Péter vett részt. Aki azt várta, hogy itt aztán olyan csörte lesz, hogy a vízhűtő jégkockáival dobálják meg majd egymást a politikusok, annak csalódnia kellett. Kiss Péter próbálkozott egy Lázárnak címzett, óvatos „annyit érrel”, de a Fidesz frakcióvezetője nem vette fel a kesztyűt, és dicsérte a HaHa tanulmányát, megjegyezve, hogy abba azért valószínűleg nem sokan mennének bele idehaza, hogy könnyebb feltételekhez kössék a szociális juttatásokat. A DK alelnöke pedig azt hangsúlyozta, hogy a szociálpolitikának jövőképet kell adnia és kényszerítés helyett motiválnia. Az LMP részéről Szél Bernadett is üdvözölte a feltételekhez kötött juttatást, de azt már nem, ami az emberi méltóságot sérti, így a „tiszta udvar, rendes ház” koncepcióját sem tartja túl kreatívnak. Kiss viszont nagyon lelkes volt, hogy a HaHa konkrétumot rakott le az asztalra.
Földrajzi és történelmi kontextusba helyezett keretezés
Aztán jött Bajnai zárszava, és már ott éreztük, hogy bizony bejelentkezés ez, ahogy megformálta a „tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim” szavakat. Politológusdiploma nélkül, szabad szemmel is látható volt, hogy a földrajzi és történelmi kontextusba helyezett keretezés (Észak- vagy Dél-Korea, esetleg Kelet- vagy Nyugat-Németország lesz itt húsz év múlva) és az ellenfél szóhasználatának kölcsönzés (úgy mint „erős Magyarország”), mire megy ki a játék. És ha még azt is hozzávesszük hogy a baloldalát keresgélő MSZP kongresszusa előtt ismerteti a jó kormányzáshoz szükséges programját a mélyszegénységről, akkor már tényleg nincs más hátra, mint élvezni az előadást. Volt itt még persze más is az örök kormányfőjelöltek eszköztárából: evidens logikai következtetések („Magyarország csak akkor lesz erős, ha a polgárai is erősek”, valamint „az államnak nem polgáraival szemben kell az erejét fitogtatnia”), kőkemény elhatárolódás („politikai hullarablók rasszizmusba csomagoló stigmázása”), érzelmek („áldozat vagy érdemtelen-e a mélyszegénységbe született gyermek”).
A ballibek mostanában divatos önostorozása még nem megy olyan jól – elvégre egy szakértői kormányfőről beszélünk –, és figyelni kéne még a publikum soraiban ülő közgazdászok érzékenységére is a jövőben. Ugyanis az, hogy a korábbi olcsó hitelek terheit nyögő középosztályt is megérintette a nyomor szele, elég furán hallatszik a válságkezelő szlogennek is beillő, simori „nincsen ingyenebéd” hangoztatása mellett. De semmi baj, kötelezően frappáns zárópanel, úgy látszik, már van. Ugyanis így zárt Bajnai: „alkossunk programokat a haza érdekében és a haladás irányában, első programunkat elkészítettük”.
rendőrkapitány
Kóros elmeállapotú nő akart bírót és rendőrkapitányt ölni
A hivatalokat is megfenyegette.
