A konferencián Balázs Péter volt szociálliberális külügyminiszter szintén Kelet felé tekintett, de kicsit közelebbre; Törökország felemelkedésére hívta fel a figyelmet. Az erőterét növelő, reiszlamizálódó állam jelenlétét már a Balkánon is lehet érzékelni, déli szomszédainknál már igen sok szállodában be van vezetve a török tévécsatorna, szorgosan épülnek a minaretek, Boszniára pedig egyenesen úgy tekintenek a törökök, mint mi Csángóföldre – szemléltette Balázs Péter, hozzátéve, az „arab tavasz” is jól jött nekik, kiesett a versenyből néhány vetélytársuk a térségből.
Az európai államok egymás mellé rendeződési zavaráról elmondta, legalább tízféle szempont érvényesül. – Van koncentrikus (euró, Schengen), tematikus (Koszovó) és külpolitikai szegmentáció (orosz kérdés), illetve nyelvi is, legújabban a délszláv államok fogtak össze, nem is beszélve a szerveződési (Benelux, V4) és a pártállás mentén történő elkülönülésről – elemezte a helyzetet a volt külügyér, rámutatva, hogy igen fontos ügyek vannak, amelyeket nem lehet nemzetállami szinten kezelni, a közlekedés például tipikusan ilyen. Nekünk szerinte leginkább a kezdeményezőkészség területén van keresnivalónk, különösen egy olyan helyzetben, amikor pár hónap alatt 9 EU-tagországban váltottak kormányt.
Az EU-val szembeni bizalmatlanságot ő is látja, szerinte nem jó, amikor egy szervezet vezetői túl sok időt töltenek bezárkózva, márpedig most ez a helyzet: az Európai Tanács most nem ritkán 1-2 havonta összegyűlik. Balázs amondó, számunkra két kulcsfigura érdekes most, a tanácsi elnök Herman Van Rompuy, valamint Catherine Ashton, s azt is megmondta, Magyarország miért nem erős tagállam: nem régi, nem nettó befizető és nem nagy.
