„A kommunista nem vész el, csak átalakul” + Videó

A feltáratlan állambiztonsági múlt és az elmúlt húsz év morális adósságairól tart parlamenti vitát az LMP kezdeményezésére kedden az Országgyűlés.

Jogos követelés a kommunista apparátus működésének részletes feltárása, ám a megrendelőkről, a politikai elittől kevés szó esik – vélte a kormány álláspontját ismertetve Kontrát Károly államtitkár, aki egyetértett az LMP azon érvelésével, hogy a diktatúra titkai nem lehetnek a demokrácia titkai, ugyanakkor bírálta az ellenzéki pártot, mert az nem hangsúlyozza megfelelően a rendszerváltás előtti politikai elit, az MSZMP felelősségét.

A képviselő felidézte azokat az eseteket, amikor az állampárti múlt feltáratlansága problémákat okozott, például a Dunagate-botrányt, amikor is 1989-90-ben a politikai elhárítással foglalkozó III/III-as főcsoportfőnökség titkosszolgálati eszközökkel figyelték meg az akkori ellenzék tagjait valamint a D–209-es ügyet is, amikor Medgyessy Péter miniszterelnökről derült ki, hogy SZT-tiszt volt.

A politikus felsorolta azokat a sikeres vagy sikertelen próbálkozásokat is, amelyek jogszabályi keretet szabtak volna a múlt feltárásának. Ezt a még az első szabad választások előtt elfogadott, 1990. évi 10-es törvénnyel kezdte, amely a kerekasztal-tárgyalásoknak megfelelően kivette a belügyminiszter felügyelete alól a titkosszolgálatokat és a minisztertanács elnökének felügyelete alá helyezte.

Emlékeztetett az első ügynökkérdést feltáró törvényhozási kísérletre is, amelyet – mint fogalmazott – az akkor még markánsan kommunistaellenes SZDSZ nyújtott be, és amelyet végül az Országgyűlés nem tárgyalt.

Ugyancsak említést tett az Antall-kormány azon kezdeményezéséről, amely szerint ellenőrizni kellett volna az állami tisztségviselők, valamint az egykori államvédelmiek vagy karhatalmisták azonosságát, ennek azonban számos elemét az Alkotmánybíróság helyezte hatályon kívül.

Felelevenítette a Történeti Hivatal 1997-es létrehozását, és azt is: az ügynöktörvény értelmében több mint 10 ezer ember átvilágítása történt meg, köztük bírák, ügyészek és médiaszemélyiségeké, és közülük mintegy 200-an akadtak fenn a rostán. Kontrát Károly figyelemelterelésnek nevezte azokat a 2002 nyarán, a D–209-es ügy kirobbanása után az akkori kormány által benyújtott törvényjavaslatokat.

A levéltár nyitva áll a kutatók előtt is

A jelenlegi kutatási lehetőségeket ismertetve elmondta: mindenkinek lehetősége van arra, hogy megismerje a vele kapcsolatba hozható adatokat, például azt is, ki volt a megfigyelője. A levéltár nyitva áll a kutatók előtt is, a közszereplők esetleges állambiztonsági érintettségét bárki megismerheti és nyilvánosságra hozhatja, ám hogy ki minősül közszereplőnek, az egyelőre az érintett személy nyilatkozatán múlik.

Elmondta azt is: hálózati személynek nemcsak az minősül, aki jelentett, hanem az is, aki bármilyen okból aláírt egy beszervezési nyilatkozatot, még akkor is, ha esetleg jelentést egyáltalán nem készített. A politikus megfontolandónak tartotta a 30 éves védelmi idő csökkentését is. A jelenlegi szabályozási problémák közé sorolta azt is: nem tudható, kit milyen eszközökkel és okból szerveztek be. A nemzetközi tapasztalatokra hivatkozva Kontrát Károly azt mondta: szinte mindenhol bizottság vagy intézet foglalkozik a múlt feltárásával, és sehol sincs olyan szabályozás, amely minden adatot, dokumentumot korlátlanul kutathatóvá tesz.

Beszámolt arról is, hogy a Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára mára az iratok mintegy 93 százalékát kezeli. Ezek 81 százaléka jelentés, 12 százaléka a szolgálatok belső működését írja le, 7 százaléka pedig a személyi állományról szól. A politikus az iratokat jól feldolgozottaknak nevezte és felhívta a figyelmet azokra az internetes adatbázisokra – például az Emlékpont Alapítvány működésére –, amelyeken keresztül hozzáférhetők az adatok.

Kontrát Károly végül rátért a Nemzeti Emlékezet Bizottságára, és elmondta, hogy az ezzel összefüggő részletszabályokat a kormány május közepére alkotja meg. Hangsúlyozta: a Fidesz–KDNP-frakciószövetség egyértelművé tette, hogy a kommunista hatalombirtokosok közszereplőnek minősülnek.

Vizsgálni kell a lusztráció kérdését, vagyis annak meghatározását, kik azok, akiktől el kell határolódni, és mi minősül a diktatúra kiszolgálásának. Szükségesnek tartotta az áldozatok jogainak kiterjesztését, vagyis hogy az érintettek minden adatot anonimizálás nélkül kaphassanak meg, és dönthessenek azok nyilvánosságra hozataláról, és szerinte meg kell változtatni a közszereplő fogalmát is.

Mint mondta, elő kell segíteni a helyi közösségek kutatásait is, amelyre jó példának tartotta a hódmezővásárhelyi Emlékpontot.

---- A „diktatúra bűzös lehelete„ ----

A „diktatúra bűzös lehelete”

Wittner Mária, a Fidesz vezérszónoka azt mondta: az elmúlt 22 évben több kísérletet tett az Országgyűlés, de igazságot nem tudott elérni. Kiemelte: a vagyoni kárpótlás részlegesen megvalósult, de a lelki kárpótlás sosem volt teljes. Amíg a múltat le nem zárják, a „diktatúra bűzös lehelete„ itt fog kellemetlenkedni demokráciánkban – fogalmazott. A politikai megrendelők és haszonélvezők, megőrizve a szocialista diktatúra alatt szerzett privilégiumaikat zavartalanul töltik nyugdíjas éveiket, a tartótisztek egyike-másika pedig jelenleg is jó állásban van különböző cégeknél – sorolta, hozzátéve: ezekről kellene beszélni, és nem arról, hogy milyen ügynöki jelentés hogyan ismerhető meg. Az elmúlt 20 évben csak a felszínt „kapirgálta” a politikai elit, és egy-két Titanic törvényt alkotott az Országgyűlés, ami rendszerint nekiment a jéghegynek és elsüllyedt – vélte, hozzátéve: itt az idő, hogy megnézzék, mi van a jéghegy csúcsa alatt.

Miért nem volt számonkérés? – tette fel a kérdést. Hangsúlyozta: a szocialista diktatúra hálózatai továbbműködtek és működnek még ma is.

Önök jogot szolgáltattak az igazság helyett, a jogállamra hivatkoznak, de a diktatúrát szolgálták, emberi jogról beszéltek, noha egy embertelen rendszer irányítóit védelmezték a magyar emberekkel szemben – fordult a szocialista és liberális képviselőkhöz. Szeretnék végre tartótiszt-törvényt látni, eddig ugyanis szóba sem kerültek a tartótisztek – fogalmazott, majd feltette a kérdést, hogyan fordulhat elő, hogy egykori III/III-as tiszt megőrizhette 1989-ben szerzett nyugdíjának összegét? Hozzáfűzte: bízik benne, hogy a Nemzeti Emlékezet Bizottság (NEB) létrehozásával a kormány teljes körű megoldást terjeszt majd a Ház elé.

Lázár: Volt más út

Lázár János frakcióvezető arról beszélt: nyitottan állnak minden ellenzéki és társadalmi kezdeményezés elé, a NEB javaslatait társadalmi vitára bocsátják. Hangsúlyozta: minden érintett társadalmi csoport felelőssége más és más, nem lehet az áldozatokat összekeverni a működtetőkkel. Ebben az országban 800 ezer tagja volt az MSZMP-nek, és mintegy 200 ezren szolgáltak a III/III-as csoportnál, de nyolcmillióan nem vettek részt ebben, bizonyítva, hogy volt más út, nekik kell igazságot szolgáltatni ma – fejtette ki.

MSZP: nem a politika feladata

Tóbiás József, az MSZP vezérszónoka azt mondta, a múlttal való szembenézés feltétele a tényfeltárás. Erre viszont nem a politika, hanem a tudomány hivatott. Hiba, mi több, bűn lenne, ha a politika akarná megírni, ami nem az ő feladata – hangoztatta, hozzátéve: a társadalom igényli, hogy megismerje a múltat, de nem a politika útján. Magyarország élen járt a kárpótlás terén, és felidézte a 90-es évek kormányzati intézkedéseit. Ezzel együtt az állambiztonsági múlt feltárásához bizonyára további lépésekre is szüksége lesz az Országgyűlésnek, ehhez azonban alkotmányos következményeket kell társítani. Kitért arra, hogy az alaptörvény, majd az átmeneti törvény elfogadásával az áldozatközpontú megközelítésben fordulat következett be, és az elkövetőközpontú megoldás felé indult el a gyakorlat, a kollektív bűnösség lebegtetésével. Szerinte gazdasági siker hiányában nincs más lehetősége a kormánynak, minthogy politikai eszköztár teljes arzenáljával birtokba vegye a múltat, és önmagát tegye a nemzet egyetlen legitim politikai erejévé.

Harangozó Tamás azt mondta, hogy a magyar politikát súlyos mulasztás terheli. Nem a megfelelő kérdéseket teszik fel – vélte, hozzátéve: az igazi kérdés, nem az, hogy a Fidesz-, vagy az MSZP-frakcióban ül-e több állampárti képviselő, hanem hogy '89-ben mit akartak maguk mögött hagyni a kerekasztal résztvevői. Nem az az igazi kérdés, ki volt szt-tiszt, hálózati személy, hanem hogy miként működött a gépezet, hogyan biztosítható, hogy a múlt borzalmai ne ismétlődjenek meg. Hosszan sorolta a kormány intézkedéseit, majd azt mondta: itt az idő, mindenki valljon, melyik oldalon áll, azokén, akik minden nehézség ellenére meg akarják őrizni a rendszerváltás politikai hagyatékát, vagy azokén, akik a központosított állam mindenhatóságában, az egyetlen centrális erőtér által megjelenítendő nemzeti értékben hisznek. Az MSZP nem eltörölni, újraírni szeretné a múltat, hanem lezárni és meghaladni azt – mondta.

KDNP: a választ a parlament falai között találják

Lukács Tamás, a kisebbik kormánypárt vezérszónoka szerint arra a kérdésre kellene válaszolni, hogy a Magyarországon a múlt rendezésére húsz éven keresztül folytatott kísérlet miért volt sikertelen. Utalva a szocialista vezérszónokokra, megállapította: a választ a parlament falai között találják. A KDNP-s politikus úgy látta: Magyarországon nem adatott meg, hogy szembenézzenek a múlttal, hogy jogállami, bírósági keretek között szembenézzenek azokkal, akik 1947 óta mindezt elkövették az országgal.

Ami húsz éven át zajlott, az nem szólt másról, mint hogy az igazság ki ne derüljön – vélte, és megjegyezte: az összes kelet-európai állam közül nálunk maradtak meg legkevésbé az adatok. Azt szorgalmazta, olyan módon zárják le a kérdést, hogy senkit többé ne lehessen zsarolni. A felelősséget nem lehet kizárólag a tudósokra hárítani – mondta, kiemelve: csak és kizárólag az áldozatok joga lehet, hogy az információkkal rendelkezzenek. Nem lehet olyan törvényeket hozni, amire a válasz „na és?”. Csak olyan törvényeket lehet elfogadni, aminek következménye van – szögezte le Lukács Tamás.

Jobbik: szemfényvesztés a Nemzeti Emlékezet Bizottsága

A jobbikos Novák Előd szerint a kormány az „amit nem tudsz megakadályozni, annak állj az élére” elvet követi, és azért állítja ki vezérszónokként a hiteles Wittner Máriát, hogy személyével eltakarja a tettek hiányát. A politikus szégyenletesnek tartotta a vitára szánt időkeretet, és azt is, hogy a Fidesznek 24 évvel a megalakulása után még nincs álláspontja a kérdésben. Szerinte a kormányoldal paktumpolitikát folytat, és szemfényvesztésnek minősítette a Nemzeti Emlékezet Bizottságát, amiről úgy vélte: csak egy sóhivatal lesz és az időhúzást szolgálja.
Visszautasította, hogy a kormányoldal a teljes feltárást nemzetbiztonsági okokkal hárítja el, mert ezek szerinte csak akkor állnak fenn, ha az egykori hálózati emberek most is vezető poszton vannak. Kifogásolta, hogy az iratok 8 százaléka még mindig a titkosszolgálatoknál van, így történészek számára sem kutathatók, és azt is, hogy a mágnesszalagok 2060-ig titkosítottak.

Tévhitnek nevezte, hogy az ügynökök többségét zsarolással szervezték be, szerinte többségük anyagi vagy más előnyökért végezte ezt a gyalázatos munkát.

Frakciótársa, Mirkóczki Ádám szerint a Nemzeti Emlékezet Bizottságát a két új ellenzéki párt nyomására hozza létre a kormányoldal, és kifogásolta, hogy ha új alkotmányt vagy számos törvényt meg lehetett alkotni villámgyorsan, akkor ebben az ügyben miért „trükközik, mismásol„ a kormány.

„Magyarország az utolsó posztkommunista ország, ahol a mai napig nem lehet tudni, hogy kik, kiről és mit jelentettek és hogyan ártottak” – jelentette ki. Másodlagos kérdésnek nevezte az önként, valamint a zsarolásra beszervezettek közötti különbségtételt ahhoz képest, hogy tiszta vizet kell önteni a pohárba, és arra kérte a kormányt, ne várja meg, míg az áldozatok, a károsultak meghalnak.

LMP: morális rend kell

Schiffer András (LMP) arra hívta fel a figyelmet, hogy nem lehet a társadalmat automatikusan kettébontani áldozatokra vagy működtetőkre, hiszen a múlt század tekintélyelvű rendszerei gyakran cinkossá tették az áldozatokat és áldozattá a cinkosokat.

Szerinte az elmúlt 23 év elmoshatóvá, viszonylagossá tett alapvető erkölcsi határokat, ennek eredménye, hogy pert nyertek állambiztonsági személyek kutatókkal szemben, hogy az előző kormányok idején kitüntetéseket adtak a diktatúrában végzett tevékenységekért, és hogy egy központi bizottsági titkár egy jobboldali lapban áldozatként tünteti fel magát, vagy hogy képviselők szt-tisztekre azt mondják, csak a hazát védték.

A politikus a szembenézést hangsúlyozva kijelentette: morális rend kell, mert ahol ez nincs, ott mindent szét lehet hordani. Ennek hiánya alapot ad az összeesküvés-elméletekre, amelyek szerint a politikatörténetnek van egy el nem beszélt titkos története is.

Bírálta a hamisított iratokra való hivatkozás érvét, mert szerinte még sosem fordult elő, hogy valakit hamisított iratokkal vádoltak volna meg. Szerinte amíg a kérdés nem rendeződik, addig a közszereplők aktuálpolitikai céloktól vezérelve zsarolhatók lesznek.

Kijelentette: a Nemzeti Emlékezet Bizottságának felállításával nem lehet megúszni az aktanyilvánosságot, rámutatott ugyanakkor arra, hogy az LMP javaslata védelemben részesítette a megfigyelteket.

Szerinte a közszereplő fogalmát a polgári törvénykönyvben kell pontosítani, és tisztázni kell azt is, hogyan szereztek maguknak pozíciókat az egykori állambiztonságiak.

Fidesz: készítsen átfogó törvényjavaslatot a kormány!

Demeter Ervin (Fidesz) felszólalásában hosszasan sorolta a Fidesz által tett lépéseket az elmúlt 20 évből a titkosszolgálati múlt megismerése érdekében. Szerinte a kérdéssel kapcsolatos ellenzéki javaslat „álságos és farizeus„, mivel lényegében a jelenlegi rendszert akarja megtartani.

Leszögezte: a cél az áldozatok információs kárpótlása, a múlt feltárása és a közélet megtisztítása kell legyen. Szerinte ennek érdekében igenis szükséges a lusztráció, amely megalkotása „még nem késő, és most adottak a feltételei”. Emellett szerinte irategyesítésre is szükség van, hogy az áldozatok megismerhessék saját múltjukat, és az áldozatok dönthessenek annak nyilvánosságra hozásáról. Végül Demeter Ervin szerint szükség van a közszereplő fogalmának pontos meghatározására is, hogy ne lehessen e mögé bújni.

A fideszes politikus emlékeztetett rá, hogy ezek a javaslatok mind megtalálhatóak az Országgyűlés levéltárában korábban benyújtott fideszes javaslatként, ezért Demeter Ervin arra kérte a kormányt, hogy ezeket a javaslatokat minél hamarabb gyűjtse össze egy törvénytervezetbe, hogy a Nemzeti Emlékezet Bizottság megtárgyalhassa.

MSZP: a törvénynek a múlt objektív feltárásáról kell rendelkeznie

Bárándy Gergely (MSZP) azt emelte ki, hogy az ügynöklisták nyílttá tételéről szóló törvénynek a múlt objektív feltárásáról kell rendelkeznie nem pedig a mai pártok érdekérvényesítéséről.

----„Még akkor is, ha a sajátjaink között is vannak érintettek„ ----

L. Simon László fideszes képviselő a Dézsy Zoltán rendezte „Az ügynökök a paradicsomba mennek” című film történetét felidézve azt mondta: a múltat nem lehet lezárni, hanem fel kell tárni, meg kell ismerni és tanulni kell belőle, a felelősöket pedig számon kell kérni, „még akkor is, ha a sajátjaink között is vannak érintettek„. Szerinte ennek érdekében meg kell teremteni a diktatúra iratainak korlátok nélküli kutathatóságát, és jelenleginél jobb jogszabályi kereteteket kell alkotni.

„A kommunista nem vész el, csak átalakul”

Boldog István fideszes képviselő szerint az elmúlt közel száz év kommunista–szocialista történelmét végignézve nyugodtan mondható, hogy „a kommunista nem vész el, csak átalakul„. Kun Béla pontosan úgy tett, mint Gyurcsány Ferenc, saját nemzetére rontott rá a hatalom megszerzéséért és megtartásáért – jegyezte meg.

Bárándy Gergely, az MSZP képviselője erre reagálva azt mondta: a kormányoldalnak nem a múlt feltárása a fontos, hanem az, hogy ma politikai hasznot tudjanak ebből húzni.

Harrach: Az elfedés szándéka is megjelent

A kereszténydemokrata Harrach Péter a felszólalások mögött a múlt feltárásának tiszta igényét is megjelenni látta, de szerinte meg lehetett figyelni az elfedés szándékát is. Fontosnak tartotta, hogy a politikai és a jogi szempontok mellett a döntéshozók az emberi szempontokat is mérlegeljék a kérdésben.

Kontrát Károly eredményesnek tekintette a vitanapot

Kontrát Károly államtitkár eredményesnek és jelentős lépésnek tekintette a vitanapot a múlt megismerése felé. A Nemzeti Emlékezet Bizottságával kapcsolatban visszautasította, hogy az az ügy elkenését szolgálná, azt azonban elismerte, hogy a történelmi igazságtétel terén valóban sok még a teendő.

Az ülést levezető elnök ezt követően lezárta a vitát, és közölte, valamennyi frakció kihasználta a rendelkezésére álló időkeretet. Jakab István emlékeztetett továbbá, az Országgyűlés hétfőn elfogadott napirendje alapján később, várhatóan következő ülésén folytathatja a járások kialakításáról szóló kormányzati előterjesztés általános vitáját.

Jakab István a napirend utáni felszólalásokat követően április 23-ára összehívta a parlament következő, várhatóan háromnapos ülését, majd bezárta a jelenlegit.