Hatvanegy esztendővel értelmetlen kivégzése után megadták a végtisztességet P. Vezér Ferencnek, és motoros kísérettel – melyben Bátor Botond pálos tartományfőnök is részt vett – végső nyughelyére, Pálosszentkútra szállították a kommunisták által egy gyors koncepciós per végén felakasztott szerzetest.
Lelkipásztorként – pappá szentelése után – először a budai Sziklatemplomban szolgált, itt tartották meg a méltatlanul megkésett gyászszertartást hétfő délelőtt 11 órakor.
– A feltámadt Krisztust jelképező húsvéti gyertya előtt emlékezzünk meg Vezér Ferenc pálos atyáról, aki hajdan itt teljesített szolgálatot, és ennek a kolostornak volt a lakója. Az élők és a holtak világát a feltámadt Krisztus köti össze. Az ő világossága utat mutat nekünk, a földi élet zarándokútját járó híveknek az ég felé. Hiszem, hogy Ferenc atya örök sorsa megpecsételődött vértanúsága által, mégis a mostani búcsúztató és a pálosszentkúti temetési szertartás annak a hiányát pótolja, ami nem történt meg 1951-ben – fogalmazott Bátor Botond, a pálosok vezetője. Emlékezésük – mint folytatja – nem csak gyász és szomorúság, „átcsillan rajta az örök élet hite és a feltámadás reménye”.
A szertartást követően leendő pálos fiatalok vitték ki P. Vezér Ferenc koporsóját a Szent Gellért tér felé, ahonnan motorosok kíséretében szállították Pálosszentkútra, végső nyughelyére.
A kép előterében a pálos tartományfőnök, Bátor Botond
Vizer György, a vértanú unokaöccse a budapesti induláskor elmondta, egy éve konkretizálódott, hogy ez a nap, a végső tisztesség napja eljöhet.
– Igazán nagy elégtétel ez a család és a két, még élő testvér számára, mert magunk sem értettük meg, miért kellett meghalnia. Ezt a napot az Úristen adta, örvendjünk és vigadjunk rajta – idézte a zsoltár szavait Vizer György.
Összeállításunk a vértanú szerzetesről
Vezér György 1914-ben született egy 9 gyermekes család harmadik jövevényeként a ma már Romániához tartozó Szaniszlón. Nagynénje közreműködésével Esztergomba került tanulni, a bencéseknél érettségizett. Egy évre rá jelentkezett a pálos rendbe, ekkor vette fel a Ferenc nevet. 1940-ben pappá szentelték. Szolgált Budapesten és Pécsett is, de legfontosabb állomáshelye Pálosszentkút volt, ahol egyetlen alkalmas emberként a polgárőrség vezetőjévé választották a szovjetek benyomulása után. Fő feladataként tekintett a katonák kegyetlenkedéseinek megakadályozására, amiről naplót is írt; a „felszabadító” erők nőket, gyermekeket erőszakoltak meg (a brutalitásról Polcz Alaine kolozsvári lány írt önéletrajzi könyvet), gazdákat semmiztek ki és kínoztak. A Vezér Ferenc ellen indult első eljárás arról szólt, hogy tevőlegesen részt vett a bosszúállásban, de az emberölést nem tudták rábizonyítani egyetlen esetben sem.
Az ÁVO folyamatosan nyomon követte minden lépését, és 1951-ben, budapesti albérletében elfogták (március 20.), majd a Mindszenty-perben korábban tanúként részt vett Grősz érsek perének kilencedrendű vádlottjaként, augusztus 3-án felakasztották a budapesti Gyűjtőfogház udvarán. Másnap Vanay Frigyes néven hantolták el az Új köztemető 298-as parcellájában, földi maradványait kriminalisztikai különlegesség volt megtalálni. Vezér Ferenc újratemetése kapcsán erről Susa Évát kérdeztük – filmes összeállításunkból kiderül az is, miért nem indítják el a pálosok Ferenc atya boldoggá avatási eljárását, illetve hogyan vélekedett a páterről Rákosi Mátyás, s miként „cicázott” kihallgatásakor vele a rettegett Péter Gábor.
Vezér Ferencet (a képen a második sorban áll dr. Farkas Endre takarásában) 1992-ben a Legfelsőbb Bíróság minden vád alól felmentette. Róla, más megkínzott pálosokról és a kommunista rezsim által meghurcolt, kivégzett papokról szól a júliusig a Szent István-bazilikában szervezett kiállítás, ami naponta 10 és 18 óra között látogatható. A Magyar Nemzet összeállítását P. Vezér Ferenc újratemetése kapcsán itt olvashatja.
