Zsúfolásig megtelt a Műegyetem Q épületének aulája, ahol hazánk első műholdjának – sőt, első távközlő műholdjának – tiszteletére egy négyzet alakú érmét bocsátott ki a Magyar Nemzeti Bank, a Magyar Posta pedig díszbélyeget.
„Világraszóló siker fűződik a hallgatóink és munkatársaink nevéhez” – e szavaival indította Péceli Gábor műegyetemi rektor az ünnepséget, rögtön hozzátéve, a Masat–1, illetve az érme és a bélyeg hírét viszi a Műegyetem szakmai tevékenységének, képzésének és kutatásának is. Horváth Gyula, a Masat–1 keletkezésének csaknem öt évig tartó folyamatát projektmenedzserként kísérő szakember ehhez csatlakozva vihartempóban ismertette a legfontosabb tudnivalókat a 300 milliós projekt legfőbb fázisairól.
– Ötven-hatvan szponzornak tartozunk köszönettel az egyetemen kívül, a folyamatban pedig mintegy 50-60 ezer ingyen munkaóra van benne. A mobiltelefon energiafelhasználásánál is takarékosabb Masat jeleit ma 130 rádióamatőr veszi szerte a világon – fogalmazott Horváth. Azt is elmondta, a cubesatban minden fontos alkotóelemből kettő van, ha esetleg bármi elromolna, ne kelljen „felmenni szerelni”. Az összefogásra jellemző, hogy az Országos Meteorológiai Szolgálat ballonja is rendelkezésre állt a kommunikációs egység tesztelésére, illetve második űrútja alkalmával maga Charles Simonyi is beszállt a földi állomás vizsgáztatásába.
A projekt egyébként talán legdurvább szakasza az volt, amikor kiderült, hogy nem az eredetileg tervezett indiai rakéta juttatja fel a világűrbe az eszközt, hanem sokkal korábban, egy dél-amerikai pontról indul – ekkor ugyanis jó néhány polifoam és hálózsák beköltözött a BME Q épületébe. „Erről nyilván a dékán úr nem tud” – tette hozzá viccesen Horváth Gyula.
Az ünnepségen azt is megtudtuk, hogy a Masat–1 már világgá is kürtölte a bélyeg, illetve az érme keletkezését, szerdán erről küldött is egy Morse-üzenetet.
Horváth Gyula a végére hagyta büszkeségünk egyik legfrissebb kiváltóját: a Masat–1 három nap alatt megkapta az Oscar minősítést, amivel csupán 72 műhold büszkélkedhet – a háromnapos átfutást alig néhány eszköz mondhatja el magáról.
A Masat–1 históriája
Magyarország első műholdja idén február 13-án indult útjára a francia guayanai Kourou (Dél-Amerika) űrközpontjából, nyolc másik műhold társaságában. Az egykilós, tízszer tíz centiméteres kocka – tudományos nevén: pikoszatellit – a felbocsátás után 72 perccel már pályára is állt. „Karrierje” során semmilyen falba nem ütközött a fiatal magyar mérnökök által konsturált, elsöprő többségében hazai beszállítók segítségével összerakott szerkentyű, sőt, egy sokáig titkolt eszköz segítségével azóta képeket is küldött a Földre túl azon, hogy a rádióamatőrök figyelemmel kísérhetik, amint a Föld körül kering 350-1450 kilométer magasságban (Magyarország fölött naponta nyolcszor halad el) A kifogástalanul üzemelő magyar műholdat a nemzetközi tudományos és rádióamatőr-közvélemény folyamatosan figyelemmel követi.
A pikoszatellit a BME két villamoskari tanszéke, valamint űrkutatócsoportja hallgatóinak, doktoranduszainak és oktatóinak több mint négyéves munkájával született. Elsősorban oktatási célt szolgál, pályára állását követően a saját állapotára és környezetére vonatkozó adatokat gyűjti. A fedélzeten mágneses stabilizálórendszer is van, amelynek segítségével a Földről távirányítással befolyásolható a műhold orientációja. Miután március 8-án képet is küldött a Földről, Magyarország első távközlő műholdjának számít.
