Gonoszabb mint egy vérbíró
Fónay Jenő, – aki a Hír TV kamerái előtt vonta felelősségre a Mátsik Györgyöt – lesújtó véleménnyel van az 1958-ban rá halálbüntetést kérő az ügyészről. A Széna téri szabadságharcosok egykori helyettes parancsnoka szerint Mátsik sokkal gonoszabb volt, mint az ítéleteket kihirdető vérbírók.
A kibontakozó vitákban egyesek úgy vélik, hogy a Mansfeld-per ügyésze, Mátsik György önálló felelősséget visel azért, mert 1958-ban a népbíróságon halálbüntetést kért a fiatalkorú Mansfeld Péterre. Amikor pedig a vádlottat első fokon életfogytig tartó fegyházra ítélték, súlyosbításért fellebbezett. Mansfeldet a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés és más bűncselekmények címén végül kivégezték.
Hatalomra jutás erőszakos úton
Kahler Frigyes jogtörténész mindenekelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy a diktatúra idején a hatalom monolit, egységes jellegű volt. A párt közvetlenül irányította az államapparátust, benne a bíróságot és az ügyészséget. Ráadásul az állampárt nem polgári értelemben vett pártként, hanem olyan szervezetként működött, amely erőszakos úton jutott hatalomra, és a hatalmat is erőszakosan gyakorolta.
Hatalommegosztás hiányában a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom is a párt akaratának megfelelően tevékenykedett – mondta a Magyar Nemzetnek a szakember. Véleménye szerint emiatt a kemény diktatúra bíróságát nem lehet független intézményként kezelni, és az akkori ügyészségről sem lehet úgy gondolkodni, hogy a büntetőeljárás szabályainak megfelelően, önállóan cselekedett. A koncepciós perekben és a megtorlás ügyeiben – Kahler Frigyes szerint – bűnös összjáték valósult meg a politikai döntéshozók és a politikai döntések végrehajtói, az ügyészségek és a bíróságok között. Ez kiolvasható azokból a politikai bizottsági határozatokból, amelyek együtt említették a nyomozó hatóságot, az ügyészséget és a bíróságot. Mindezeknek együttesen kellett véghezvinniük a megtorlást. A védők szerepe is formális volt.
A teljes cikket a Magyar Nemzet hétfői számában olvashatják.
