„Mátsik György nem ember, az egy embertelen féreg. Soha életemben nem találkoztam még egy ilyen ócska, jellemtelen fráterral” – fogalmazott az egykori halálraítélt. Elmondta: az ügyész összevissza hazudozott róla a tárgyaláson, és az ő utasítására zárták sötétzárkába.
Fónay Jenőnek ma is összeszorul a gyomra, ha eszébe jut Mátsik György: az egész eljárás során ő volt a legellenszenvesebb, még az első és másodfokon őt halálra ítélő bíró, illetve a másodfokon eljáró másik ügyész is sokkal emberségesebbnek tűnt a szemében. Fónay szerint Mátsiknak nem az igazság számított, csak hogy a bitóra küldhesse őt, mint ahogy Mansfeld Péterrel is tette.
Mátsik vádbeszédének hatására 1958. április 25-én első fokon halálra ítélték Fónayt és társát, Márton Erzsébetet. Arra még volt lehetősége a tárgyalóteremben, hogy szemen köpje Mátsikot. „Ma is megtenném” – mondta az egykori halálraítélt, aki Mécs Imrével egy zárkában várta, mikor viszik akasztani. Fónay Jenő több mint négy hónapot töltött a Kisfogház siralomházában, és a bitófa alatt tudta meg, hogy kegyelmet kapott.
További részletek a Magyar Nemzet pénteki számában.
