– Amikor hívtam telefonon, gyorsan kellett beszélnünk, mert a Budapest Honvéd épp egy nemzetközi labdarúgó-mérkőzésen szerepelt. A focicsapat első a bajnokságban, ráadásul összességében az olimpián is a Honvéd-sportolók hozták el a pálmát. Nagy az öröm?
– A Budapesti Honvéd Sportegyesület társadalmi elnökeként valóban büszke vagyok arra, hogy az egyesületünk szerepelt a legeredményesebben Londonban. A honvédos sportolók két aranyat, egy ezüstöt és egy bronzot hoztak haza. A kajakos Kozák Danuta, Kovács Katalin és Szabó Gabriella, valamint az öttusázó Marosi Ádám is a Honvéd sportolója. Összesen egyébként tizenegy sportolónk volt kint az olimpián, a vízilabda-válogatottban is szerepeltek honvédosok. Ha „Honvédországként” indultunk volna, akkor is az első harmincban végeztünk volna, megelőzve például Kanadát, Szlovákiát vagy Ausztriát. A focicsapatunk is egyértelműen vezeti a tabellát. Büszke vagyok a sportolóinkra.
A nemzetközi közösség és az afgán hatóságok is nagyra értékelik a magyar katonák teljesítményét a közép-ázsiai országban – mondta Hende Csaba annak kapcsán, hogy megváltozik a magyar honvédség afganisztáni szerepvállalása.
A kormány kiemelt törekvése volt az önkéntes tartalékosi rendszer létrehozása. Míg a kormányváltáskor összesen 17-en voltak, számuk ma már több ezerre rúg. A cél, hogy 2014-re 8000-en legyenek.
– A katonák egyébként is állandó edzésben vannak, karban kell tartani magukat. Ennek a hagyománynak köszönhető a siker, vagy annak, hogy több támogatást adnak a sportnak?
– A minisztérium és az egyesület között kiváló az együttműködés. Támogatjuk a tizenegy szakosztályunkat és a labdarúgást is, a fociakadémiánkat, az utánpótlást éppúgy, mint a felnőtt csapatot. A Honvédelmi Minisztérium az egyetlen a tárcák közül, amely ilyen módon, ilyen mértékben támogat egy sportegyesületet. Ebben az évben 96 millió forintot adott a szaktárca az egyesület költségeire. Nyilván ez is hozzájárult a sikerhez. Szeretném, ha a későbbiekben emelni tudnánk ezt a támogatási összeget, hiszen a sportnak óriási ereje van. Kint voltam két napot Londonban, szurkoltam a kajakos lányoknak, nagyon jó volt ott magyarnak lenni. Gondolkozunk azon is, hogy alapítunk egy kajak-kenu akadémiát a honvédnál az utánpótlásnak.
– Sportolóink szereplését valóban egyfajta ünnepként élte meg az ország. A katonáinknak azonban a legnagyobb ünnep talán a tisztavatás, ahol ismét megjelentek a ludovikás hagyományok, például a kardrántás az eskü közben. Nyilván vannak, akiknek mindez csak külsőség. Mit kívánnak elérni ezzel?
– Nem csupán külsőségekről van szó. Elindultunk az úton, hogy a tiszti hivatás visszanyerje a becsületét. A magyar katonai kultúrának nagy múltja, gazdag hagyományai vannak, amelyre lehet és kell is építeni. Azt szeretnénk elérni, hogy a magyar társadalom ismét büszkén tekintsen a katonáinkra, hogy ez a hivatás újra a legmagasabb elismertségnek örvendjen. Ezt hangsúlyozzuk az ünnepeinken, rendezvényeinken is. Például a nemrég létrehozott Nemzeti Közszolgálati Egyetemen végzett hallgatók avatási ünnepségén.
– Ha visszatekintünk az utóbbi két évre, ön szerint mennyire sikerült visszaállítani a mundér becsületét az előző ciklusok korrupciós botrányait követően?
– Valóban az a szomorú helyzet állt elő, hogy egy ilyen komoly intézmény, mint a honvédség, az előző politikai vezetésnek köszönhetően a bűnügyi hírekbe került, az építkezést tehát elég mélyről kellett elkezdeni. Úgy látom, az utóbbi két évben nagyon sokat tettünk annak érdekében, hogy ez a kép megváltozzon. A katonák tisztességesen végzik a munkájukat, hivatástudatuk van. Úgy tűnik, az előző politikai érában szinte elvárás volt a korrupció, és ezt nem kerülhette el a honvédelmi tárca sem. Annak ellenére, hogy ez idegen a honvédség hierarchikus rendjétől, a minisztériumban pedig belső ellenőrzés működik. Az elődeinknek is voltak katonai titkosszolgálataik, minden információ adott lett volna tehát, hogy meggátolják a korrupciót. Az állam működésének teljes csődjét jelezte, hogy már a Honvédelmi Minisztériumban is ilyen események zajlottak. Az elmúlt években nagyon fontos lépések történtek, hogy ez többet ne fordulhasson elő.
A teljes interjút a Magyar Nemzet csütörtöki számában olvashatja.
